Orbán Viktor beismerte, hogy a gyűlöletkeltésre épülő negatív kampányok legismertebb szakértője, az amerikai Finkelstein ad neki tanácsokat. A Magyar Narancs egy 2013-as cikkben járt utána Finkelsteinnek, a cikkből az elképzelt gonosz képe rajzolódik ki. Soha nem épít, csak rombol, soha nem használ pozitív kampányt, csak negatív, az embereket félelmeire épülő kampányelemeket. Élete első kampányát bevándorlóellenes indulatokra építette, de vitt homofób, antiszemita és más csoportok ellen irányuló kampányokat is, az egyébként zsidó származású, meleg, és melegházasságban élő politikai tanácsadó guru.
Finkelstein 2008 óta dolgozik a Fidesznek. Eközben egy másik, ismertebb állandó ügyfele a szélsőjobboldali-jobboldal izraeli koalíció vezetője, Netanjahu, aki idén például a Likud élén a “Csak a Likud” szlogennel kampányolt. A magyar kapcsolat pedig kezd annyira erős lenni, hogy Finkelstein Habony Árpáddal alapított közös céget Londonban.
De mi is a finkelsteini kampány lényege, és ez miért is fontos nekünk? "Ez az úgynevezett Finkelstein-formula: címkézz valakit liberálisnak, építsd hozzá a nevéhez valahogy a jelzőt, és ismételd a végtelenségig” - irta a Narancs.
Egy 2005-ös Finkelstein-szállóige pedig megvilágítja az amerikai tanácsadó politikájának a lényegét: "Ha az emberek választhatnak a korrupt és a hülye között, a korruptat választják." Eszerint a kampányban lényegtelen az igazság és a moralitás. Nem számít, hogy mennyit lopunk, a lényeg, hogy az ellenfelet próbáljuk idiótának beállítani, ez pedig gyakran nem bizonyul nehéz feladatnak.
Finkelstein pedig nem csak kampányban ad tanácsot Orbánnak, hanem kormányzás idején is. Ha végigtekintünk a Fidesz kormányzásán, ezt a gyakorlatban is láthatjuk, és ezzel számos probléma van. A Finkelstein-féle hatalomgyakorlás ugyanis nem foglalkozik a jólét, a megélhetés, a fejlődés kérdéseivel, csupán a hatalomgyakorlás milyenségére és a hatalom megszerzésére koncentrál. Ne legyünk persze naivak, minden politikai párt célja ez is. De egy normális politikai erőnek, amely megérdemli az ország kormányzását, ezen túl kéne látnia.
A Finkelstein-féle hatalomgyakorlás ugyanis a permanens kampánnyal kiegészítve két dolgot hagy figyelmen kívül a politikából. Egyrészt morális gátakat, hogy mit szabad és mit nem, a közösség összetartása, az ország hosszútávú jóléte szempontjából. Finkelstein egyik bevett formulája például az “Amerikai jelölt” kifejezés, vagy ahogy Netanjahunál láthattuk, valamiféle “igazi zsidó” identitás felépítése. Ezek az identitások pedig mindig a másik oldal kirekesztésére épülnek. Ezt láthatjuk Magyarországon is. Persze ez 2008 és Finkelstein tanácsadói megbízatása előtt is létezett a Fidesznél, de Finkelstein óta elválaszthatatlan a kommunikációjuktól. Ez a fajta immoralitás a politikai ellenfél elpusztításának vágya, levegőnek nézése viszont keményen rombolja nem csupán a demokráciát, de az együttélés lehetőségét is kormánypárti és ellenzéki polgárok között.
Finkelstein liberálisozásában az a legszörnyűbb, hogy lényegtelen, mit társít mellé, a liberális szó egyszerre válik gyűlöltté és az ellenfél jelzőjévé, függetlenül attól, hogy mit is jelentene valójában. Ez az értéknélküli gyakás pedig teljesen szétroncsolja a politikai vita lehetőségét is.
A másik probléma az, hogy a finkelsteini és orbáni politika nem foglalkozik a kormányzás kérdéseivel, ezt csupán másodrendűnek, a hatalom megtartása egyik módjának tekinti. A kormányzás kérdései főként kommunikációs kérdésként jelennek meg. Mivel a modell csak és kizárólag a negatív kampányra épül, a pozitív intézkedések be sem kerülnek a fontos kérdések közé. Így negligálva azokat a politikai vitákat is, amik elengedhetetlenek az ország hosszú távú sorsának eldöntése érdekében. Ez pedig hosszú távon csak és kizárólag a hatalompolitikai szempontokat hagyja érvényesülni a politikai diskurzusban.
És mivel a kormányzás kérdése másodlagos a politikai hatalom szempontjából, az esetleges fékek és ellensúlyok is csupán akadályt, nem a kormányzás fékjét jelentik, hiszen a kormányzás csak a hatalommegtartás eszköze, így pedig a fékek ennek, a hatalom megtartásának akadályai.
A finkelsteini-orbáni modellt tényleg úgy kell elképzelni, mint egy moralitásra érzéketlen, az embereket húsmasszaként látó politikát, amelynek lényege a G. Fodor Gábor által is megénekelt perc-uralás. Csakhogy ez a perc-uralás azt a látásmódot is eredményezi, amely nem ad teret a hosszú távú folyamatok megértésének, a társadalom és az emberek különbözősége elfogadásának. Az, ami most történik Magyarországon vagy Izraelben, egy olyan kormányzás, ami egyszerű stratégiai társasjátékká silányítja le a társadalom valós problémáit, és a hatalompolitikai győzelmet helyezi a valódi problémák megoldása elé.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.