Kedves Dobroczki Ádám, cikked felütése alapvetően helyes és pontos, de van pár dolog, amit szerintem rosszul látsz. És ezt azért írom meg, mert szerintem mások is rosszul látják ezeket a dolgokat.

Először is a jobbik szélsőjobboldali besorolása nálam onnan kezdődik, hogy a párt azon támogatói, akikkel én (mint zsidó, nagyon jókat) beszélgettem, szélsőjobboldalinak titulálják a pártot, de legfőképp magukat. Egy másik megközelítés az, hogy az a párt, aminek elnöke és tagjai a kuruc.infon teszik közzé nyílt leveleiket, hát én ezt a pártot még talán durvább jelzővel is illetném.

Kedves megfogalmazásnak tartom a nem nyíltan fajgyűlölő jelzőt, ezt tekintsük egy Freudi elszólásnak.

Igazad van, felejtsük el a radikális és szélső közötti párhuzamot, a szélsőséges szó azt sugallja, valami, ami nem a megszokott, de abban a rendszerben mozog. Míg a radikális azt, hogy „felforgatóan más teljesen eltérő, újszerű a mostanihoz képest”. Ezzel nem is lenne gond, volt már radikális párt Magyarországon, ők egy monarchiából akartak demokráciát, de akkor a mostani radikálisok mit akarnak?

Nekem nincs bajom az Árpádsávos zászlóval, azokkal van bajom, akik ezzel különböztetik meg magukat, miért használják ezt a zászlót, és miért pont ott ahol feltűnik? És mi szükség arra, hogy valaki Árpádsávot ajándékozzon egy polgármesternek? Ettől jobb lesz a város? Nem, csak a helyi jobbik kerül be a médiába.

Ezt most tőled idézem, mert igazad van: „És végül a fő problémám: borzasztóan unalmas az, hogy a szocik már csakis ezzel tudnak előrukkolni. Mind országos, mind helyi szinten. Hogy ez mire jó? Arra, hogy a kedves szavazó állampolgár ne figyeljen oda arra, hogy mi a helyzet, hogy továbbra is ott vagyunk abban, amiben nem szeretnénk, és még rossz a szaga is. Értitek, ugye!?” és még hozzátenném azt, hogy ez abszolút hitelteleníti azt, amikor jogosan kéne fellépni ilyen helyzetekben, erre a legalapvetőbb probléma a Hollán Ernő utca és Fletó.

Üdvözlettel: Jámbor András