Meghalt Kolonics György, ez áll az Index címlapján.

Hihetetlen.

Fél hónappal az Olimpia előtt, nagyon akart nyerni.

A sportolók között miért halnak meg ilyen fiatalon emberek?

A sport az egészség, nem?

Aki sportol, az tovább él, vagy nem?

Nem, úgy látszik, 20 év versenysportot már nem visel el az ember szervezete.

Ez is a pénz, ahogy az emberek egyre többet raknak a sportba, egyre erősebb lesz a mezőny, és egyre többet kell készülni, hajtani.

Aztán?

Aztán elfelejtik az embert, ha tudott elég pénzt keresni a sporttal, indíthat vállalkozást, vagy elmehet a mokkába.

Nem éri meg élsportolónak menni, de vannak, akik mégis megteszik, a saját és az ország becsületére.

Ez csak egy fikció, de talán ha kicsit több pénzt raktunk volna (mi, az Állam) a sportba, akkor jobban készülhetnének fel a magyarok.

Mindegy, ez iszonyat. Hihetetlen, edzés közben elájult, és kész.

Fehér Miklós, Zavadszky Gábor, a kis Dárdai, és még sajnos fojtathatnánk a sort.

Főleg focistákról hallunk, de tudjuk, ott legális a dopping, a tavalyi Tour előtt letartóztatott kerékpárosok „orvosa” kezelte a Real Madridot, a Barcelonát, és Rafael Nadalt, Fuentest, akit vérátömlesztéssel gyógyított.

De ehhez semmi köze nem volt Kolonics Györgynek.

Sajnos már azt kell írnom, volt, és nem azt, hogy nincs.

Itt van pár sor tavaly nyári bogbejegyzéséből, ami azóta se frissült, és már nem is fog, a tavalyi Eb-ről:

„Az 500m tökéletes volt, egy évben csak egyszer sikerül így. Megfelelő taktikát tökéletesen hajtottuk végre, végig összhangban voltunk, szinte minden egyes csapás tökéletes volt. Ehhez lehet, hogy szükség volt arra a dacra, amit az ezer után éreztünk a Gyurival, de vigyázni is kellett, hogy ” ne legyen végünk” túl hamar. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy 14 évvel az első, Horváth Csabával aratott győzelem után ismét aranyat nyertem Gyurival ötszáz párosban (az ötödiket ebben a számban).”