Csak egy rövid pillanat erejéig: ma van a Bastille lerombolásának és a francia forradalom kitörésének 219. évfordulója. Azért emlékezünk meg erről, mert minden, amit ma jogról, társadalomról és politikáról tudunk, valamilyen formában ehhez a naphoz kötődik, illetve a korszakhoz, amelyet szimbolizál. Alkotmányok és nemzetek születése, a feudalizmus hanyatlása vagy épp az emberi jogok írásos rögzítése - mindezeket ma alapértéknek tekintjük, de voltak, akik kétszáz éve a vérüket adták érte.

Szabadság, egyenlőség, testvériség - vajon értjük-e még, hogy mit jelentenek ezek az unalomig ismételt fogalmak?

• Tudjuk-e, hogyan legyünk úgy szabadok, hogy mások szabadságát ne korlátozzuk? Tudunk-e élni és nem visszaélni a szabadságunkkal? Értjük-e, hogy a szabadság nem Istentől adott ajándék, hanem képesség, amelyet egész életünk folyamán gyakorolnunk és tanulnunk kell?
• Hiszünk-e még a jog előtti egyenlőségben, amelyet az Alkotmány garantál mindannyiunk számára? Elfogadjuk-e, hogy a mi szavunk vagy szavazatunk éppen annyit ér, mint bármely más magyar állampolgáré - nem többet és nem kevesebbet? Belenyugszunk-e (Orwellel élve), hogy vannak olyanok, akik egyenlőbbek a többieknél?
• Értjük-e még egyáltalán, hogy mit jelent a testvériség fogalma? Testvéreinknek tekintjük-e honfitársainkat és embertársainkat ezen a Földön? Gyakoroljuk-e a szolidaritást mint társadalmi erényt? Hisszük-e azt, hogy akinek több jutott, annak többet is kell juttatnia a közösség javára? Lehajolunk-e az elesettekhez, és merünk-e kérni, ha mi magunk kerülünk mélyre?

Nehéz kérdések, amelyekkel kevés társadalom mer őszintén szembenézni. Kétszáz évvel ezelőtt az őseink vérrel és verejtékkel fektették le ezeket az alapokat. És talán nem csak én gondolom úgy, hogy azóta sokat felejtettünk.

 Végezetül ezzel a videóval tisztelgünk a francia nemzeti ünnep előtt.