Az utóbbi évtized egyik fő tanulsága, hogy az elitek már nem tudják olyan könnyen rákényszeríteni akaratukat és véleményüket a társadalmi többségre. Ha ezt az elitellenes fordulatot nem építik be a baloldali pártok saját programjukba, vesztésre vannak ítélve – véli Boros Tamás politikai elemző, sorozatunk a WTF baloldal (Mi az a baloldal? Kell-e baloldal? Mi lesz a baloldal?) tizenötödik darabjában. Az eddig megjelent írásokat lásd itt.) 

A választók és az elitek viszonya jól láthatóan átalakulóban van az egész világon. A hol populistaként, hol radikálisként, hol szélsőségesként definiált mozgalmak erősödése az elmúlt években egyértelművé vált, ennek jó indikátora, hogy a tavalyi európai parlamenti választásokon a 28 európai uniós országból négyben ezek az erők nyerték a választást, további hatban a második, további hét tagállamban pedig a harmadik legnépszerűbbek lettek. A „mainstream” baloldalnak hét országban még az első három helyezett közé sem sikerült bekerülnie. A mostani baloldali és liberális elitek – Európában és Magyarországon egyaránt – sokszor lenézően közelítenek a populista pártok témáihoz, elfelejtve azt, hogy az ipari forradalom után a baloldal pont az elitek és a tömegek közötti felháborító életmódbeli, anyagi és jogi szakadékok miatt jelent meg és erősödött meg a politikában.

Magyarországon utoljára 9 éve, európai uniós szinten utoljára 21 éve nyerte meg a választásokat a baloldal. Bár jól láthatóan általánosságban is csökken a legtöbb európai országban a választási részvételi arány, és a jobboldal is veszíti el támogatóit, összességében az elmúlt évek társadalmi, gazdasági változásait a centrista baloldal szenvedte meg jobban. Amíg a dél-európai országokban elsősorban a populista baloldal nyerte meg magának a szociáldemokrata szavazók egy részét, addig Kelet-Közép-Európában elsősorban a szélsőjobboldal, Nyugat-Európában pedig egyszerre a populista jobb és a zöld pártok. A baloldal évek óta azzal a dilemmával szembesül, hogy hogyan tud egyszerre megfelelni a kozmopolita, értelmiségi, nagyvárosi szavazóinak és a tőlük szinte minden porcikájukban eltérő, biztonságra, kiszámíthatóságra és az anyagi különbségek csökkentésére vágyó, alacsonyabban iskolázott támogatóinak. Ráadásul az elmúlt évtizedek egyenlőtlenségeket növelő gazdaságpolitikája és a világgazdasági válság mind anyagi lehetőségek, mind az életmód terén egyre nagyobb éket vert ezen két réteg közé.

A technológia és a média fejlődése eközben áttörte az elit véleményformálási monopóliumát. Korábban elképzelhetetlen módon, egy zsákfalu érettségivel sem rendelkező bloggerének a véleménye könnyedén ezerszer annyi embert tud befolyásolni, mint a legnagyobb presztízsű újságírók, írók, kutatók cikkei együtt. A bulvárújságok népszerűsége összehasonlítatlanul nagyobb, mint a „komolyként” számon tartott napilapoké, a posztmodern értékek és a kritikai attitűd terjedésével ráadásul minden szakértelem és minden tekintély megkérdőjelezhető. Mivel a politikai közbeszédet egyre kevésbé az iskolázott, az elithez tartozó, a szakmai és közösségi normákat betartó emberek határozzák meg, egyre jobban elváltak az elit és a „tömegek” témái, nyelvezete és megoldási javaslatai.   

A baloldal és az elitek a világban

Az elmúlt években egyre több példát láthattunk arra a politikában, hogy részben a fenti folyamatok eredményeképpen az tud a baloldalon választásokat nyerni, aki szembe mer menni a saját elitjével. Bár Barack Obama rekordsebességgel kiegyezett a demokrata elittel, 2008-ban a kampányát úgy nyerte meg, hogy végig elitellenes kommunikációt folytatott. Ő volt az „emberek jelöltje”, aki a „Main Streetet képviseli a Wall Streettel szemben”. A demokrata átlagszavazót képviselte a Clinton-féle demokrata arisztokráciával szemben. Beszédeinek fontos eleme volt, hogy ő a legesélytelenebb jelöltként indult, és győzte le a hatalmasokat.

A baloldali elittel való szembenállás is segítette Alexis Tsipras Sziriza pártját a választási győzelemben. Hollandiában átvette a vezetést a balközép PvdA-tól a Szocialista Párt a baloldalon. Spanyolországban 16 százalékon áll a populista Podemos. Nagy Britanniában pedig magát a párt elitjével szembe pozicionáló Jeremy Corbyn nyerte el az elnöki posztot a Munkáspártban. Persze számos országban nem történt ilyen típusú változás a pártstruktúrában, de hogy teljesen új populista trendek jelentek meg a világban, az egyértelmű. Az Európai Unió 28 országából 22-ben parlamenti vagy európai parlamenti pártként vannak jelen a fennálló rendszert kritizáló formációk, sőt, minden második tagállamban 15 százalék felett van a népszerűségük.

Változások Magyarországon

Az elitellenes fordulat Magyarországon még az európai trendeknél is gyorsabb és jelentősebb volt. 2014-ben a választók több mint 70 százaléka szavazott olyan pártokra (a Fidesz-KDNP-re, a Jobbikra és az LMP-re), melyek élesen szemben állnak a korábbi baloldali elittel. A progresszív elit által képviselt értékeket az utóbbi 10 évben két parlamenti választáson, két európai parlamenti választáson, három önkormányzati választáson és egy népszavazáson szavazták le. Mindezzel semmiképpen sem azt állítom, hogy ezen értékek vagy célok ne lennének fontosak vagy követendőek, mindössze azt, hogy egy demokráciában nem csak igaza kell, hogy legyen egy politikának, ideológiának, hanem többsége is.

A baloldalinak nevezett, de értékrendjét tekintve inkább liberális magyar elit a társadalmi változások, a gazdasági válság és a véleménymonopóliumok megszűnése miatt a legtöbb számára fontos témában elvesztette társadalmi többségét. Ezen középtávon sem fognak tudni változtatni, de egy írónak, egy újságírónak vagy egy politikai elemzőnek nem is feltétlenül kell a társadalom többségének megfelelnie. Egy politikusnak azonban igen. A politikus feladata az, hogy társadalmi többséget teremtsen maga mögött - akkor is, ha ez az elitek nélkül vagy az elitekkel szemben történik. Főleg, ha baloldali politikusról van szó, akinek a potenciális szavazótáborának többsége biztosan nem az elit tagjai körében található.

Az aktuális elittel szemben vagy az elit nélkül történő politizálás nem azt jelenti, hogy egy politikusnak egy másodpercre is intellektuálisan gyengének, szélsőségesnek, rasszistának vagy demokrácia-ellenesnek kell lennie. Számos olyan tömegeket foglalkoztató téma van, melyre egy politikus képes lehet egy jelentős méretű társadalmi csoport számára megfelelő választ adni, de az aktuális elitnek nem áll érdekében ezekkel a témákkal foglalkozni, vagy nem érzékeli ezen témák fontosságát.

Az elmúlt évtizedekben az elit a saját erejét felhasználva lényegében bármilyen témában rá tudta kényszeríteni értékeit és álláspontját a társadalomra, akkor is, amikor a többség nem értett egyet vele. Mára a társadalmi többség egyre több országban kényszeríti rá a saját gondolkodását az elitre, és a választási győzelemre törekvő politikusok ezt kihasználják. Ma még biztosan nem dönthető el, hogy ez végeredményében pozitív vagy negatív folyamat, de az biztos, hogy az évtized egyik legfontosabb politikai trendje, melyet ha a baloldal – az elit és a politikusok egyaránt – figyelmen kívül hagynak, akkor még hosszú ideig vesztesen jöhetnek ki a jobboldallal vívott politikai csatákból.

Boros Tamás

A sorozat korábbi darabjait ide kattintva lehet elolvasni.

Szeptember 23-án Ravasz Ábel, szeptember 26-án Dósa Mariann írását közöljük.

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szerinted is fontos, hogy legyenek még olyan sorozatok, mint a WTF Baloldal, támogass minket!