A kormány által meghirdetett bürokráciacsökkentő kampány nem arról szól, amiről kellene: hogy az állam hatékonyabban szolgálja a közjót, hogy a polgárok ügyeit gyorsabban, eredményesebben intézzék. A bürokráciátlanítás csak egy újabb habonyi blöff a hatalom, a tudás és a pénz koncentrációjára, a fékek és ellensúlyok leépítésére.

Lázár János szerint 2016 a bürokráciacsökkentés éve lesz. Ennek jegyében 73 állami intézményt szüntetnének meg, egy részüket jogutód nélkül, másokat pedig beolvasztanának a minisztériumokba. Akárcsak a rezsicsökkentés vagy a kerítésépítés, a bürokráciacsökkentés jelszava is érzékeny húrokat penget a néplélekben. Mao Ce Tung bürokráciaellenes kampányai óta tudjuk, milyen hatékonyan felkorbácsolhatóak a keményen dolgozó kisember indulatai a vele packázó aktatologatókkal, a pénznyelő korrupt sóhivatalokkal szemben. A Fidesz mostani bürokráciátlanítása körülbelül annyira őszinte és hiteles, mint Mao kulturális forradalma.  

Lehet, hogy a most megszüntetendő intézmények egyike-másika tényleg nem több sóhivatalnál. Ha Lázárék végeztek volna megfelelő vizsgálatokat, ha lenne koncepció, amit társadalmi vitára bocsájtanának, akkor még tudhatnánk is. Ilyenek azonban nem készültek. Az viszont kérdésen felül áll, hogy számos likvidálandó intézmény alapvető szerepet játszik annak a kialakításában, amit szakpolitikának nevezünk. A szakpolitika arról szól, hogy ha az állam valamilyen problémával szembesül, akkor ne vakon hadonásszon, mint ahogy a részeg ember hessegeti el a legyeket, feldöntve az asztalt – hanem tudja, mit tesz, miért és mennyibe fog ez nekünk kerülni. Képes legyen a problémák azonosítására, a célok kiválasztására, az értékek meghatározására és a megoldások eszközeinek, forrásainak kialakítására. Ne csak improvizáljon, mint például most, a bürokráciacsökkentés kapcsán.

A jó szakpolitikához olyan háttérintézményekre van szükség, amelyek persze soha nem lehetnek teljesen függetlenek a hatalomtól, de szakembergárdájuk lehetőséget kap arra, hogy a napi pártpolitikai érdekektől némi távolságban végezze munkáját. Optimális esetben munkatársaik kiválasztásánál a szakmai tapasztalat a mérvadó, nem a politikai beágyazottság. Egyes intézmények adatokat gyűjtenek és elemeznek, mások képzéseket szerveznek, megint mások hatósági feladatokat töltenek be, felügyelnek, irányítanak, koordinálnak. Ezzel megteremtik azt a szakmai tudásbázist is, amelyre alapozva felelős, átlátható politikai döntések születhetnek a közjó érdekében. Ez biztosítja az egészségügyben, az oktatásban és más szakterületeken zajló munka választási ciklusokon átívelő folyamatosságát.

Az elmúlt tíz évben a TASZ jogvédőjeként alkalmam nyílott számos most megszüntetésre kerülő intézménnyel munkakapcsolatba kerülni. Ezt a kapcsolatot egyes esetekben az együttműködés, más esetekben a konfrontáció jellemezte. Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal a mi kérésünkre utasította a kórházakat és mentőszolgálatokat, hogy ne hívják ki automatikusan a rendőrséget a drog miatt rosszul lett fiatalokhoz, mert ez sérti a betegjogokat. A nyilvánosság elé tártuk, hogy az akkor az ÁNTSZ alá tartozó Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ éves drogjelentéséből kicenzúráztak egy kutatási beszámolót, amely kedvezőtlen képet festett az iskolai drogprevenció hazai állapotáról. Az Országos Epidemiológiai Központtól közérdekű adatkérés segítségével szereztük meg azokat a riasztó járványügyi adatokat, amelyek szerint Budapesten 2011 és 2014 között duplájára nőtt a hepatitis C fertőzött drogfogyasztók aránya. Pereltük az Országos Addiktológiai Centrumot, mert az nem bocsájtotta rendelkezésünkre a pszichoaktív anyagok kockázatértékeléséről szóló jelentéseket.  

Az állami intézmények nem mindig felelnek meg az átlátható és elszámoltatható működés feltételeinek. Az elmúlt években a helyzet tovább romlott, a jogállamisággal együtt a szakpolitikák minősége is rohamos hanyatlásnak indult. Egyre kevesebbet számít a stratégiai tervezés, a szakmai szervezetekkel való párbeszéd, a háttérintézményeknél dolgozók körében eluralkodott a félelem és az opportunizmus. Valóban szükség lenne a háttérintézmények reformjára, mégpedig a függetlenség, az átláthatóság helyreállítására. Ehelyett azonban a kormány most arra készül, hogy végleg felszámolja azokat a hivatalokat, amelyek fölött eddig még nem érvényesítette a totális kontrollt, amelyekben még érvényesülhetett a szakmaiság. Mostantól ezek az intézmények teljesen a kormány kézi vezérlése alá kerülnek. Hogy ennek milyen káros hatásai lesznek, azt még felmérni is nehéz.  

Nyáron például a HírTv műsorában vitáztam Ferencz Orsolyával, Józsefváros fideszes alpolgármesterével a tűcserék ellehetetlenítése miatt kialakult kedvezőtlen járványügyi trendekről. Amikor az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) adataira hivatkoztam, amelyek szerint jelentősen nőtt a hepatitis C fertőzöttek száma, az alpolgármester szemrebbenés nélkül megkérdőjelezte ezeknek az adatoknak a hitelességét. A néző persze eldönthette, hogy vajon a járványügyi szakemberek adatainak hisz, vagy egy politikusnak. Amennyiben a jövőben beolvasztják az OEK-et a minisztériumba, nem lesz többé lehetőség a mérlegelésre. A munkatársak jelentős részét elbocsájtják, az általuk folytatott projektek jelentős része megszűnik, vagy éppen az állandó politikai ellenőrzés miatt megbénul. Még közérdekű adatkéréssel sem számíthatunk arra, hogy hiteles adatokkal szembesíthetjük a nyilvánosságot és a döntéshozókat a hazai járványügyi helyzetről. Ez azt eredményezheti, hogy mind a nyilvánosság, mind a döntéshozók teljesen hamis képet kapnak majd a valóságról, és akár dühönghet a legvadabb járvány is Magyarországon, mi az önáltató tudatlanság és a propaganda-adatok rózsaszín ködében úszunk majd. Ez borzasztóan veszélyes. És ez számos más területen is igaz lehet, az oktatástól a környezetvédelmen át az egészségügyi ellátásig.

Francis Fukuyama néhány éve megjelent könyvében (The Origins of Political Power, 2011) azzal a problémával küzd, hogy vajon mi magyarázza az állami intézmények hanyatlását. „Az emberek jogosan panaszkodnak a nehezen reagáló bürokráciára, a korrupt politikusokra és a politika elvtelen természetére” – fejti ki. „Azonban a fejlett világban annyira magától értetődőnek tekintjük az állam létezését, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, milyen fontos is az, és milyen nehéz volt létrehozni, illetve mennyire más lenne a világ bizonyos alapvető politikai intézmények nélkül.” Osztom Fukuyama aggodalmát abban, hogy gyakran túlságosan magától értetődőnek tekintjük azt, ahogyan működnek a dolgok, és ezért hajlamosak vagyunk lebecsülni annak a kockázatát, amikor ennek a működésnek az intézményes hátterét leépítik. Lehet, hogy jelenleg még csupán egy maroknyian fogják fel, mik lehetnek a mostani ámokfutás következményei. Az viszont biztos, hogy a hatásokat már mindannyian érezni fogjuk.

Sárosi Péter
A szerző a Jogriporter alapítvány igazgatója

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetoségek

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 109 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!