Itt van tgm legújabb cikkének töredéke, pár hozzáfűzött gondolattal.

   Ahogyan a Népszabadság online változatában (Ahogy kell és ahogy lehet, április 12.) megjósoltam, a Hollán Ernő utcai, nagy sikerű demonstráció után következett – nem a jobboldalon, amely egyszerűen „az ťantifasisztaŤ csőcselékről” ír (figyeljünk a belső idézőjelre), hanem a balközépen! – a lekicsinylés, a gúnyolódás, a szájszöglet-görbítés, a fitymálás és finnyáskodás, az ügy redukciója néhány bulvárfigura groteszk fontoskodására. A balközép „véleményformálók” utálják a sikert. Utálják híveiket, utálják a vezetőiket (nekem nem ezek a „vezetőim”, én nem tartozom a balközéphez, de ezt mégse szeretem nézni). Az ok: a kormánykoalíció sikertelensége és bomlása. Ezeknek a nyilatkozóknak és közbeszélőknek maga az ügy – a fasizálódással szembeni életfontosságú ellenállás – kevésbé volt fontos, mint egy másik ügyben (kormánypolitika) érzett kiábrándultság és kedvetlenség. Erre csak azt mondhatjuk: Mucsa."

Először is nem tudom, mire gondol tgm amikor jobboldali médiára gondol,  de remélem nem a Széles Gábor médiabirodalomra, mert az szerinte is szélsőjobboldali. Ha ez így van,  az azt jelentené, hogy tgm úgy használja a szélsőjobbra a jobbot és fordítva, ahogy neki tetszik.

Ez nem Mucsa max butaság, mért kell általánosítani és Mucsázni. Mért nem lehet elfogadni, hogy valaki másként gondolkodik.

  "A közvélemény egy része a Népszava kontra „Gój Motorosok” ügyben alaposan levizsgázott. Olyan személyek, csoportok és orgánumok, amelyek másutt és máskor több-kevesebb hévvel támogatták az ellentüntetések ötletét (de már akkor is kikötötték, hogy baloldali személyiségeknek – mint pl. e sorok írójának – nincs keresnivalójuk antifasiszta megmozdulásokon, csak neo- és paleokonzervatívoknak), most két (nyílt és rejtett) okból bújnak ki az antifasiszta szolidaritás állítólag általánosan kötelező főszabálya alól.
  A nyíltan hangoztatott ok: a Népszava publicistája, Andrassew Iván gúnyolódni mert a népszerű, bájos – kissé talán vásott – Gój Motorosokkal, úgy kell neki, „házhoz ment a pofonért” (ez az adott kontextusban gyomorforgató fordulat az Ifjú Humanisták, eddig tudtommal a barátaim, leleménye), erőszakról nincs szó (a Gój Motorosok nem jelentették be előre, hogy – teszem azt – esetleg föl akarják gyújtani a szerkesztőség épületét vagy össze akarják törni a lap munkatársainak a csontjait), „nincs ügy”, ez az eset nem alkalmas az erőszakos szélsőjobboldali „nyomásgyakorlással” szembeni honpolgári ellenállásra. Tehát aki humorizálni mer az árpádsávos izomkolosszusokkal, a saját kockázatára teszi, magára vessen. Ha ez így igaz, akkor a Magyar Köztársaságban megszűnik – megszűnőben van – a sajtószabadság. Aki föl tud bérelni néhány verőlegényt meg túráztatni képes a motorját, az – kiváló antifasiszta barátaink és kollégáink szerint – „legitim” módon hallgattathatja el a szabadságpárti közvélemény-rész képviselőit a néhai Kosáry Domokos akadémikustól Andrassew Ivánig, a Népszava belső munkatársáig."

Elösször is a konzervatórium nem a baloldaliakat küldte haza. Másrészt, ha elolvassátok rájöttök tgm nem túl pontos.

Van különbség a humorizálás és a direkt provokáció között.