A magyar kormány szerint menekültügyi krízishelyzet van. A magyar kormány szerint Magyarországot – amely „sohasem volt multikulturális” – mind gazdaságilag, mind kulturálisan fenyegeti a migrációs áradat. A magyar kormány szerint a menekültek valójában „megélhetési bevándorlók”. A magyar kormány szerint – ha jól értjük – a megélhetési bevándorlók valamiféle bűnöző csoportot alkotnak, egy alvilági kasztot, céljuk a befogadó országok gazdasági tönkretétele. A magyar kormány szerint Magyarország magányos szabadságharcot vív nemcsak a „megélhetési bevándorlók” hordái, de az Európai Unió túlságosan liberális migrációs politikája ellen is, amely egyértelműen felelős a kialakult helyzetért.

Nol.hu

A magyar kormány szerint a kialakult helyzetben védekeznünk kell. A védekezésnek eddig három módját láttuk: a nemzeti konzultációt, ahol a kormány az emberek véleményét kéri a „megoldásokról” úgy, hogy előre megmondja, mi a számára elfogadható válasz; az óriásplakát-kampányt, amelyen keresztül a bevándorlókat inti magyarul a törvény- és erkölcstisztelő viselkedésre; és legutoljára a kerítést, amellyel országunk határait kívánja oltalmazni az „újkori népvándorlás ellen”. A magyar kormány háborút vizionál, amelynek csak egy győztese lehet: vagy mi, vagy ők!

Az elmúlt hetekben, hónapokban számtalan újsághír, kormányzati nyilatkozat és civil véleménynyilvánítás hangzott el megerősítve vagy megcáfolva a fenti állításokat. A nyilatkozatok, vélemények kereszttűzében már azok is elbizonytalanodni látszanak az igazsággal kapcsolatban, akiknek eddig markáns, kialakult véleményük volt. Nem állítjuk, hogy az igazság kulcsa a kezünkben van, azt azonban igen, hogy egy olyan nézőpontból látunk rá a magyarországi migrációs helyzetre, amely segíthet a dolgok higgadt átgondolásához azoknak, akik gondolkodni szeretnének.

Van-e krízis?

Magyarországon a bevándorlók aránya európai szinten alacsony, és ez az arány enyhén csökkenő tendenciát mutat. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal 2012-ben 213.732, 2013-ban 221.604, 2014-ben pedig 213.361 hazánkban élő külföldi állampolgárt tartott számon.

Ez alatt az idő alatt a menedékkérők száma jelentősen megnőtt. 2012-ben még 2157-en kértek hazánkban menedékjogot, 2013-ban 18.900-en, 2014-ben 42.777-en. 2015 első hat hónapja minden eddigi rekordot megdöntött, ennek alapján a becslések szerint a hozzánk érkező menedékkérők száma idén meghaladhatja a 100 ezret. Ez a növekedés valóban jelentős, és mondhatjuk, hogy felkészületlenül érte az országot. A szám növekedéséből azonban nem következik a bevándorlók számának ugrásszerű növekedése, még csak a menekültek számának arányos emelkedése sem. Ugyanis míg 2012-ben csak 308 menedékkérő kapott menekült, vagy oltalmazott státuszt, 2013-ra ez a szám mindössze 356-ra nőtt és még 2014-ben sem volt több, mint 476. Tudni kell azt is, hogy Magyarországon a menedékkérők sokkal kisebb eséllyel kapják meg a menedékjogot, mint más európai országokban, és a számokból úgy tűnik, hogy esélyeik évről évre csökkennek.

Magyarország számára tehát az Európába érkező menedékkérők számának jelentős emelkedése ebben a pillanatban nem jelent migrációs, még kevésbé integrációs krízishelyzetet. A menekültügyi intézményrendszernek a menedékkérők tömeges átmeneti befogadására kell felkészülnie, és ehhez a felkészüléshez jelentős segítséget kap az Európai Unió célzott forrásaiból, amelyeket akkor sem használhatnánk fel más célokra, ha világos kormányzati elképzelések léteznének az alternatív felhasználásról. A számokat tekintve hasonló krízishelyzet alakult ki a balkáni háborúk idején is, akkor azonban a kormányzat a férőhelyek számának emelésével, és nem a menedékkérők elleni kampánnyal válaszolt.

Ha krízis van tehát, akkor annak a súlyát nem a magyar állampolgárok érzik igazán, hanem a menedékkérők, az országukat kényszerből elhagyó, kiszolgáltatott emberek tömegei, akik akár az életüket is kockáztatják azért, hogy nekik, vagy a gyerekeiknek egy napon esélyük legyen egy békésebb, normálisabb életre, és azt gondolják, ezt az esélyt Európában kaphatják meg. Közülük sokan nem élik túl az utat, és itt valóban ijesztő a számok emelkedése. 2007 és 2014 között a Földközi-tengeren 23 ezer ember vesztette életét menekülés közben. Tavaly kiemelkedően magas volt, 3200 fő felett a  dokumentált halottak száma, míg idén csak áprilisig már 1750 halottról tudunk, és a Nemzetközi Migrációs Szervezet szerint nem kizárt, hogy az év végére elérjük a 30 ezer halottat. Eközben az Európai Unió Frontex nevű félkatonai szervezetének hajói cirkálnak a tengereinken, hogy a partraszállást megakadályozzák.

Valóban háború dúl tehát Európa határain, de ezt a háborút nem a menekültek indították Európa ellen, sokkal inkább a világ szerencsésebb fele azok ellen, akik saját hibájukon kívül földönfutóvá lettek. Kik ezek az emberek? A magyar határra érkezők közül a legtöbben Szíriából, Irakból és Afganisztánból jönnek. A Földközi-tenger felől Európába igyekvők között is sok a szíriai, eritreai, nigériai, líbiai, szomáliai. Olyan országokból kérnek tehát bebocsátást hozzánk, amelyek az elmúlt évek globális geopolitikai csatározásainak áldozataivá váltak. Ezekből a csatározásokból sok esetben a nyugati államok is kivették a részüket. A második világháború óta még sohasem volt annyi menekült, mint ma, és ez nem véletlenszerűen következett be. A menekültek számának emelkedése csak egy jelzés – egy sokkal mélyebb, világméretű krízis tünete. Illúzió azt gondolni, hogy ebből Magyarország kivonhatja magát.

Ha krízis van, mi lehet a megoldás?

Ha krízis van, márpedig van, az nem Magyarországot fenyegeti elsősorban, hanem a világ egyensúlyát. Ha háború van, azt nem a szegények indítják a gazdagok ellen, hanem azok, akik a saját előjogaikat akarják megőrizni, akár mások élete árán. Ezt a háborút nem tarthatjuk a határokon kívül, már velünk van, benne élünk.  Az elmúlt 35 évben a világban az egyenlőtlenségek folyamatosan nőttek a szegények és a gazdagok között a globális Északon, valamint Észak és Dél között is, hacsak Kínát nem számítjuk, amely kivételes fejlődési útjával kivételként erősíti a szabályt. Az elmúlt 35 év a világban az egyenlőtlenségek drasztikus kiéleződéséhez vezetett. Ezek az egyenlőtlenségek mára tarthatatlanokká váltak. Magyarország egyharmada hivatalosan a létminimum alatt él. Az a politika, amely az egyenlőtlenségek fenntartását, megőrzését, vagy további növekedését célozza, nem csak morálisan, de logikusan sem hozhat megoldást, sem Magyarország, sem a globális Észak országai számára. Ezért nincs értelme falakat építeni, és ezért veszélyes az idegengyűlölet szítása egy olyan helyzetben, amikor összefogásra lenne szükség.

Új gazdasági, kereskedelmi szabályzásra lenne szükség világban, az együttélés szabályainak új lefektetésére. Ez az út hosszú lesz, de elkerülhetetlen. A segélyek összegének növelése nem sok változást ígér, igaz, ez pillanatnyilag nincs is napirenden. Magyarországon sem. Miközben a nemzeti konzultáció azt sugallja az embereknek, hogy ott kell beavatkozni, ahonnan a menedékkérők érkeznek, a magyar kormány 100 milliós nagyságrendről 10 milliós nagyságrendre csökkentette a nemzetközi fejlesztésre fordítható költségvetést. Nincs időnk kivárni, amíg ezek a cseppekben juttatott segélyek meggyőzik az embereket arról, hogy nem érdemes útnak indulni. Addig is, van néhány dolog, amit tehetnénk:

-          Magyarországnak együtt kellene működnie az Európai Unióval egy új, igazságosabb vízumpolitika bevezetésében. Csakis a legális migráció lehetőségének visszaállítása garantálhatja, hogy csak azok kérjenek menedéket, akik erre a leginkább rászorulnak.

-          Ha békés otthonra találtak, a menekültek is dolgozni szeretnének. Ez nem bűn. Sőt, a bevándorlók részvétele élénkítő hatással van a gazdaságra. A migránsok befeketítése helyett egy olyan gazdasági környezet kialakítására van szükség, amelyben a külföldi és belföldi munkavállalók egyformán erős jogi védelemben részesülnek, és ahol a foglalkoztatást és a vállalkozásalapítást az állam aktívan segíti.

-          Magyarországnak együtt kellene működnie az Európai Unióval egy igazságosabb kvótarendszer átmeneti bevezetésében. 2015 májusában az Európai Bizottság egy olyan kvótarendszer bevezetését javasolta, amely garantálná, hogy a tagországok lakosságuk és gazdasági fejlettségük szerint osztozzanak a menedékkérők és menekültek ellátásának anyagi terhein. Magyarország a javaslatot visszautasította. Ez érthetetlen, hiszen a kvótarendszer garantálná, hogy az országba érkező menedékkérők jelentős részének ügyét más európai országokban intézzék, ezzel csökkentve az ügyintézés és az ellátás anyagi terheit. Cserébe csupán néhány száz menekült befogadásáról kellene gondoskodnunk – de róluk legalább megfelelően.

-          A menedékkérők számának emelkedése együtt kell, hogy járjon a befogadási feltételek javításával, a férőhelyek kibővítésével és a határon kialakult helyzet lehető legemberségesebb kezelésével. Krízishelyzetre krízismegoldás kell. Olyan, ami a krízist nem elmélyíti, hanem enyhíti.

-          Addig pedig, amíg az állami struktúra nem nő fel a feladathoz, mindenki tegye azt, amit tud, és ami emberségéből telik, ahogyan Szegeden és az ország számos más pontján emberek százai, ezrei teszik.

Magyarország, hasonlóan a világ legtöbb országához, mindig is multikulturális volt, vagyis lakosságát különböző származású, hitű, politikai nézetű emberek közössége alkotta. Ma is az, és ez nem is lehet másképpen. A Magyarország határán bebocsátást kérő menedékkérők nem fenyegetik a kultúránkat. Ami fenyeget bennünket, az a befelé fordulás, széthúzás és gyűlölködés. A menekülthelyzet új kihívás elé állította az országot. A tét kettős. Egyrészt sok ezer migráns sorsa múlik a jó válaszok megtalálásán. Másrészt talán Magyarország és az Európai Unió jövője is múlik azon, hogy ebben a helyzetben tudunk-e fehérek közt európaiként viselkedni.

A Migráns Szolidaritás csoport tüntetést szervez 2015. július 14-én 18 órára a Bazilikához.

A tüntetéshez eddig csatlakozott az Artemisszió Alapítvány, a Menedék Egyesület, az Amnesty International Magyarország, a Magyar Helsinki Bizottság, a Szubjektív Értekek Alapitvány, a Cordelia Alapítvány a Szervezett Erőszak Áldozataiért, a Krétakör Alapítvány, a Társaság A Szabadságjogokért, a Közmunkás Mozgalom, A Város Mindenkié, a Humán Platform, az Eleven Emlékmű és a European Network Against Racism.

További információ itt: https://www.facebook.com/events/854961224539254/

Találkozzunk a tüntetésen!

Szántó Diana
A szerző kulturális antropológus, az Artemisszió Alapítvány elnöke.