Dózsa több okból is csalódott.
Nehéz helyzetben van. A körülötte lévő szobrokkal nem tud azonosulni, úgy érzi magára hagyta őt mindkét oldal, és egészen eltávolodtak tőle. Nem hallják meg a szavát és mereven beálltak egy formába, mintha bebetonozták volna őket. Szinte biztosra veszi hősünk, hogy ha így megy tovább, itt változás egyhamar nem lesz. Egymással vannak elfoglalva azok ketten, csak akkor szólnak Dózsához, ha arra kérik, válasszon kettejük közül.
De a választás nem könnyű. Régóta tudja, hogy aki a baloldalán áll az valójában "nem bal", és aki jobb oldalán, az "sem jobb". Kit válasszak? Se nem jobb, se nem bal... "Hanem?" - teszi föl a kérdést tűnődve.
A választ keresi, és tudja, hogy sok szobor kérdezi magától ugyanezt a városban. Elég ha csak a fekete kapucnis Anonymusra gondolunk; vagy Jókaira, aki benzingőzben fuldoklik; vagy a Dunaparton dekkoló Bibóra, akivel ma már senki sem törődik. Petőfinek meg rohadtul zsibbad a jobb keze.
Úgy tűnik, a szétszóródott szobrok közül egyre kevesebben akarnak jobb- és baloldali alakok értelmetlen állóháborújában részt venni.
"Inkább a beolvasztás, mint hogy az unalomba haljak bele! Nem jobbra, nem balra, mi csak menjünk előre!" – mondják a lázadó szobrok.
2008. június 4-én kitört a Dózsa féle szoborlázadás...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.