Mióta Pozsgay Imre lehet az antikommunista Orbán tanácsadója és a CÖF egyik arca, semmin sem kell meglepődnünk. De a normalitás jegyében szögezzük le: a közpénzből kihelyezett gyűlöletkeltő plakátok megrongálása ellen legkevésbé azok emelhetnek szót, akik pár éve a Parlament védelmét szolgáló rendőri kordont bontották el. Ha rendőri kordont szabad bontani politikai tiltakozás jegyében, akkor plakátokat is lehet rongálni. Ahogy akkor Sólyom László fogalmazott: a kordonbontók felelőssége kiterjed a szimbolikus akció társadalmi következményeire is, ugyanis az országgyűlési képviselők magatartása mintát adhat.

Őszintén, nem várok el semmilyen értelmet vagy tisztességet ettől a hatalomtól. Ha valaki azt írhatja az 1956-os forradalomról mint Pozsgay Imre, hogy „Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Első Hazai Nemzeti Forradalmat”, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak” neveztek”, majd 2015-ben lehet a Nagy Imre újratemetésén megdicsőült aktuális miniszterelnök tanácsadója, akkor bármi megtörténhet. De ne feledkezzünk meg arról, hogy ma az a párt beszél súlyos bűncselekményekről az idegenellenes plakátok rongálói kapcsán, amelynek tagjai nyolcvanan elbontották a Parlament védelmét szolgáló kordont 2007-ben. Az ügyészség egykor arra kérte a bíróságot, hogy marasztalja el a kordonbontókat, és a tettet a köztársasági elnök is elítélte. Sólyom László azt mondta, hogy a résztvevők felelőssége kiterjed a szimbolikus akció társadalmi következményeire is, ugyanis az országgyűlési képviselők magatartása mintát adhat, márpedig a jogállamot nem lehet nem jogállami eszközökkel szolgálni.

Ennek ellenére a bíróság az eljárást szankció alkalmazása nélkül szüntette meg. A döntést az alábbiakkal indokolta a Pesti Központi Kerületi Bíróság:

1. Ami történt, az „oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy emiatt büntetés vagy intézkedés alkalmazása nem szükséges.”
2. A cselekményt megvalósító személyeknek szándéka nem a rendőri intézkedés tényleges megakadályozására vagy ellehetetlenítésére irányult, hanem pusztán azzal való egyet nem értésüket jelképezte cselekményük.
3. A demonstrációnak szánt esemény kifejezetten békés volt és az abban részt vevők törekedtek a károkozás elkerülésére is
4. A cselekmény társadalomra veszélyességi fokát csökkenti az elkövetés alkalomszerű jellege is.

Melyik szempont nem áll meg vajon a plakátrongálás esetében? Az elkövetés alkalomszerű, békés, az elkövetők a lehető legkisebb kárt okozzák a céljuk elérése érdekében (csak a plakátot rongálják meg, aki letépi, az a szemetet is eltakarítja), a tett pedig egy politikai akcióval való egyet nem értést fejez ki. A két eset közötti eltérés, hogy a plakátrongálások kapcsán nem rendőri intézkedéssel szembeni ellenszegülésről van szó, és nem kerül sor az Országház védelmét ellátó biztosító eszközök felszámolására. Ezt nehezen lehet a mostani plakátrongálók terhére írni ebben az összehasonlításban.

Természetesen nem állítom azt, hogy a kordon elleni fideszes felháborodás nem volt jogos. Ezt négy év jogi eljárás és több bírósági döntés után a BRFK is elismerte. Ez az eltelt négy év egyébként részben Orbánékat igazolta: ha ezen az úton ennyi idő kell az alkotmányellenes helyzet felszámolásához, akkor indokolt más eszközhöz folyamodni. A gond az, hogy 2007-ben nem tudhatta senki, hogy az eljárás négy évig fog tartani. Meg az is, hogy a jogorvoslati eljárást azok a jogvédők szenvedték végig, akiket a mai hatalom idegen ügynöknek nevez, persze ez is csak a Fidesz-újbeszél egyik apró momentuma.

De arról se feledkezzünk meg, hogy a Fidesz képviselőinek lett volna lehetőségük 2007-ben is, azóta is javasolni olyan szabályt, amivel a kordonok elkerülhetők, és persze jogállami úton jogorvoslati eljárásokkal is próbálkozhattak volna. Egyiket sem tették. Ehhez képest a plakátok ellen tiltakozók sem törvényt nem tudnak alkotni, sem eljárást nem tudnak indítani felháborodásuk kifejezésére. Így az ő esetükben - ellentétben az egykori kordonbontókkal - tényleg végső eszköz a jogellenes magatartás, az épp ezért legitim polgári engedetlenség.