„Pillanatnyilag az egyházak nem jogosultak arra, hogy befogadjanak menekülteket. Ez tilos”, állította Erdő Péter a Népszabadság beszámolója szerint. Az RTL Klub híradójában szó szerint az hangzik el a bíboros részéről, hogy egy utcán éjszakázó menekült gyereket „nem vagyunk, kérem, jogosultak bevinni egy lakásba, és azt mondani, hogy legyenek itt, mert akkor embercsempészek vagyunk”.

Ha vélelmezzük, hogy Erdő Péter bíboros, Esztergom-Budapesti főegyházmegye érseke, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia korábbi elnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem prorektora, jelenlegi nagykancellárja komoly ember, aki nem nyilatkozik efféle magabiztossággal olyan kérdésekről, amelyekről fogalma sincs, sajnos arra a következtetésre kell jutnunk, hogy szándékosan félrevezeti a híveket és a közvéleményt.

A hatályos jogszabályok szerint ugyanis az minősül „embercsempészésnek”, ha valaki segítséget nyújt az államhatár jogellenes átlépéséhez (Büntető Törvénykönyv, 353. §). Felmerülhet még a „jogellenes tartózkodás elősegítése” (354. §) tényállás is, ami azonban csak akkor valósul meg, ha valaki „vagyoni haszonszerzés végett” nyújt segítséget más jogellenes tartózkodásához. Ha tehát szolidaritásból – esetleg felebaráti szeretetből – szállást nyújtunk a menekültként hazánkba érkező embereknek, és ezért nem kérünk tőlük pénzt, nem követünk el bűncselekményt. Nem leszünk „embercsempészek” attól, hogy menekülteket fogadunk be az otthonunkba vagy a templomunkba. Akkor se, ha a hatályos törvények szerint illegálisan tartózkodnak az országban.

A bíboros úrnak – és az egyházának – tehát más kifogás után kell néznie, ha mentegetőzni szeretne amiatt, hogy leginkább csak félrenéznek (vagy most éppen „tárgyalásokat folytatnak a kormánnyal”), amikor a háború elől menekülő embertársaink százai és ezrei alszanak a városainkban, a szabad ég alatt, gyakran ellátatlan sérülésekkel, legyengülten, sokszor éhesen és bizonyosan megfáradtan – és amikor az állam  ahelyett, hogy megszervezné az emberhez méltó ellátásukat, szögesdrót kerítést épít eléjük, és gyűlöletre uszítja a magyar népet.

Erdő Péter nyilatkozatának erkölcsi minősége persze nem meglepő: a fenti kijelentés egy olyan sajtótájékoztatón hangzott el, amelyet Veres András szombathelyi megyéspüspökkel közösen tartott, aki éppen tíz évvel ezelőtt azzal hozott szégyent az egyházára, hogy (a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nevében) a hátrányos helyzetű diákok integrált oktatása ellen emelte fel a szavát. Hogy a megszokáson túl ebben a konkrét helyzetben mi vezeti a katolikus egyház egyik fontos vezetőjét arra, hogy ilyen átlátszó módon mentegetőzzön, amikor éppen – az általuk névleg képviselt – kereszténység legalapvetőbb erkölcsi iránymutatásainak mulasztanak el eleget tenni, nem tudhatom, noha az államhatalommal való gördülékeny együttműködés igénye bizonyosan szerepet játszik benne.

Azt azonban érdemes leszögeznünk, hogy a bíboros úr következtetése még akkor sem volna helyes, ha a menekültek elszállásolása valóban bűncselekménynek minősülne (ami persze még megtörténhet). Ha valaki ugyanis elfogadja az emberalkotta jogszabályoknál magasabb szintű erkölcsi törvények létezését (ami a kereszténység követőire definíció szerint igaz), akkor ez utóbbiakat adott esetben akkor is követnie kell, ha ezzel esetleg törvényt sért. „Nekünk, szerintem, elsősorban embereknek kell lennünk, és csak másodsorban alattvalóknak. Nem annyira a törvényt, mint inkább az igazságosságot kell tisztelnünk”, írta Henry David Thoreau. Az apostolok szavaival: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek”. Vagy a bíboros úr azt gondolja netán, hogy ha néhány szolgalelkű kormánypárti képviselő egy nap valóban benyújt egy törvényjavaslatot, amely megtiltja, hogy szállást nyújtsunk egy kisgyermekes menekült családnak, az felülírja az irgalmas szamaritánus újszövetségi példázatát?

A teológus Erdő Péter jól tenné, ha mielőtt egy ilyen kiemelkedően fontos erkölcsi kérdésben nyilvánosan állást foglal, egyaránt elgondolkodna a helyzet súlyáról és a saját felelősségéről, és esetleg megkeresné a könyvespolcán Aquinói Szent Tamás Summa Theologiae című munkáját is, leporolná, kinyitná, és eltűnődne például a következő bekezdésen:

az emberi törvények gyakran hamis vádnak szolgálnak alapul és jogtalanságokat okoznak az embereknek. Iz 10 [1-2] ezt mondja: „Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak, aláírják az elnyomó rendeleteket, akik nem szolgáltatnak igazságot az elnyomottnak, megfosztják jogaitól népem szegényeit és erőszakot gyakorolnak népem megalázottjaival szemben.” Ámde szabad mindenkinek az elnyomást és az erőszakot elkerülni. Tehát az emberi törvények lelkiismereti fórumon nem kötelezik az embert. (XCVI. Kérdés az emberi törvény hatalmáról, 4. szakasz)

Ma Magyarországon mindannyiunknak egyszerre kell megpróbálnunk megfelelni annak az erkölcsi kihívásnak, amit a hazánkba érkező menekültek méltó fogadása jelent, és mindeközben nyilvánvalóvá tennünk: szavakkal, tettekkel és – ha szükséges – az igazságtalan törvényeknek való erőszakmentes ellenszegüléssel, hogy a magyar állam nem a mi nevünkben jár el akkor, amikor a legalapvetőbb humanitárius kötelezettségeinek sem tesz eleget. A katolikus egyház híveinek azonban mindezen túl azt is nyilvánvalóvá kell tenniük: Erdő Péter nem az ő nevükben nyilatkozik.

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szerinted is fontos, hogy megjelenjenek a fentihez hasonló vélemények, támogass minket!