Azt hiszem, mindennél mélyebbre süllyedtünk, amikor egy szintre hoztuk a Népszavát, amely mégiscsak egy kicsit a magyar sajtótörténet része, illetve a Gój Motorosokat.

Kezdjük azzal, hogy a neofasiszta, bőrcuccos, bikanyakú faszkalapok nem érdemelnek még annyit se, hogy leírjuk a nevüket.

Hogy a vezetőjük egy vérprimitív, egyötvenes miniführer, egy szánalmas kis pojáca, aki úgy parancsolgatott a rendőröknek, mintha a saját emberei lennének.

Ezeket egy lapon, akár egy bejegyzésben emlegetni a Népszava szerkesztőségével - mint a repülőgép-anyahajót összehasonlítani kőbaltával.

Remek bizonyítványt állítottunk ki magunkról, mert azt hisszük, hogy az Index "mindenkit a sárba alázunk" pökhendi stílusa nekünk jól áll. Mi, nagy liberálisok, leszámolunk az előítéletekkel: egyformán utálunk mindenkit. Nekünk mindent lehet, mert szabadok vagyunk. Gúnyolódhatunk a Népszaván, gúnyolódhatunk a Gój Motorosokon, csináljunk viccet az egészből.

Csak közben egy valami veszik el: az antifasiszta eszmeiség. Hogy azt mondhassuk, a demokrácia, a szabadság pártján állunk. A faszt állunk bárhol is. Ennek az egész magyarinfós blognak is kb annyi értelme van, hogy adtunk egy pofont a szarnak, meg sikeresen alázzuk halálba a tomicicáékon kívül saját magunkat is.

Persze, "Magamat kigúnyolom, ha kell/de mástól nem tűröm el", de akkor is. Srácok, kapjatok mán a fejetekhez! Van-e még olyan dolog Magyarországon, ami nem szétválasztja az embereket (már az értelmesebbjét!), hanem összehozza? Ami szent?

Talán az antifasizmus lehetett volna, ha a libcsik, meg a balosok össze nem vesznek rajta. De, ugye, jó magyar szokásként összevesztünk rajta. Most meg a libcsik számolgatják, osztályozzák az eseményt, mintha csak egy Fradi-MTK meccs lenne, a régi időkből. Mintha egy népszavás újságíró egy szinten lenne egy bőrnacis motorossal, aki még életében egy sort le nem írt, egy könyvet ki nem olvasott és még helyesírni se tud, mert olyan sötét.

Nem lehet, hogy minden csak nyilvánosság, póz, smúzolás és kapcsolatépítés. A hírnév. Ki nem szarja le? Emberek, mi itt a nácikkal harcolunk és nem a kameráknak mosolygunk!

Persze, vannak, akiknek semmi sem drága. Semmi se szent. De azok mellett nem szeretnék állni a legközelebbi demonstráción. Mert a másik oldal végletekig elszánt, elkötelezett, buta és agresszív. És mindez veszélyessé teszi.

"A nácizmus nem vélemény, hanem bűn!"