Az eseteknek csak elenyésző részében emelnek vádat, ha rendőrt, börtönőrt jelentenek fel bántalmazás, kényszervallatás vagy jogellenes fogvatartás miatt. 2008 óta nem volt olyan év, hogy ez az arány 5% felett lett volna. Letöltendő szabadságvesztés büntetést pedig csak egyszer-egyszer szab ki a bíróság.

Tavaly novemberben született első fokú ítélet egy még 2013 nyarán Hatvan határában történt bántalmazási ügyben. Három rendőr két férfit bántalmazott, történetesen romákat. Társaikkal együtt gyógynövény-felvásárlóknak gyűjtöttek kukoricacímert, amikor a rendőrök „lefülelték” őket. Korábban ezzel nem volt baj, ezért nem tartottak a rendőröktől, nem értették, mi végre az intézkedés. Földre fektették, megbilincselték, megrugdosták őket, az egyiküknek a bordája is eltörött. A bíróság három rendőrt is elítélt.

Mindez akár tűnhetne a fenti általános állításunk cáfolatának, merthogy itt az egyik rendőrt egy év letöltendő szabadságvesztésre és közügyektől eltiltásra, másik kettőt pedig felfüggesztett szabadságvesztésre és lefokozásra ítélte az elsőfokú bíróság. Csakhogy a rendőrök ellen – bár a sértettek állítását alátámasztó látlelet és orvosi szakvélemény is rendelkezésre állt – az ügyészség nem emelt vádat. Így a sértettek kénytelenek voltak pótmagánvádas eljárást kezdeményezni, amelyben a Helsinki Bizottság ügyvédje képviselte őket.

A sértettek ebben a nyilvánvaló bántalmazási ügyben nem számíthattak az állam segítségére, s ha nem ragaszkodnak igazukhoz, a rendőri erőszak büntetlen maradt volna.

Szívatással indult

Egy másik ítélet ennél is frissebb, bár maga az eset még 2011-ben történt. Tatabányán közúti ellenőrzést tartottak és igazoltatták a gépkocsiját vezető férfit. – Égett a ködlámpája, vagyis szabálysértést követett el – állította a rendőr. A sofőr ezt vitatta, és szóváltásba keveredett a rendőrrel, aki megjegyezte, hogy akár le is lőhetné. Erre ő úgy válaszolt, hogy „tessék, akkor lőjön le”. Mire a rendőr autója csomagtartójához vonszolta hősünket, ott arccal előre rányomta a csomagtartó-tetőre, ezután rátérdelt a gerincére, és kezeit hátrabilincselte. Miközben előállították a kapitányságra, többször arra panaszkodott, hogy fáj, zsibbad a keze. Végül orvos előtt vették le a bilincset, amely mély nyomot hagyott csuklóin. Minderről látlelet is készült. A sértett feljelentése alapján közvádas eljárásban ítélték el az intézkedő rendőrt: hivatali visszaélés és bántalmazás hivatalos eljárásban bűntette miatt 375 ezer forint pénzbüntetést kapott. (Ilyen büntetéssel továbbra is rendőr maradhat az elkövető.)

A büntetőbíróságok kimondták, hogy a rendőrt nem a közérdek, hanem személyes motívum vezette az intézkedés során, egyszerűen meg akarta alázni az ügyfelet, és a rendőri eszközöket erre, illetve fájdalom okozására használta fel, azaz jogtalan hátrányokozási célzattal visszaélt a hivatali hatalmával. Tehát mind a testi kényszer alkalmazása, mind a bilincselés, mind az előállítás ezzel a jogtalan hátrányokozási célzattal történt.

Az áldozat kártérítési pert is indított, amelyet néhány hete nyert meg jogerősen. Az emberi méltóság sérelme mellett a bíróság megállapította a személyes szabadsághoz való jog, a testi épség és a lelki egészség sérelmét is. Félmilliós kártérítés megfizetésére kötelezte az alperes megyei főkapitányságot

A pofon egyszerű

Ezek az igazságszolgáltatás szempontjából sikertörténetek. Ezekből van kevés. Sok bántalmazási ügy már a feljelentésnél elhal, de a nyomozás során szinte mindegyik. A hatóságok szerint azért, mert a feljelentések eleve megalapozatlanok vagy rettentően nehezen bizonyíthatók. De – mint a hatvani eset is mutatja – koránt sincs mindig így, a hatóságok mégsem teszik meg az elvárhatót. Mindezt a Helsinki Bizottság kutatása is igazolja, amely a kínzás és rendőri brutalitás következményeit és jogi környezetét vizsgálta az utóbbi 30 évben.

Különösen feltűnő az aránytalanság, ha a rendőri (fogdaőri) brutalitás miatt tett feljelentések sorsát a hivatalos személy elleni erőszak miatt indult eljárásokkal vetjük össze.

A Helsinki Bizottság kutatásai azt mutatják, „erősen lejt a pálya”, mert a hivatalos személy elleni erőszak miatt tett feljelentéseknek a kétharmada vádemeléssel végződik, és az ilyesfajta büntetőperek átlagosan 72%-a zárul felfüggesztett vagy végrehajtandó szabadságvesztéssel.

Bár nem kérdéses, a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatti felelősségre vonás számos, a hivatalos személy elleni erőszakra nem jellemző nyomozási nehézségbe ütközik, a Helsinki Bizottság vizsgálatai és tapasztalatai mégis azt mutatják, hogy a nagyságrendi eltérést nem magyarázzák megfelelően sem a bántalmazás bizonyítási nehézségei, sem pedig az a lehetőség, hogy esetleg bosszúból születnének feljelentések. Ha megnézzük például a hozzátartozó sérelmére elkövetett testi sértés vagy az ügyvédi visszaélés miatt indított ügyeket, amelyek szintén nehezen bizonyíthatók és gyakran bosszú motiválja a feljelentést, azt találjuk: előbbinél 17-szer, utóbbinál pedig 5-ször többször emelnek az ügyészek vádat, mint bántalmazás miatt.

Zádori Zsolt

a Helsinki Bizottság munkatársa

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 220 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!