Négy hónapos intenzív kampányidőszak után Nagy-Britannia ma a szavazóurnákhoz járul. Bár egy esetleges kilépés forgatókönyve elég bizonytalan, és hosszabb, akár két évig is húzódó folyamat lehet, de a mai szavazás politikai következményeit nem lehet alábecsülni, sem a brit belpolitika, sem az Unió szempontjából. Több százezer magyar él Nagy-Britanniában, néhányukat arról kérdeztük, hogyan élték meg az elmúlt időszakot, és hogyan látják, milyen hatással lehet az ő életükre, ha Nagy-Britannia a kilépés mellett dönt.
Első körben a legfontosabb kérdés természetesen az: mennyire befolyásolná a Nagy-Britanniában élő külföldiek életét a Brexit?
Saját helyzetükkel kapcsolatban az általunk megkérdezettek elég bizonytalanok voltak. A 29 éves, szociális munkásként 2 állást, plusz némi takarítást vállaló Gergő szerint a már ittlévők életét kevéssé fogja befolyásolni egy esetleges Brexit, de ez elsősorban attól függ, mi a foglalkozásuk, mióta vannak kint, s akár még attól is, hogy melyik országból jöttek, mennyire tagozódtak be a rendszerbe. A hasonló korú pszichológus Ágnes azt írta: “tényleg szürke köd fedi, hogy valójában mi lesz velünk abban az esetben, ha Nagy-Britannia kiszáll az EU-ból, erről nem igazán lehet eleget hallani, olvasni, tudni”. A 10 évvel idősebb, egyéni vállalkozóként dolgozó Éva nagyon tart attól, hogy bonyolultabbá válik az adminisztráció, és lehetetlen lesz számláznia az uniós országokba, de attól is, mi lesz a nyugdíjával vagy egészségbiztosításával, ha a kontinensre látogat.
A kilépés közvetlen gazdasági hatásai közt elképzelhető a font árfolyam ingadozása, de további megszorítások bevezetése is, ami közelebbről érintheti az állami, szociális szférában dolgozókat, így pl. Gergőt: “Már erre az évre Hampshire megyétől egy nagyjából 60 millió fontos megszorítást várnak, ami nagyban érinti ezt az önkormányzati szervezetet, ahol most dolgozom. A kilépés ezt az amúgy sem könnyű helyzetet rövid-középtávon mindenképp csak tetézné valószínűleg. Ugyanakkor a szocmunkás továbbra is hiányszakma, az én elhelyezkedési lehetőségeimet ez nem befolyásolná, most úgy látom.”
A bevándorlók, így a magyarok közül is sokan dolgoznak szociális területen, az idegengyűlöletet, rasszizmust felturbózó kampány egyik válaszadónkra sem volt jó hatással: Ágnes például úgy fogalmazott, “ha egy olyan helyzet állna elő, hogy mondjuk haza kellene mennem, akkor nagyon csalódott és szomorú lennék, mert azt gondolom, hogy az ittlétem nem csak nekem, de Angliának is nagyon jó, mint sok más bevándorló esetében, akik itt élnek.”
Elsősorban itt arra gondolok, hogy körülbelül 20 munkatársam közül 2 angol, az egyikőjük most tervez felmondani. Autizmussal élő emberek támogatását jórészt bevándorlók végzik, nem magas fizetésért ebben az országban. Annak ellenére, hogy az én munkahelyemen senki nem "szakmabeli" - rajtam kívül senki nem tanult az egyetemen az autizmusról, és nincs szakmai tudásuk, nem kaptak semmilyen képzést arra, hogyan tudunk igazán megérteni egy autizmusban érintett személyt, vagy hogyan tudunk nekik igazán segíteni, nagyrészt mégis nagyon jól, lelkiismeretesen és tisztességgel végzik a munkájukat.
De ezt a tendenciát nagyon sok területen látom, mint például az idős gondozást, és akkor a gyári munkáról ne is beszéljünk, ahol nyilvánvalóan csak bevándorlók dolgoznak, cseppet sem magas fizetésért. De ha csak a mi háztartásunkban élő 4 magyar felnőttet nézem, akkor az derül ki, hogy van egy pszichiáter, aki különböző nagyon nehéz sorsú és pszichiátriai problémákkal küzdő gyerekekkel foglalkozik, van egy pszichológus, aki autizmussal élő gyerekeknek és felnőtteknek ad támogatást, van egy szociális munkás, aki sérülékeny, kiszolgáltatott csoportokkal és idősekkel dolgozik, valamint egy szociológus, aki magán kívül 9 embernek ad munkát Angliában.
Éva még határozottabban jósolt a kilépés esetén várható negatív következményekről: “felerősíti majd a helyenként amúgy is jellemző idegenellenességet, és igazolni fogja azt a társadalmi megosztottságot, amely elfogadhatónak találja, hogy az úgynevezett bevándorlóknak rosszabb munkakörülmények és alacsonyabb életminőség jár.” Gergő eddig csak kevéssé tapasztalta saját bőrén a xenofóbiát, de szerinte “tömegeket érinthet ez sokkal intenzívebben, illetve érint már most helytől, nemzetiségtől függően. Egy esetleges kilépés okozta közhangulat, a szélsőségesebbek további erősödése persze okozhatja azt, hogy valakik úgy döntenek, hogy emiatt lelépnek” - mondta. És valóban: a 35 éves Sándor szerint a Brexit egy hanyatlás kezdete lesz, és ő biztos távozna, amint lehet: “éltem már öngyilkos országban, és annyi elég volt.”
Az utóbbi négy hónap intenzív, néha kissé túl is tolt, hisztérikus, a félelmekre erősen építő kampányolással telt. Hogy látták ezt a magyarok odakint?
Ágnest meglepte, hogy nem olvasott olyan cikket, miért is jó a briteknek az EU, és ha ez a véletlenen is múlt, szerinte mind a két oldal negatív kampányt folytatott. Éva szerint a kampány elejétől fogva nagyon lehangoló volt, a véghajrá pedig egyenesen nyomasztó, ha nem éppen ijesztő. “Járok egy balos női körbe, ahol összeültünk csak azért, hogy felkészüljünk egy esetleges vitára, és jól tudjunk érvelni az EU-ban maradás mellett. Illetve foglalkoztunk azzal, hogy a nők hogyan fognak szavazni, mivel lehetne megfogni őket. Arra jutottunk, hogy hiába áll a kormány egy része Cameronnal az élen a maradás mellett, az érvek nem működnek. Nemcsak azért nem, mert ez a kampány nem az EU-ról szól, hanem a Tory párt következő vezetőjéről.” A Leave (kilépés) győzelme esetén nagyon inog Cameron széke, ahogy Sándor megfogalmazta: “Cameronra épült a kampány jelentős része, akinek elég komoly tekintélye volt a választások után, viszont a mostani kampányban szinte kivégezték. Más botrányok sem tettek jót a tekintélyének, de a belső csatározásokban aztán végképp elvérezni látszik, csodálkoznék, ha végigvinné ezt a ciklust, ha nem nyer nagyot a Remain.”
A baloldali Remain (maradás )kampányhoz visszatérve, Éva szerint az is bonyolítja, hogy “a britek nem érzik magukat európainak. Például úgy beszélnek rólam, hogy nekem olyan „európai” az öltözködésem vagy a frizurám. Tehát alapállásban megkülönböztetik magukat Európától. A Munkáspárt, amely elvileg többségében a maradás mellett van, nagyon langyosan képviseli álláspontját. Én nagyon szimpatizálok Corbynnal, de ebben az ügyben csalódás nekem. A párt is nagyon lassan reagált a kampányban, későn indult a szórólapozás, kevés volt róla a valódi vita a tagszervezetek között, legalábbis ott, ahol én élek.”
Sándor hasonló véleményen van, ő is csalódott a Munkáspártban: “ott is megy a belső átrendeződés, és Corbyn nem nagy barátja az EU-nak. Az utolsó pillanatig vártak a Remain-kampányukkal részben szerintem azért is, mert élvezték ahogy a konzervatívok ölik egymást. Nem sok emlékezetes húzásuk volt ebben a kampányban, nemrég láttam egy pollt arról, hogy kinek a véleményében bíznak az emberek a szavazás kapcsán, és abban egy darab munkáspárti politikus nem volt. Ez korábban elképzelhetetlen lett volna.”
A brit baloldal taktikai problémáival kapcsolatban itt olvashatod korábbi cikkünket:
A kilépés-kampányban kihasznált érzelmi, ideológiai hátteret talán Sándor érzékeltette a legjobban: “A Brexit-kampányon látszott, hogy nem érdeklik őket a szakértők, egyszerűen nem foglalkoznak számokkal, ha azok nem a saját, legfeljebb féligazságaikról, ha nem teljes hazugságokról szólnak. Érdekes, hogy a Brexit támogatói, akikkel beszéltem, általában nagyon egyszerű emberek, akik hasonló frusztrációkkal élnek, mint a Trianon-kommunizmus- fixált magyarok és ez eléggé rányomja a bélyegét a kampányra. Ezek az emberek a lesüllyedő munkásosztály és alsó-középosztály tagjai, akik nem jól viselik, hogy minden változik körülöttük, a politikai elit és a média pedig évek óta bűnbakként használja az EU-t gyakorlatilag mindenre, ami csak történik és népszerűtlen, amit nem ellensúlyoz az Unió szerepe a fejlesztésekben annyira, mint Magyarországon. A kilépés-pártiak erre nagyon jól építettek, minden rendszerszintű problémára van a Brexittel válaszuk. A Leave-kampány nagyon jól használja ki a hamis múlttal kapcsolatos nosztalgiát, van egy olyan szintje, ami tényleg körülbelül arról szól, hogy ha szeretted a gyerekkorod chipsét enni újságpapírból, akkor a Brexit ezt is visszahozza neked.”
Ágnes szerint elképesztő módon hiányoztak az emberi jogi, morális aspektusok a kampányból, de hogy valami pozitívumot is írjunk, "az angolok nagyon mértéktartóan és udvariasan beszélgetnek a Brexitről is", és ahogy Gergő is megállapította: az nem látszik az itteni politikai kultúrában, hogy elnyomnák az ellenvéleményt. ”Úgy tűnik, hogy igen sok oldalról, rengetegen kifejtették a véleményüket. Azt jó volt látni, hogy - bár a bennmaradásnak jobban örülnék - nem érzékeltem az állami propaganda nyomasztó túlsúlyát a kontrával szemben”. Persze kormánypárti oldalon is megosztottság volt, és a politikai bukás tétje a kormányon lévő jobboldalon jóval nagyobb.
A kampány tragikusan váratlan epizódja volt Jo Cox meggyilkolása. Kíváncsiak voltunk, a kint élő magyaroknak milyen benyomásaik voltak erről, szerintük voltak-e a gyilkosságnak a kampányra vonatkoztatható következményei?
Megkérdezettjeink többsége azt válaszolta, hogy nem igazán foglalkozott ezzel az üggyel, illetve nincs határozott álláspontja a kampány és a gyilkosság kapcsolatáról. Egyedül Éva fogalmazott meg sarkalatos véleményt. “Jo Cox meggyilkolását politikai gyilkosságnak tartom. Azt mutatta meg számomra, hogy a kilépés mellett kardoskodó szélsőjobb a Toryk támogatásával kiengedte a palackból a szellemet. Azaz szélsőségesen gondolkodó elemek feljogosítva érzik magukat arra, hogy komolyabban fellépjenek a migránsok vagy az azokat támogatók ellen. Kísértetiesen hasonló érzéseket keltett bennem, mint a tavaly nyári magyar plakátkampány.”
Végül arra kértük interjúalanyainkat, hogy meséljenek el egy-egy, számukra fontos, meghatározó történetet a kampányidőszakból.
Éva: “Nekem a legmegrázóbb élményem, hogy a kilépést megértéssel figyelő Magyarországon élő ismerősök mind ugyanazt válaszolják, amikor az érvekből kifogyva végül személyes húrokat kezdek pengetni kétségbeesésemben, hogy „de hát ez a mi bőrünkre megy, a magyarokéra is”. A válasz erre rendszeresen az, hogy mi, magyarok másmilyen migránsok vagyunk, mint a többi. Azaz az országban folyó agymosás megfosztja a kint élő magyarokat az itthoniak együttérzésétől is.”
Gergő: “Az egyik legjellemzőbb az egyik helyen volt, ahol takarítok, egy logisztikai cég irodájában. Hatan dolgoznak abban az irodában, mindannyian angolok, amennyire tudom. Egyszer a főnökük, egy középkorú nő megkérdezte, hogy ki mit gondol a kilépésről, illetve tegye fel a kezét, aki erre vagy arra szavaz (nagyon jó kapcsolatban állnak egymással, nem volt ebben semmi nyomás a főnök részéről, játéknak fogták fel, illetve az sem zavarta őket, hogy én ott vagyok mindeközben). Szóval a két idősebb, egy kb. ötvenes, illetve egy ránézésre hatvanas férfi a kilépésre szavazott. Meg is mondták, hogy azért, mert félnek, hogy elveszhet a munkájuk. Egy harminc körüli lány és egy hasonló korú fiú a maradásra szavazott, épp azért, mert mehetnek bárhova a térségen belül dolgozni, és ezt a lehetőséget/jogukat nem akarják elveszíteni. Egy másik nő nem foglalt állást, a főnök meg azt mondta, nem tudja eldönteni…”
Sándor: “Ami legjobban megmaradt személyes élményként, az egy Brexit szavazóval folytatott vitám volt, akit tényleg megsajnáltam a végére, ahogy egy olyan világról beszélt, ami soha nem volt, de benne mégis úgy él, hogy az EU elvette. Semmilyen érvemre nem tudott értelmezhető választ adni, és ezt ő is tudta, a végén pedig csak csimpaszkodott a világbirodalmi múltba. Sokat vitatkoztam így magyar széljobbosokkal is, ezért ismerem ezt a hozzáállást, nagyon hosszú küzdelem lesz ezt a rengeteg embert visszaterelni a realitások talajára. Abból a szempontból jó a szavazás, hogy megmutatta, milyen gyakori ez a talajvesztettség az angolok között. Nagyon meglepett, hogy a Remain támogatói között hány olyan ember van, akinek az egyetlen érve a szavazás mellett, hogy szeretne Európában nyaralni. Jobban belegondolva ez nem nagyobb hülyeség, mint a Leave legtöbb érve a bevándorlással kapcsolatban, de nem is túl megnyugtató azért.”
Ágnes: “A minap történt, szaunáztam Eastleigh-ben, egy bácsi is bent volt, elkezdtünk beszélgetni, mikor kiderült, hogy magyar vagyok, megkérdezte, hogy szavazok-e csütörtökön? Mondtam neki, hogy sajnos nem tudok, nem szavazhatok. Megkérdezte, hogy mire szavaznék, mondtam, hogy "remain, of course" (a maradásra, természetesen). Nevetett és szépen lassan, finoman kiderült, hogy ő erősen "leave" (kilépés-párti). Megkérdezte, mit csinálok, elmondtam, hogy autizmussal élő gyerekekkel és felnőttekkel foglalkozom, majd jött a megalázó válasz: "You can stay, you are a nice person!" (Te maradhatsz, kedves ember vagy). Hát így gondolkodunk mi egymásól."
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 254 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.