A hétvégén a Magyarország Barátai Alapítvány nevű szervezet rendezvényén végleges tabudöntögető beszédet tartott Orbán Viktor. A demokrácia barátjából nemrég az illiberális demokrácia hívévé vált miniszterelnök gyorsan kezd kiszeretni a demokrácia illiberális verziójából is, és az autokráciát élteti. Olyan politikai rendszert, amelyben egyetlen ember, vagy egy szűk csoport kezében van minden politikai hatalom, amit nem határol körül jog, és nem ellenőriz a nép. A felvetés ugyanabban a keretben történik meg, mint a halálbüntetésé: Orbán nem azt mondja, hogy be kell vezetni az autokráciát, csak azt, hogy az autokráciák sikeresek, a demokráciák nem, az autokráciákban energia van, a demokráciákban vita, az előbbiek cselekszenek, az utóbbiak reagálnak. Kovács Zoltán írhatja a következő felháborodott cikkét arról, hogy mindenki félreértelmezi a miniszterelnököt: Orbán nem azt mondta most sem, hogy el kell törölni a demokráciát. Csak azt, hogy az autokrácia jobb nála. Nyilván vannak, akik ezt ügyes politikusi beszédnek nevezik. Mások gyávának.

Azt nehéz megfejteni, hogy melyik energiaszegény országról beszél a miniszterelnök. A hanyatló német kapitalista demokrácia és a demokratikus országokat tömörítő EU nélkül morzsákat sem tudna juttatni Mészáros Lőrincnek, vagy a saját lábán álló Rasi férjének. A hanyatló kapitalizmus fordulatot mégsem használhatja egy öndefiníció szerint antikommunista politikus, tehát akkor a demokráciának kell hanyatlania. Az persze nehezen érthető, hogy ha az elmúlt öt évben tényleg oda jutottunk, ahova 1989-ben akartunk menni, akkor ez most egy sikeres forradalom volt-e, mert ha igen, akkor Orbán állítása alapján az nem történhetett meg demokratikus úton, hiszen a demokráciában cselekvés és energia nincs.

Abból, hogy Orbán szerint az autokrácia jobb, mint a demokrácia, csak egy dolog következhet: Orbánnak a demokrácia eltörlését kell javasolnia, mert ha ezt nem teszi, akkor nem javasolja azt, ami szerinte jobb politikai rendszer. Hangsúlyozom: a demokrácia mellett egyetlen érvet sem említett a miniszterelnök, ellene hármat is: nem sikeres, nincs benne cselekvés, nincs benne energia.

Az autokrácia bevezetése ugye azt jelenti, hogy nem lenne szükség a népre, választásra, ellenzékre, sőt több pártra sem. A népnek nem kell okoskodnia, a Pártnak nem kell sem vele, sem az ellenzékkel vitatkozni, az energiáit a cselekvésre fordíthatja, így lehet egy sikeres ország irányítója. Az autokratikus rendszer három előnye egy mondatba sűrítve, politikai modellként ezt jelenti. Ismerős ez valahonnan?

Mégis hogy lehet erről a modellről pozitívan nyilatkozni ugyanabban a beszédben, amelyben a miniszterelnök sikerként könyveli el annak az Alaptörvénynek az elfogadását, amely szerint Magyarország demokratikus jogállam, amely államszervezetének demokratikus működése felett a köztársasági elnök őrködik, és amelyben a sajtó közreműködik a demokratikus közvélemény kialakításában, és amely szerint 1989-ben a demokratikus átmenet történt meg, és amely szerint ma ott vagyunk, ahol ’89-ben szerettünk volna lenni?

Nyilvánvaló, hogy a Fidesz meg fog bukni. Abból a szempontból mindegy, mikor, hogy bármikor történik ez meg, és kerül majd hatalomra egy demokratikus erő, egyre nehezebb lesz a kiegyezés mindazokkal, akik a halálbüntetés bevezetésének és a demokrácia lefokozásának politikai programját hirdető miniszterelnök és pártelnök szekerét tolják. Ráadásul egy olyan politikai rendszerben, amely kétséget kizáróan korruptabb, és nagyobb egyenlőtlenséget hozott, mint bármelyik kormány a rendszerváltás óta. Ilyen öt év és ilyen program után a „Gyurcsány ellen küzdöttem, mert ő a nagyobb gonosz” típusú érvek tökéletesen súlytalanok lesznek. A békés átmenet esélye egyre csökken, a megbékélésé még inkább. A jobb és baloldal százéves háborúja végének nem látszik a kezdete.