Az SZDSZ történetét a magyar létező szocializmusban kell kezdenünk, az SZDSZ megalakulása annak a folyamatnak a vége, ami az FKgP leszalámizásával és a 49-es alkotmány elfogadásával, a Rákosi rendszerrel kezdődött.

A Rákosi- majd a Kádár-rendszer alatt is megvolt a rendszer ellenzéke, ez hol elnyomva, hol látványosabban fejthette ki tevékenységét (de végig illegalitásban). Rákosi rendőrállama alatt ez inkább csak a másként gondolkodásra, és a néma tűrésre volt utalva, míg a „puha” diktatúra alatt már aktív tevékenységben is megnyilvánulhatott.

Az SZDSZ rendszerváltáskori prominensei több különnőző csoportból kerültek ki, ott voltak az 56-os halálraítéltek (Mécs Imre, Göncz Árpád), a rendszer üldözötteinek gyerekei (Rajk László, Szabó Miklós), a beszélő kör (Solt Ottília, Kőszeg Ferenc, Kis János, TGM), a rendszer által üldözöttek (Konrád György, Haraszti Miklós) és fiatal értelmiségiek (Demszky Gábor, Pető Iván). A nevek csak példák a teljesség igénye nélkül.

56 után a kádár rendszer a maga nemében konszolidálódni kezdett, nyugati elfogadottsága miatt egyre kevésbé léphetett fel erélyesen az ellenzéki erők ellen.

Haraszti Miklós Darabbér (amiben szilencium miatti egy éves MÁV dolgozói élményeit meséli el, erős Kádár-rendszer elleni gazdaság kritikával) című regényért csak 8 hónapi fegyházat kapott, pedig a rendszer először nagyívű írópert akart előkészíteni, de mivel kiszivárogtatták az ügyet nyugatra, ettől eltekintettek kádárék.

A következő esemény kronológiánkban 1972 március 15, amikor is Demszky Gábort kirúgják a jogi egyetemről. Miután pár nappal előtte pár srác randalírozik a városban és „fasiszta” jelszavakat skandál, a 20 éves Demszky barátaival ellentüntetést szervez, és annyira belelkesülnek, hogy visznek bele egy kis maoista felhangot is. A kirúgást az egyetem KISZ bizottsága végzi, melynek fiatal főtitkára Kéri László (igen az).

1977-ben a lengyelországi események támogatására létrejön Csehszlovákiában a Charta77, majd miután őket bíróság elé állítják, Magyarországon 34 ember szolidaritási nyilatkozatott ír mellettük. Az aláírok között van Demszky Gábor is. Legtöbbjüket kirúgják állásából, de minimum fegyelmit indítanak ellenük.

1979-ben alakul meg a SZETA, a szegényeket támogató alap. Céljuk az volt, hogy a Magyarországon hivatalosan el nem ismert szegénységet kutassák és segítsék (ruhákkal, pénzzel, étellel stb.), később ezt a munkát kiterjesztik Erdélyre is. A SZETA szellemisége nagy részben Kemény István szociológus munkásságára alapult, aki először mondta ki azt, hogy Magyarországon szegénység van a Kádár-rendszer alatt is. Ő volt még az, aki megváltoztatta azt a tételt, hogy a cigányságot öndefiníció alapján kel vizsgálni. Ehelyett bevezette azt a fogalmat, hogy az a cigány, akit a társadalom annak tekint. A SZETA alapítói közül ki kell emelni Havas Gábort, Iványi Gábort és legfőképp Solt Ottíliát.

Folytatás következik.