Jogállamban nem hinni kell, jogállamban élni kell - mondta a jogvédő lány, majd legurította az unicumot és kért még egy sört.

Hogy miről szól ez a mondat?

Magyarhonban gondok vannak az adatkezelés állami részével, a Nagy Imre per kiadásának majdnem megtiltása, a gazdasági minisztérium reagálása anno a hankook ügyben, és most a TASZ kontra NBH per.

Anno 90-ben nem vizsgálták felül, hogy mi marad titkos és mi nem. Hogy maradhatott titkosítva, elzárva egy bizonyítottan koncepciós per anyaga, ami mártír miniszterelnökünkről szól, még 18 évvel a rendszerváltás után is?

Ugyanilyen furcsa, hogy a Parlament hoz egy adatvédelmi törvényt, és az általa választott kormány minisztériumai ennek nem engedelmeskednek. Milyen demokrácia az, ahol lustaságból, nemtörődömségből vagy egyszerűen önös érdekből nincs joga az állampolgároknak megtudni, hogy milyen szerződést köt az állam egy multival, és milyen kedvezményeket ad neki? A jogállam csimborasszója az, hogy ezt egy jogerős ítélet után sem képesek megtenni.

És itt van a mostani ügy: a TASZ-nak még egy jogerős bírósági döntés sem elég ahhoz, hogy végrehajtasson egy ítéletet az NBH-val. Pedig csak annyi a kérdés, hogy betartják-e a törvényt, ami a titkosítások felülvizsgálatáról szól.

Hogy várhat el jogkövető magatartást egy olyan állam a polgáraitól, amely maga sem jogkövető?

És akkor most újra a jogvédő lányt idézném:

Jogállamban nem hinni kell, jogállamban élni kell.