Tegnap majd tízezer ápoló, mentős, egészségügyi dolgozó vonult végig a városon, hogy a mi egészségünkért tiltakozzon. Mert az, hogy milyen ellátást kapunk, ha megbetegszünk, nem független attól, hogy milyen állapotban vannak azok, akiknek a gyógyítás a hivatala. Hogy a nővér evett-e húst az elmúlt héten, hogy az orvos mikor pihente ki magát, hogy a műszaki személyzet hányadik műszakot dolgozza le, hogy a mentős aludt-e az elmúlt 40 órában.

A tegnapi tüntetés azért is volt érdekes, mert bár hagyományos szakszervezeti tüntetés volt, az, hogy az elmúlt évek dolgozói tüntetéseihez képest példátlan sok ember jött ki, lényegében nem a szakszervezeteknek, hanem a szakdolgozói kamarának, és legfőképp egy embernek, Sándor Máriának, és a körülötte csoportosuló fekete ruhás ápolónőknek volt köszönhető. A körülbelül 5000 vidéki egészségügyi dolgozó sem jött volna el a tegnapi napon, ha nem lenne kilátástalan a helyzetük, és ezt a kilátástalanságot nem artikulálta volna valaki, méghozzá Sándor Mária.

A tömeg kifütyülte a tárgyalásokban bízó Cser Ágnest, a legnagyobb egészségügyi szakszervezet vezetőjét, aki szervezetével bojkottálta a tüntetést (tárgyalás idején nem tüntetünk), és szerencsétlen Zombor államtitkárt, (aki mint volt orvos maga is érti, miért tüntetnek, de mint kormánytag nulla hatásköre van, a kormány véleményét kell képviselni), és ez nem véletlen. Az emberek már unják a sehova nem vezető bértárgyalásokat, a látszatadományokat, az üres ígéreteket, és az ezáltal hiteltelenné váló szakszervezeti vezetőket.

Ezzel szemben jött Sándor Mária, aki nem jó szónok, valószínűleg nincs tudása a médiáról, nincsenek különösebb képességei, előtudása, ami egy mozgalom vezetésére képessé tenné őt, de őszinte, erős, bátor és kitartó. És egyszerű állampolgárként elege lett az egészből, úgy döntött, kiáll az RTL Klub kamerái elé, sőt utána is folytatja a tiltakozást. Hiteles volt, mert nem okoskodott, nem mondott többet, mint amennyit kell, nem próbálta pozícionálni magát, az egész olyan, mintha véletlenül keveredett volna ebbe az egészbe. De a teljes története, az RTL Házon kívül-riportjától kezdve, a felmondáson, majd visszavételen át, a fekete ruhás tiltakozásokig, az a hős sztori, ami a 21. században fel tud emelni egy médiaszereplőt. Ő pedig ezt egyetlen pillanatig se arra használta, hogy magából legyen valami, hanem arra, hogy kollégáin és betegein segítsen, hűen a hivatásához. Ő a hétköznapi ember a 21. század Magyarországán, aki félig már megcsinálta.

Persze a küzdelem még nem ért végét, és minden épeszű állampolgárnak támogatnia kell az ápolókat, nemcsak szolidaritásból, nemcsak az egészségügy helyzetéből kiindulva, hanem azért a reményért, hogy bebizonyítsuk, egy demokráciában is ér valamit a hétköznapi emberek szava. Azért, amit a történelem során annyiszor láthattunk, de valójában sose hiszünk el, hogy az egyszerű emberek őszinte és bátor, megalkuvást nem ismerő kiállása egy fontos ügyért nemcsak részgyőzelmeket hozhat, hanem eltolhatja a hegyeket is.

A tegnapi napon az ápolók tiltakozása valószínűleg nem ért célt, és lesznek még kemény meneteik, megpróbálják majd megosztani, lekenyerezni őket. De tegnap úgy tűnt, arra a szűk pár órára, hogy senki nem állíthatja meg őket.

Az ápolók pedig nemcsak kiálltak, hanem példát mutattak a többi szegénységben élő dolgozónak, és a többi magyar állampolgárnak is, hogy senki se fogja helyettük megoldani a problémákat, se a szakszervezeti vezetők, se a politikusok, se a kormánytagok, saját jogon kell hangot szerezniük, hogy azt hallassák, és megfelelő nyomást helyezzenek a mindenkori kormányra. Vivát ápolók, vivát mentősök, vivát egészségügyi dolgozók, vivát szakmai kamara, vivát Sándor Mária!

A jövő héten a pedagógusokon, majd a szociális területen dolgozókon van a sor, kísérjük őket is a támogatásunkkal!

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!