Józsefvárosból lakásügyben leginkább a kilakoltatások híre jut ki, talán még Kocsis Máté polgármester „a szegények mind deviánsok”, eszmefuttatásai, hajléktalanellenes kirohanásai és lépései érték el az ingerküszöböt, pedig az önkormányzat ezen kívül is sorra hozza a lakásállományt (és a benne élőket) érintő döntéseit, legutóbb például lakásállományuk felét dobták piacra, így már a rosszabb épületek lakói is tulajdonhoz juthatnak, ráadásul pluszpénz nélkül. Bár a kerületvezetés szerint ettől mindenkinek jobb lesz, a helyzet nem ez.

A képen látható, Dugonics utca 14. fenntartásának költségei például
az önkormányzat tervei szerint innentől a lakókat terhelnék.

A múlt héten döntött a saját tulajdonú lakásai elidegenítéséről a Józsefvárosi Önkormányzat képviselőtestülete, mégpedig úgy, hogy az előterjesztést a képviselők előző este kapták meg, a kerületi honlapra pedig csak elfogadása után került fel az anyag. Bár az ülésen a polgármester jelezte, hogy a jogszabály januárra tervezett hatályba lépését eltolják két hónappal, az előterjesztést átnyomta a testületen. Így összesen mintegy száz épületben több mint 2000 lakás vált eladhatóvá a következőképpen: hátralékkal nem rendelkező (azt korábban rendező) bérlők vásárolhatják meg a lakásukat úgy, hogy a kedvezményes vételár törlesztő-részlete megegyezik a korábban általuk fizetett bérleti díjjal. Az önkormányzat ezzel a konstrukcióval tíz év alatt lakásállománya felétől megszabadulna.

Az előterjesztés meglepően őszintére sikeredett, így arra a kérdésre, hogy mi is a baj ezzel az egésszel, onnan származó idézettel tudok válaszolni: „Megállapítható, hogy az általános üzemeltetési feladatok elvégzésén túl az éves ráfordítások összege nem elegendő arra, hogy az évtizedek óta romló műszaki állapotú épületállomány elmaradt felújítási igényét fedezze. Figyelembe véve a lakásállomány éves amortizációs ütemét, a mindennapi üzemben tartás mellett éves szinten több, mint 1,5 milliárd forint felújítási munkálat elvégzése lenne szükséges a jelenlegi portfólió megfelelő minőségének megőrzése érdekében.” Az előterjesztés vitája során is elhangzott, hogy a cél nem a bevételek növelése, hanem a kiadások csökkentése volt. Ha a másfél milliárdot komolyan vesszük (a vagyonkezelő ismeretében ehhez némi jóindulat szükségeltetik), lakásonként évi több százezer forintnyi költség megspórolásával számolnak csak a „felújítási munkálat”-ra. Az évtizedes felújítás-elmaradás biztos, ahogy az is, hogy ezekkel a részben romházakkal valamit kezdeni kell. Ennek ellenére ez soknak tűnik (nyilván benne van mindenféle szervezési, egyéb költség is), de mindegy is, mert a leendő új tulajdonosok a töredékét sem tudják majd előteremteni (miközben a karbantartási/hibaelhárítási költségek is rájuk hárulnak). Mert a főváros egyik legszegényebb kerületéről, és annak a legszegényebb negyedeiről, leglepattantabb házairól beszélünk. A kerület vezetése a vagyongazdálkodási és a szociális szempontokat teljesen szét akarja szálazni, előbbit legalábbis „nullszaldóssá” tenni, utóbbival meg majd kezdeni valamit. (A lakhatás megoldása nem könnyű dolog, akár az albérletárak, akár a jövedelmek felől közelítünk, hamar eljutunk oda, hogy sok család számára a munkajövedelemből fenntarthatatlan egy „nem szociális” bérlet.)

Egy éve azzal okozott a kerület meglepetést, hogy miközben itt is évek óta azt hallani, amit más kerületekben, miszerint „nincs üres bérbe adható lakás”, mégis találtak 150 hasznosíthatót. Ezeket az önkormányzatnál és intézményeinél dolgozók számára ajánlották ki, végül most (több mint egy évvel később) kiderült, hogy 70 lakás senkinek nem kellett (és másik 43-ról is csak november közepén döntöttek, ebből 31-et a vagyongazdálkodó cég munkatársai bérelhetnek), miközben az előzetes igényfelmérésnél még 128-an jelentkeztek. A ki nem használt „közszolgálati lakásokból” 25-öt most a kerületben szolgáló rendőrök kapnak meg, kapitányuk a csütörtöki testületi ülésen elmondta, hogy személyesen nézte meg az összes lakást, és nagyon reméli, „hogy a kollégák élni fognak evvel a lehetőséggel”. A fennmaradó 45 lakásra majd valamikor érkezik egy „szakmai javaslat”, annyi azért már elhangzott, hogy nagy részét jó lenne értékesíteni. Azt nem mondták ki, de következik az eddigiekből, hogy bérbe csak közszolgálati célra adták volna, másnak nem.

Miközben a rendszer egész évben ücsörgött 45 üres közszolgálati (és a többi, nagyjából kétszáz) lakáson, a kerületi vagyonkezelő honlapja szerint önkormányzati bérlakás-pályázatokon idén összesen 14 lakást nyertek, volt olyan pályázat, amit eredménytelenség miatt nemrég ismét kiírtak (ezen csak kerületi felsőoktatási tanár, kutató indulhatott). Hiányzik a kerületben a végiggondolt és következetesen képviselt lakáskoncepció, nincs működő vagyongazdálkodás, nem lehet tudni, hol és milyen állapotú bérbe vehető lakásai/egyéb helyiségei vannak az önkormányzatnak, ahogy azt sem, azok bérbeadása, karbantartása pontosan miként, mennyiért történik.

Kilakoltatásban, a szegénység devianciaként értelmezésében, saját bérlői hibáztatásában a kerület példaértékűen negatív munkát végez, máshoz a helyi polgárnak nincs köze, elég, ha annyit tud, nincs bérbe adható üres lakás, és az évente felhalmozódó sok hátralékot és a lakásgazdálkodás veszteségét az ő adójából kell fedezni. A vagyonkezelő cég működésének átláthatatlanságát a „jobb polgárok” nem is érzékelik, mert nincsenek kapcsolatban az ottani viszonyokkal. Így például egy gázszámlához szokott lakástulajdonos nem is tudja, milyen kusza – és gyakran változó – számsort kap akkor, ha bérlőként szeretné tisztázni, mi mennyibe kerül.

A kerületi lakáspolitikában egyébként is régóta áll a bál. Kocsis tavaly októberben, az önkormányzati bérlőket érintő kilakoltatási hullám nyomán megerősödő tiltakozások hatására bejelentette a kilakoltatások felfüggesztését, a témához köthetően kritizálta a képviselők munkavégzését, majd bérlővédelmi programot hirdettek, és a mostani testületi ülésen is elhangzott, hogy a lakásgazdálkodással kapcsolatosan sok döntést kell meghozniuk a közeljövőben. Amihez látványosan nem akarnak hozzányúlni, az az önkormányzati tulajdonú vagyongazdálkodási cég, amely pedig nem csak a bérlők életét nehezítheti meg. Azzal, hogy – némiképp nyilván a döntéshozói elvárásnak megfelelve – csillagászati tartozási összegek kimutatásával és iszonyatos karbantartási ráfordítások elszámolásával foglalkozik, részben ugyan jól kommunikálható „adatokat” biztosít, másrészt meg érdekelt abban, hogy egy csomó könnyedén megoldható ügy megoldatlan maradjon.

Néhány példa, hogy mire gondolok: a költségek egy része „átfolyik” a cégen, azaz továbbszámlázza, így a tényleges költségviselőnek (bérlő) nincs befolyása annak mértékére. Ha például csőtörés van, nem az elhárítás az elsődleges (ami sokszor nem is könnyű), hanem a vízórán mért fogyasztás továbbhárítása a vízóra nélküli bérlőkre még akkor is, ha a fogyasztói szokások nem indokolják azt, hogy egy házban hirtelen mindenki a korábbi vízfogyasztás sokszorosát használja el. Vagy ha a vagyonkezelő késedelmesen köt bérlői szerződést, a közműszolgáltatók nem fogadják a bérlőt, így úgy fogyaszt, hogy fizetni nem tud. Tudom, hónapokig félre kéne tennie, amit majd egy összegben kell befizetnie, csak hát a havi mínuszos családi költségvetésből nem mindig könnyű. Aztán ha valaki rendezné a tartozását, a 10 %-os önrészt egyben kell befizetnie, ami nem egyszerű. Ha nem sikerül egyben kifizetni, csak kevesebbet, azt jóváírják a tartozása csökkentésére, de nem szüntetik meg az ellene folyó eljárást. Ha a 10% részletekben is fizethető lenne 2-3 hónap alatt, jóval többen tudnának nekikezdeni a tartozáscsökkentésnek.

A Kis Fuvaros utca 8-at nemrég újították fel az EU által finanszírozott Magdolna Negyed Program keretein belül.  Ez a ház is az elidegenített címek közt van, így valószínű hogy a bérlők nagy része nem sokáig élvezheti a felújítás előnyeit.

Kérdés persze, hogy az előbb felsorolt problémák egyenkénti, sok macerával járó megoldása érdeke-e az önkormányzatnak és cégének, vagy bőven elegendő a milliárdos kintlévőségek és a bérlők érdemtelenségének hangoztatása, emellett meg a lakások eladásával az „összeomlás átadása részletfizetésre”, a fenntartás terheinek lakosságra hárítása. Félő, hogy a lakók felé való kommunikációban a „tulajdonszerzés nagy lehetőségéről” lesz szó, és nem arról, hogy milyen pluszkötelezettségekkel és költségekkel jár a tulajdonlás. Azért ezt a csapdát azok a városlakók is átélték húsz éve, akik a szóban forgó lakásoknál jobb állapotú lakásokat vehettek, ráadásul többnyire anyagilag is biztosabb lábakon álltak. De az is lehet, hogy a megvételt lakbéremelés belengetésével ösztönzik, arra már most tettek utalást, hogy minden lakbért fel akarnak emelni a költségek szintjére (aztán ezt jó esetben majd valahogy kompenzálják). A tulajdonhoz jutás pluszköltséggel jár, az emelt lakbér szintén, simán kerülhetnek a korábbiaknál is többen utcára, pedig eddig sem voltak kevesen: az önkormányzat évek óta százas nagyságrendben kezdeményezi a lakáskiürítést, kilakoltatást, többnyire díjhátralék miatt.

Egyéb furcsaságok is voltak a kerületben, például pár éve többszöri nekifutás (pályázat érvénytelenítés) után sikerült egy 3,5 szobás lakást nyernie pályázaton Kaiser József fideszes önkormányzati képviselőnek, egyúttal főpolgárőrnek, meg van olyan épület (úgynevezett krízisház) is, amit egy korábbi negyed-rehabilitációs program részeként újítottak fel, és közel két éve üresen áll. A hiba nem az olvasóban van, ha nem találja a felelős vagyon- és lakásgazdálkodás jeleit. Sokkal inkább a döntéshozói oldalon, meg annál a cégnél, amely a rá bízott vagyont úgy kezeli, hogy például kilakoltatás után (az ott tébláboló rendőrök által felügyelve) azonnal a mennyezetig felhúzza téglával az ajtók-ablakok helyét. Hónapok óta így áll egy földszinti, befalazás nélkül is nedves lakás (egyébként egy uniós programban felújított házban), amelyet a csütörtökön elfogadott rendelet szerint az új bérlője majd akár meg is vehet.

Tanulság nincs.

Virág Tamás

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 340 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!