Az elmúlt hetekben több olyan eset is nagy vihart kavar, amelyben a politikai pártok képviselői a sajtóval szemben lépek fel. Az egyik érvelés szerint a sajtóról le lehet szállni, az egy független intézmény, és bárminemű támadása, kontrollálása, befolyásolása káros. A másik állítás szerint a propagandával szemben minden módon fel kell lépni. És persze sok köztes állítás is elhangzik.

A sajtó a negyedik hatalmi ág, mondják sokan, és én osztom ezt a véleményt. A sajtó a politika része, alakítója annak, ellenőrző és iránymutató szerepet visz, információkat ad át a társadalomnak a politika működéséről - vagy éppen nem ad át. Így a sajtót, magát ugyanúgy kontrollálni kell - más sajtótermékek, civil szervezetek, jogsértés esetén az igazságszolgáltatás által, vagy éppen az állam által. Ez lenne a feladata a pártoknak is, akik a közösség különböző szintjeit képviselve ellenőrizhetik a sajtót a parlamentben, a törvényhozásban, garantálhatják, hogy az a közösség érdekeiért dolgozzon. Cserébe pedig a sajtó ugyanezt teheti a politikusokkal.

Csak hát van egy kis probléma. Amikor ugyanis egy párt elfoglalja az államot, és lényegében végtelen mennyiségű pénzre tesz szert, akkor ez a rendszer bedől. Ha 7 év alatt egyetlen lényegi ellenzéki indítvány sincs befogadva, ha egy jogerős döntés másnapján helyreigazítás helyett ugyanazokat a hamis állításokat  teheti közzé egy ellenzéki politikusról egy párt propagandalapja, ahogy tette ezt a TV2 és az Origo Juhász Péter esetében, akkor ez a közösségi képviselet és a sajtó kontrollja megszűnik.

Ez a helyzet pedig pontosan a demokrácia, az igazság és a közösség képviseletének érdekében megenged erősebb akciókat, hiszen a közösség számára rendkívül fontos, hogy a sajtó kontrollja fennmaradjon, bármelyik oldalról is. 

Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

Ha szerinted is fontos, hogy ezt megírtuk, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

De nem mindegy, hogy milyen ez a kontroll. Teljesen a szólásszabadság és a politikai cselekvés körébe tartozik, ha a Fidelitas odamegy az Index székháza elé, és elmondja a véleményét, és az is legitim, ha a Momentum besétál az Origo székházába és elmondja, mi a baja a propagandával. Nem volt erőszak, nem volt ajtóberúgás egyik esetben sem.

A probléma a tartalommal van. Ugyanis politikai cselekvés esetében a tartalom, a képviselet megléte, az igazság megléte határozza meg a legitimációt. A Fidelitas akciója azért nem legitim, mert nem tudják bizonyítani (hiszen ez bizonyíthatatlan), hogy az Index újságírói Simicska Lajos bérencei volnának. A Momentum eggyel szerencsésebb helyzetből indul, hiszen számtalan cikk bizonyítja, hogy az Origo a Fidesz-propaganda hazugságait terjeszti.k

Csakhogy a Momentum akciója a képviselet elvének nem felelt meg. Fekete-Győr András nem azért kérte számon a propagandát, hogy segédkezik az ország tönkretételében, nem a tanárok vagy a mentősök elleni cikkeket kérte számon, vagy a Juhász Péter elleni propagandát. De nem is mutatott rá olyan cikkekre konkrétan, amik egyértelmű bizonyítékot adtak volna a propaganda meglétére. Ő azt kérdezte, róluk miért hazudnak?

„Rólam most tervezel írni?” - kérdezte a pártelnök, és ezzel közügyből magánüggyé, személyes vitává fokozta le az általuk kreált médiaeseményt. Az akció ezáltal kilépett abból a keretből, amelyben a propaganda ellen fellépő politikus a választókat képviselte volna, és így az akció legitimitását is eljátszotta, a rossz tartalmi állítások miatt a propagandáról romboló társadalmi hatásai helyett helyett a forma, a „bemegyünk egy szerkesztőségbe” került a vita középpontjába.

Pedig ma Magyarországon, ahol lényegében pár médiaterméket kivéve minden médium oligarchák, nagytőkések vagy a kormánypárt kezében van, létfontosságú a negyedik hatalmi ág ellenőrzése. Annyira létfontosságú, hogy adott esetben a sajtó védelmét is meghaladhatja a rámutatás igényének szükségessége - persze a fizikai védettség sosem kérdőjelezhető meg.

Ahogy korábban is voltak ilyen problémák és korábban is szükséges volt a fellépés. Indokolt volt például a Fidesz 2006-os bojkottja a Napkeltével szemben (bár az akkori Napkelte elfogultsága össze se mérhető a mostani kormánypárti médiatermékekével), hiszen a Fideszben úgy érezték, rá kell mutatni az elfogultságra. Ezt a politikai fegyvert most is jogosan használja az MSZP a Fidesz-média termékeivel szemben, a jogosság kérdése helyett itt inkább a célszerűség a gond. Jól teszik, ha nem jutnak el választópolgárok millióihoz?

Az biztos, nehéz helyzetben van ma a magyar demokrácia, és ennek a nehéz helyzetnek az alapja, az állam és a média elfoglalása, az állami intézmények elrablása és a korrupció. E helyzet elleni fellépés sokfajta politikai akció lehetőségét adja meg, de attól, hogy egy politikai akció legitim, még mindig nem mindegy, hogy az célszerű-e. A döntő szempont minden esetben: vajon az egész közösség védelmében, vagy csupán saját céljainkért, esetleg egy kis médiaszereplés reményében vagy a saját lelkiismeretünk megnyugtatásáért lépünk-e fel?

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!

Kattints, és olvasd el, mit értünk el a ti támogatásotokból az előző hónapban!
Kattints, és támogass minket, hogy a Kettős Mérce tovább működhessen!