Mielőtt bárki azt gondolná, hogy mostantól büntetlenül le lehet tépni bármely plakátot, jobban teszi, ha végigolvassa ezt a szöveget. Rengeteg on-line újság ugyanis azzal a címmel adott hírt a Szeles András és Kalocsai Kinga plakátrongálása miatt indult szabálysértési eljárás megszüntetéséről, hogy a bíróság azt mondta ki: szabad plakátot rongálni. Ez fatális félreértés, mert a bíróság egyetlen plakátrongálásról sem mondott ilyet. A konkrét ügyben csak ennek a plakátnak a konkrét módon megvalósított rongálásáról mondták ki, hogy az a társadalomra veszélyesség hiánya miatt nem büntethető, de megjegyezte a bíróság azt is, hogy az okozott kárt kötelesek az érintettek megtéríteni. Más tartalmú plakát és más elkövetési mód esetén továbbra sem szabad a rongálás.
Jámbor András itt megjelent cikkének címe már pontosabb: csak gyűlöletplakát rongálásról beszél. De a helyzet ennél bonyolultabb. A tévedést az is okozhatja, hogy a szerintem egyébként helyes bírói döntés indokolása túl rövid és részben téves is.
Kezdjük az elején:
Amit bármilyen jogszabály tilt, azt nem szabad tenni. Ez egyszerű, de ezt sem sikerült kommunikálnia a sajtónak, pedig a bírói döntés ebben egyértelmű: a károkozásért polgári jogilag felelnek a plakátot megrongálók. Vagyis rongálás mint tulajdonsértés jogilag nem megengedett, csak éppen szabálysértési felelősség nem állapítható meg miatta a konkrét esetben a társadalomra veszélyesség hiánya okán, ami pedig fogalmi eleme – értsd: feltétele – bármely szabálysértésnek. Vagyis plakátot rongálni nem volt megengedett, csak éppen büntetőjogi vagy szabálysértési szankció nem társulhat a jogsértéshez. A bírói döntés is tartalmazza: polgári per indítható az okozott kár megtérítésére.
Ennél fontosabb az, hogy nem bármilyen plakát megrongálását tekintette a bíróság nem büntetendőnek. Az egyenlő bánásmódról szóló törvény hátrányos megkülönböztetést és megtorlást tiltó szakaszait idézi az indokolás, azt azonban nem magyarázza meg, hogy ennek miért van helye benne, pedig jó lett volna erre sort keríteni.
A plakátok kihelyezése szerintem nem lehet közvetlen hátrányos megkülönböztetés, és a plakátrongálók ellen indított eljárás nem lehet megtorlás. Egyszerűen ezek a fogalmak nem utalhatnak a plakátok kihelyezésére (annak alapján ugyanis nem részesül senki semmilyen bánásmódban, ami a közvetlen hátrányos megkülönböztetés fogalmi eleme) és a szabálysértési eljárásra sem (ugyanis azt nem az egyenlő bánásmód megsértése miatt eljárást indító személlyel szemben indítják, márpedig a megtorlásnak ez a lényege). Ezek a kitételek így a végzésben a levegőben lógnak. A védői beadvány azzal érvel, hogy a plakátok kihelyezése zaklatásnak minősül (olyan magatartás, amely védett tulajdonsággal – pl. állampolgárság – kapcsolatos, és célja vagy hatása ellenséges, megfélemlítő környezet kialakítása), aminek viszont valóban van jogi relevanciája is. A plakátok – ha céljukban nem is, legyünk jóhiszeműek – de hatásukban mindenképpen ellenséges környezetet alakítottak ki a menekültekkel és általában az idegennek kinézőkkel szemben – elég felütni a napi híreket arról, hogy milyen atrocitásokat követnek el menekültek sérelmére a gyűlöletkampány kezdete óta.
És hogy miért lényeges az, hogy létezik olyan tételes jogi szabály is, amelyet sérthet a plakátok kihelyezése?
Azért, mert így amellett lehet érvelni, hogy egy jogsértő tartalmat hordozó plakáttal szembeni nyilvános és szimbolikus politikai kommunikációs tett a szöveg eltávolítása. Ha pedig így fogalmazzuk meg, akkor világos, hogy nem a plakátrongálást minősítette a bíróság általában társadalomra veszélyesség hiányában nem szabálysértésnek, hanem a jogsértő – jelen esetben az egyenlő bánásmód követelményét sértő – plakáton szereplő, kormánykommunikáció üzenetének adott módon történő eltávolítását.
Mi következik ebből?
Az például, hogy a most induló kormányzati plakátkampány elemeinek rongálása továbbra is szabálysértés lesz, mert a sikerpropaganda esetén az egyenlő bánásmód követelményének megsértése fel sem merül. Ugyanígy szabálysértés marad egy választási plakát megrongálása, ráadásul a jelöltek demokratikus versenyben egyenlő esélyekkel való részvételhez és a politikai szólásszabadsághoz való joga miatt a választási plakátok megrongálásának társadalomra veszélyessége fokozott is. Természetesen ha egy plakáton rasszista üzenet vagy egyenesen uszítás szerepelne, akkor azt ebben az esetben is mérlegelni lehetne ezen megfontolásokkal szemben.
De általános plakátrongáláshoz való jog nem létezik.
Végül amiről kifejezetten nem szól az indokolás az az, hogy nem akármilyen elkövetési körülményt tekintett társadalomra nem veszélyesnek a bíróság. Bár a tényállásban ezt rögzíti, de az indokolásban nem utal vissza a végzés arra, hogy Szeles András és Kalocsai Kinga magukat jelentették fel, „beismerő vallomást” tettek, minden bizonyítékot a rendőrség rendelkezésére bocsátottak (ezért lehetett a bírói meghallgatásuk nélkül ítéletet hozni az ügyben), és egyben jelezték, hogy polgári jogi felelősségüket elismerik, az okozott kárt pedig készek megtéríteni. Véleményem szerint ez mind hozzájárul ahhoz, hogy erről a magatartásról kijelenthető, hogy indokolatlan lenne társadalomra veszélyesnek tekinteni a konkrét plakátrongálást. Minden ettől eltérő esetben gondosan kell mérlegre tenni, hogy a szabálysértési felelősség megállapítható-e.
Összefoglalva:
arról a tettről mondta ki a bíróság azt, hogy az a társadalomra veszélyesség hiánya folytán nem szabálysértés, amely a) nyilvános, b) önfeljelentéssel párosul, c) kirekesztő tartalmú plakátokkal szembeni tiltakozást szolgál, d) és amely plakátokat kormánykommunikáció keretében helyezték ki.
Ez messze nem egyenlő a plakátrongáláshoz való egyetemes jog kimondásával.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.