Magyarországon a bevándorláshoz sokan rasszista álláspontból közelítenek, ez nem is olyan meglepő, mivel az alapvetően információhiányos magyar társadalomban a kormánypárt idegengyűlölő és rasszista politikáját nincs semmi, ami ellensúlyozza, a magyar média is csupán kísérletet tesz annak elmagyarázására, hogy a bevándorlás nem feltétlenül jár hátrányokkal, sőt. Igazából csak rajtunk múlik hogy jövünk ki belőle.

(Fotó: Vörös Anna)

A legtöbb kutatás (például ez) azt mutatja, hogy két csoport hajlamos gazdasági okokból egyik országból a másikba költözni (a kettő között persze van átfedés): az egyik a diplomások csoportja, a másik a fiataloké (azaz a negyven éven aluliaké). Magyarország pedig elöregedő társadalom, ha nincs a határon túli magyarok bevándorlása, ma közel egymillióval lennénk kevesebben, mint 1990-ben. A Ratkó-generáció épp most zajló nyugdíjba vonulásával pedig, mindenfajta statisztikai trükközéstől függetlenül, egyre kevesebben lesznek azok, akik fenntartják a magyar államot. Ennek pedig oka a társadalom elöregedése. A megoldás pedig csak az lehet, ha valahonnan pótoljuk a hiányzó generációkat.

Ehhez pedig még hozzájön az is, hogy a fent idézett kutatások nálunk is érvényesek. Magyarországról is a fiatalok és a szakképzett munkaerő távozik. Ez pedig még katasztrofálisabb helyzetbe hozza a nyugdíjkasszát és a többi állami szolgáltatást.

A legfőbb érv a bevándorlókkal szemben, hogy „elveszik a munkát". De ez se feltétlenül igaz. A Berkeley tanulmánya szerint, például, az országba érkező bevándorlók nem szorították ki munkahelyeikről az „őshonos” népességet. És bőven vannak olyan közgazdászok is, akik azt tapasztalták, hogy a bevándorlók munkavállalása miatt nemhogy csökkent, de inkább nőtt az amerikai születésű lakosok átlagfizetése. A kilencvenes évektől például a bevándorlók érkezésével együtt nőtt az országba áramló tőke is, hiszen a befektetők látták, hogy bővül a munkaerőpiac, nő a termelékenység, több a szakképzett munkaerő. Ráadásul azt is tapasztalták, hogy a bevándorlókra egy csomó ház körüli munkát is rá lehet bízni: takarítanak, kertészkednek vagy épp felügyelik a gyerekeket, ami azt jelenti, hogy a nők nagyobb arányban tudtak elkezdeni dolgozni.

És akkor nem is beszéltünk arról a közhelyről, hogy az Egyesült Államokat az agyelszívásnak nevezett folyamat tette a világ leghatalmasabb nemzetévé.

Németországban, ahol jelenleg kb. hétmillió olyan ember él, aki nem rendelkezik német állampolgársággal (és akkor még nem is beszéltünk a honosított állampolgárokról, és a bevándorlók gyermekeiről, akik már állampolgárként jöttek a világra), a Bertelsmann Alapítvány munkatársai kiszámolták, hogy az átlag bevándorló életében összesen háromezer euróval többet fizet be adóként, mint amennyit szociális (vagy más állami) szolgáltatások formájában aztán ő maga kap. Ráadásul itt a kormány rájött, hogy a bevándorlás mekkora esélyt jelenthet a társadalomnak, így egyre csak könnyíti a vízumszerzést, még annak ellenére is, hogy jönnek épp elegen a déli és keleti EU tagállamokból is a diplomás álláskeresők. És eddig nagyon úgy néz ki, hogy Németország ebből csak profitálni fog.

Persze a bevándorlás, mint minden folyamat nem fehér és fekete.

Az integrációs politikák kudarcai azonban jobban hasonlítanak azokra a helyzetekre, amelyek Magyarországon is fellelhetőek ott, ahonnan az állam régóta kivonult szolgáltatásaival és felzárkóztató politikáival, mint valamiféle civilizációs konfliktusra. A rendőrséggel hadakozó francia srácok problémái közelebb állnak az amerikai feketék konfliktusaihoz, mint valamilyen rendészeti kérdéshez, vagy civilizációk összecsapásához. A közel-keleti hadszínterekre igazoló önkénteseknek több köze van Európához, és az európai politikusok által meghozott döntésekhez és elkövetett hibákhoz, mint vallási tételekhez.

Az állami szereplőknek tehát nyilván fontos szerep jut a külföldiek integrációjában, és a magyar kormány jelenlegi hozzáállása elég riasztó képet fest elénk, pedig az eddig is ki számú és valószínűleg a jövőben is kis számú magyarországi bevándorlás számos helyen bevált. Nem egy arab vagy afrikai származású bevándorló lett Magyarországon sikeres vállalkozó, orvos, vagy más, szakképzettségéhez illő munkában fontos része a magyar társadalomnak.

Pont ezért illene, megfelelő vitát folytatni és nem a gyűlöletkeltést támogatni a bevándorlók kérdésében. Azt a kvázi népvándorlást, ami jelenleg beindult (bár ne felejtsük el, az EU-ba tavaly 650 ezer menekült érkezett, míg a világon összesen 13 millióan vannak, a tíz, legtöbb menekültet befogadó állam között pedig tavaly nem volt európai), akár hasznos is lehetne Magyarország számára. Hozzájárulhatna a gazdaság, az új, jövő-orientált piaci szektorok beindításához. Ha nem gyűlöletkeltő nemzeti konzultációt tartanánk róla, hanem valós vitát folytatnánk arról, mi a legjobb Magyarországnak.

A vicces pedig az, hogy ezek az érvek, amelyek szerint a bevándorlás megéri Magyarországnak, nem csupán azért kellene hangot kapjanak, hogy a bevándorlás kérdéséről szó essen, hanem pontosan azért, mert a szakképzés, az egyetem megnyitása minél több ember előtt, a 21. századi iparágakba, az egészségügybe, az oktatásba való invesztálás egész egyszerűen minden egyes kutatás szerint megéri.

A legfőbb probléma az idegenellenes gyűlöletkeltéssel az, hogy tagadja azokat a közgazdasági, tudományos érveket, amelyek elfogadása és alkalmazása nélkül egész egyszerűen lehetetlen egy jól működő magyar államot építeni. Az idegenellenességgel a legfőbb probléma, hogy elrejti a megoldási lehetőségeket a társadalom legégetőbb problémái elől.

Úgyhogy fel a win-winre, értelmes diskurzusra a bevándorláspolitikában, és értelmes diskurzusra az ország jövőjével kapcsolatban!

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!