Czene Gábor meglepő cikket írt a mai Népszabadságba a nemrég született nacivadasz.blogspot.com weboldalról Nácivadászok szövetsége: Harcra fel! címmel. Ilyeneket ír például:

A legfontosabb különbség alighanem az, hogy a nácivadászok nem elégednek meg az oknyomozó munkával: kilátásba helyezték, hogy rendszeresen tartanak antifasiszta akciókat. Ezek mibenlétéről keveset tudni, de az egyik felhívás alapján gyanítható, hogy nem feltétlenül erőszakmentes megmozdulásokra gondolnak.

"Nem feltétlenül erőszakmentes" például a kezdeményezés, hogy százezer forintot fizetnek bárkinek, aki "egy vödör szart" borít Tomcat fejére.

Ahogy Czene is rámutat, az oldal "erős rokonságot mutat" a Partizáninfóval, amelyről e blog oldalain már megemlékeztünk. Ha lehet, a "nácivadászok" még gátlástalanabbul fogalmaznak és még bátrabban szórják a náci, fasiszta, nyilas jelzőket. Magukat "náciirtó portálnak" nevezik, ami önmagában is sokmillió kilóméterre repíti őket a normális közélet határain túlra.

Nyilván azt gondolják, hogy szükség van rájuk. Hogy a "hivatalos szervek tehetetlensége" arra kényszeríti őket, hogy önbíráskodjanak, és saját kezükbe vegyék a "nácik" kirtásának ügyét. Ha már a miniszterelnök is antifasiszta összefogást hirdet, akkor az államrend velük biztosan elnézőbb lesz, így kevésbé is kell válogatniuk a módszerekben. Öntsünk vödör szart Tomcat fejére, és rögzítsük az eseményt minél több szögből, milyen vicces.

Hihetetlen, hogy milyen óvoda van Magyarországon. Hogy a közéletben a tojásdobálás és a vödör szar ilyen hangsúlyt kaphat. Hogy egy országos, respektált napilap két hasábban hozhatja le Czene Gábor nem titkolt kárörömét afölött, hogy végre ismét alakult egy szervezet, amely (akárcsak a Magyarok Nyilai) magasról tesz az igazságszolgáltatásra, a jogrendre és az emberi méltóságra. Csak ez most jó nekünk, mert a "mi oldalunkon" áll.

Igen, úgy gondolom, hogy a radikalizmus néha érvényes válasz lehet egy ország problémáira. Lehet feszegetni a kereteket, lehet élesen és bátran kritizálni, lehet szalonképtelen hangnemet választani. De ez az öncélú szerencsétlenkedés, ez egyszerűen gáz. Emberek nevével, címével és elérhetőségeivel dobálózni, a kiirtásukkal fenyegetni, az pedig még egy fokkal rosszabb.

És az ilyen hülyéket kéthasábos cikkben bátorítani nemkülönben.