Örömmel jelenthetem: a magyarok kétórás, véres csata után visszafoglalták a budai várat. Persze erre mi, várvédők, kevésbé lehetünk büszkék.

Nem, ezúttal nem a Magyar Gárda tartott dzsemborit a Sándor-palota udvarán. Nem is a Múzeumok Éjszakája torkollott vérontásba (bár szerintem ez sem lepne meg senkit). Sokkal inkább azt mondhatnánk, hogy maga a történelem éledt újjá a szűk utcákon, a romok között és a turistáktól hemzsegő köztereken.

Amint arról már beszámoltunk, a Negyedik Köztársaság várfoglaló játékot szervezett szombat éjszakára, Buda visszafoglalásának 322. évfordulójára. A játékon csaknem kétszázan vettek részt, számháborúzó, párnacsatázó ős-flashmobberek éppúgy, mint lelkes újoncok (akárcsak jómagam). Több színtéren (Dísz tér, Szentháromság tér, Sándor-palota), két órán keresztül zajlott a zászlók célba juttatásáért folyó, vérre menő küzdelem, amely végül a magyar csapatokat jelképező sárga sereg fölényes győzelmével ért véget.

Háborús bűnökről egyelőre nincs tudomásunk, noha egyik bázisunkat sajnos felszámolta a helyi rendőrörsről kiérkező kis különítmény. Nyilván nem nézték jó szemmel, hogy kétszáz fiatal sikoltozva rohangál a turisták, a "magyaros" éttermek és a szuvenírárusok giccses standjai között. És közben baromi jól érzik magukat.

Így van, a kedvünket még a vereség sem vehette el, hiába rontott ránk a játék utolsó öt percében közel száz(!) sárga harcos dobhártyarepesztő "SÁRGÁÁÁK" üvöltéssel és tűzte ki lobogóját elesett bázisunkra, hiába mészárolták le hímnemű védőinket, akik védtelenek voltak a túlerővel szemben, hiába ömlött ki oly sok doboz sörünk a játék hevében: ez az akció - a vár "visszafoglalása" - nagyszerű élmény volt.

És talán egy kicsit több is. Miniatűr forradalom.