A görög népszavazás eredménye valószínűleg olyan közeli lesz, hogy egyik félnek sem szabad majd triumfálnia (az urnák lezárása után úgy tűnik, a trojka javaslatcsomagját elutasítók tábora vezet - a szerk.). Egy hete zárva vannak a bankok, és egyetlen egy incidensről nem jött hír az országból, ami tiszteletreméltóan méltóságteljes attitűdre vall. Továbbra is fenn kell tartani a higgadt és racionális párbeszédet a két fél között. Itt nem egy játék megnyeréséről van szó, hanem élő emberek életéről, és mindannyiunk által másképp szeretett Európa jövőjéről.

Az azonban világossá vált az elmúlt hetekben a görög válság kapcsán, hogy a Megszorítás Egyháza leáldozóban van.  Pár évvel ezelőtt szinte hegemón módon a megszorítás volt a „felelősségteljes” és „szakértői” megoldás, a görög és egyéb eurozóna országok tapasztalatai azonban annyira magukért beszélnek, hogy ezt ma már sem a globális közgazdaságtani elit, sem az IMF nem vallja.  (Itt írtam erről.) Ez mindenképpen hosszú időre szóló eredménye a görög válságnak.

A Sziriza nem szélsőbaloldali párt

Az már a többség számára világossá vált, hogy a sajtó egy része teljesen indokolatlanul hívja „szélsőbaloldali pártnak” a Szirizát. Egy valódi szélsőbaloldali párt azonnal kilépne nem csak az eurozónából, hanem az EU-ból is, mint ahogy a Görög Kommunista Pártnak ez is az álláspontja. Egy szélsőbalos párt államosítana, tervutasítást vezetne be, stb. stb. A Sziriza nem ilyen párt. Egy szélsőbaloldali pártot nem támogatna meg az amerikai közgazdasági elit a világsajtóban. A Sziriza egy teljesen normális moderált szociáldemokrata párt, egy Északi Modellre emlékeztető programmal és egy keynesiánus keresletélénkítő gazdaságfilozófiával. Humán tőkébe beruházó programja teljesen összhangban van az Európai Unió Szociális Európa víziójával, illetve a humán tőke fejlesztésére alapozó Lisszaboni/Európa2020 stratégiával.

Nem a Sziriza vitte csődbe Görögországot, hanem a megszorítások politikája

Mielőtt rátérnénk a Sziriza programjának részleteire, még egy dolgot érdemes tisztázni. Hiteltelen és kétségbeesetten apologetikus az az álláspont, hogy minekután a 2009 és 2014 közötti megszorítások 107%/GDP-ről 177%/GDP-re emelték a görög államadósságot (ha nem számoljuk a 30%/GDP körüli 2012-es adósságelengedést), ezek után a Sziriza lenne az, amelyik pár hónapnyi kormányzás után csődbe vitte volna a görög gazdaságot. Annál is inkább, mert ezek alatt  a hónapok alatt Sziriza gyakorlatilag nem kormányozhatott. A tárgyalások feltételeként szabott februári egyességben a Sziriza vállalta, hogy az EU-IMF páros egyetértése nélkül egy lépést sem tesz. Azok viszont, mint ahogy azt az IMF később be is vallotta, nem a legjobb tudásuk és jóindulatuk szerint tárgyaltak, hanem a Sziriza elkaszálása volt a céljuk. Azaz vagy fogadja el Tsziprász is a megszorításokat, vagy alakuljon ki csődhelyzet és bankpánik. Ha bármely, nem megszorításokra alapozó gazdaságfilozófia annak a csődtömegnek akár csak egy töredékét is összehozta volna, mint a megszorítások Görögországban, az üzleti sajtó és az oligarchák által uralt görög média lesújtó cikkei már rég elsöpörték volna.  (Arról, hogy hogyan tették tönkre a megszorítások Görögországot, itt írtam.)

Lássuk ezek után először is azt, hogy MIBŐL finanszírozható a Sziriza beruházó programja?

Ahogy azt  Paul de Grauwe, az eurozóna vezető szakértője megírta, Görögország 2015 januárjában szolvens volt. A kamatok törlesztőrészletei az adósságállomány átütemezései miatt nem voltak magasabbak, mint a GDP 2,2%-a, a költségvetésnek pedig a kamattörlesztések nélkül pozitív elsődleges egyenlege volt. Ebből adódóan de Grauwe szerint semmi nem indokolta, hogy az Európai Központi Bank egyedül Görögországot zárja ki a kötvényvásárlási programjából. Ha nem így tett volna, Görögország még a piacról is olcsó új forrásokhoz jutott volna.

A kereskedelmi bankrendszert de Grauwe és mások álláspontja szerint maga az EKB tette tönkre azzal, hogy nem fogadta el a náluk lévő görög állampapírokat fedezetként. Ha nem így tett volna, nem lennének zárva a bankok, nem lenne veszélyben a görög polgárok megtakarításai, a bankok pedig hitelezhetnének a cégeknek.

Az IMF mai álláspontja szerint egy részleges adósság elengedésre is szükség lett volna. Az más kérdés, hogy az Eurogroup oldalán fél éven keresztül ennek az ellentétét képviselte, és a Sziriza is kénytelen volt belemenni a részleges  adósság elengedés nélküli megállapodásba.

Végezetül pedig ott lett volna az Eurogroup megújított hitelprogramja, amellyel a görög kormány a lejáró törlesztéseket újrafinanszírozhatta volna. Az Eurogroupnak az Unió célkitűzéseinek fényében örülnie kellett volna, hogy végre egy mindenki által tisztának vélt, a káros megszorításokon túllépni kívánó, a lisszaboni versenyképességi filozófiának megfelelően kormányozni készülő kormány van Athénban, amely hajlandó az oligarchák elszámoltatására, a progresszív adóztatás bevezetésére, az offshoreba menekített adóalap visszahozatalára.  Ennél kevésbé a foglyul ejtett államba beágyazott kormánya nem lesz Görögországnak.

Hogyan kormányozna ebből a Sziriza?

A Sziriza kormány ellenségei széles körben terjesztik, hogy a pártnak nincsen programja. Ez nem igaz, a Thesszaloniki Program néven ismertté vált pártplatformot jó előre megismerhették a szavazók. A magyar pártok dokumentumaihoz nem is viszonyítok, az nem egy magas benchmark, de még nemzetközi összehasonlításban is teljesen részletes pártprogramról van szó. A tárgyalások során pedig rengeteg igen jelentős kompromisszumra voltak hajlandók ehhez a dokumentumhoz képest, senki nem vádolhatja őket kompromisszumképtelenséggel.

Hosszabb távon egy a humán tőkébe való befektetés a Sziriza célja. A görög állam az elmúlt években a GDP-nek csupán alig több mint három százalékát költötte oktatásra (a magyar kevesebb mint négyet), míg az európai átlag 6 felett van, a dán pedig néha eléri a 9 százalékot, sokkal magasabb GDP bázison. Az oktatási rendszer a gazdaság értékteremtő képességének az alapja. A k+f kiadások csupán a GDP 0,6%-át tették ki (Magyarországon 1,5%), míg mondjuk Finnországban ez az arány 3,5%, ismét csak magasabb GDP bázison.

Természetesen jogos az ellenvetés, hogy az ilyen típusú (humán tőkébe befektető, lisszaboni) beruházások csak hosszabb távon térülnek meg, de ezek nélkül egész biztos nincs növekedés. Pont ez a megszorítások mechanizmusa: elveszi a forrásokat a növekedés motorjaitól. Ha Görögország az elmúlt években, évtizedekben is ezekbe fektetett volna, ma nem így állna. Vajon miért nem ezeket hangsúlyozta az Eurogroup a tárgyalások alatt?

Rövid távú cél a belső kereslet növelése a humanitárius katasztrófa ellensúlyozásával. Az elmúlt években a görög nyugdíjasok majdnem a felére metszették vissza, a nyugdíjasok fele szegénységben él. A minimálbér olyan alacsony ma már, hogy az utcán látható szegénysége (koldulás, guberálás) taszította a görög társadalom nagy részét. A társadalom 40%-a szegénységben él. Ezen a tényen semmit nem változtat, hogy Szlovákiában vagy Magyarországon még alacsonyabbak a bérek és a nyugdíjak. Ez csak azt mutatja, hogy ezeknek az országoknak az önérdek érvényesítő képessége minimális. (Lásd erről itt és itt.) A Sziriza tehát rövid távon egy szociálisan igazságos minimálbér-emeléssel,  a kirúgott közalkalmazottat visszavételével, illetve más szociális intézkedésekkel akarja növelni a belső keresletet. Mivel Görögország az eurozóna legzártabb gazdasága, valamint  a szegények a bevételeik nagy részét köztudottan azonnal kénytelenek elkölteni nem pedig megtakarítani, mégpedig helyben; ezeknek az intézkedéseknek kereslet növelő hatása van.

Fontos kiemelni az oligarchák elszámoltatását. A Sziriza kormány befagyasztotta a számláikat, egyeseket le is tartóztatott, és létrehozott egy Magasszintű Egységet az oligarchák elszámoltatásának előkészítésére. Az EU-IMF egyetértése nélkül azonban itt sem léphetett. A februári egyezség volt az első megállapodás a Trojkával, amelyben az „offshore” kifejezés szerepelt. 2009 és 2014 között sosem.

A Sziriza - melynek parlamenti képviselőinek nagy része szakszervezeti ember - törekedett a Trojka által megdöbbentő módon megszüntetett ágazati bérmegállapodások visszaállítására. Ez olyasvalami, ami Észak-, Nyugat- és Dél-Európa tizenkét államában létezik, és nyolcvan százalék feletti kollektív szerződéses lefedettséghez vezet. (Nálunk Kelet-Európában ez az intézmény nem létezik. Meg is van az eredménye: a bérek aránya a keleti OECD országokban a GDP-hez viszonyítva 10 %ponttal alacsonyabb, mint ott, ahol létezik a magas kollektív lefedettség.)

A Sziriza Thessaloniki Programjának szintén része az évente átlagosan a GDP 3,5%-át kitevő katonai kiadások radikális csökkentése. Ezen kiadások a megszorítások, a szociális kiadások megvágása, a közalkalmazottak kirúgása alatt is érintetlenek maradtak. Német és francia fegyvergyártóktól vásároltak rajta anyahajókat és vadászrepülőket, akik cserébe jól megkenték a görög katonai establishmentet. (A Paszok volt honvédelmi minisztere máig börtönben van.)

Hossszan lehetne még részletezni a Sziriza programját. Nyilvánvalóan nem egy liberális program, de nem is szélsőségesen baloldali. Klasszikus szociáldemokrata.