Folytatjuk olvasónk cikkét Még van mondanivaló a romákról címmel.

1.rész

Sajnos nekünk nincs Mohammed Junuszunk, sem Maria Nowakunk.

Mohammed Junusz, a bangladesi Gramin Bank alapítója, csekély összegű kölcsönöket nyújtott a jó ötletekkel jelentkezők számára, így hozzásegítette őket az önálló vállalkozásokhoz. Junuszt és bankját 2006-ban Nobel békedíjjal tüntették ki.

Maria Nowak lengyel születésű, Franciaországban élő hölgy a Francia Fejlesztési Úgynökségnél dolgozott Afrikában, és majdnem három évtizedig ez maradt az érdeklődése középpontjában. Megalapította az ADIE Szövetség a Gazdasági Kezdeményezés Jogáért nevű vállalatát. Olyanoknak adott hitelt, akik határozott elképzeléssel fordultak hozzá.

Így kapott hitelt egy hajléktalanná vált hölgy, aki egy felmosó vedret és egy nyeles felmosót vásárolt. A kölcsön kapott 3000 euróból telt egy használt furgon vásárlására. E felszereléssel házról házra járt és takarításra vállalkozott. A vállalkozás sikeres lett, ma már 22 alkalmazottat foglalkoztat. Eredményes lett az a méhész, aki 6500 eurós kölcsönt kapott, 2003 ban 100 kg biomézet termeltek a méhei, jelenleg egymillió méhe egy tonnát termel. A példát lehetne folytatni a sikeres divatékszer árussal, a díszhaltenyésztővel, vagy a kecskesajt-készítővel. Mind arról tanúskodik, hogy vállalati kedv esetén, kis költséggel is lehet vállalkozást kezdeni.

Nálunk is van lehetőség mikrohitel igénybevételére, csak további ösztönzést és segítséget kell adni az igénybevételére. Így a romák nem csak munkát, hanem önállóságot is nyerhetnek.

Beszélni kell a roma bűnözésről, mert ez az oka a romák negatív megítélésének. Egy közlekedési vállalati dolgozó gyümölcsösét állandóan dézsmálták a közel lakó romák. A tulajdonos ezt megunva áramot vezetett a kerítésbe. Szerencsétlenségére, egy jobb sorsra érdemes fiatal romát ütött agyon az áram. A tulajdonost a bíróság elítélte, de a tulajdonában sem volt maradása, a romák elüldözték. Megesett olyan is, hogy a tulajdonos teljes dinnyetermését kocsira rakták és elvitték. Emlékezetes az is, amikor egész erdőket tarra vágnak. A favágást figyelők biztosítják, rádión jeleznek, ha idegen közeledik. Ez már nem megélhetési bűnözés, hanem nemzetellenes bűncselekmény. Mert oka lehet áradásoknak és olykor a termőföld lemosásának, mint ahogy ezt Erdélyben és Ukrajnában megtapasztalták.

Ezek az esetek a romák tulajdonhoz viszonyulását szemléltetik. Nem is várható változás mindaddig, amíg alapjában nem változnak egyes roma tulajdonságok és szokások. A lopás akkor is lopás, ha nem haladja meg a tízezer forintot, amikor a hatóság intézkedni kezd. A károsultnak sokszor egyheti megélhetését jelenti.

A napokban rendezték meg a Roma Összművészeti Fesztivált, igen elismerésre méltó eredménnyel. Ez is egy alkalom a romákról alkotott kép változtatására, de igen kevés. Hiába panaszkodik Bogdán János, az Országos Cigány Önkormányzat szóvivője: „egy emberélet kevés, hogy megszokd a megaláztatásokat, így aztán nem tehetünk mást, tovább adjuk gyermekeinknek.” Nagy hiba lenne, ha ezt tennék. Igenis tehetnek mást, sőt, tenni is kell, ha nem akarják a jelenlegi állapotokat fenntartani. Meg kell szüntetni a roma családok közötti cívódást. Oktatni kell a romákat, miképp tudnának vállalkozást kezdeni és azt fenntartani. Meg kell értetni a romákkal, hogy ők, és csakis ők az okai a róluk kialakított kedvezőtlen közvélemény kialakulásának, és ők tehetnek ennek megváltoztatása érdekében a legtöbbet. Meg kell értetni a romákkal, hogy tanulniuk kell és a gyermekeiket taníttatni

Az elmondottak nem csak Bogdán úrnak szólnak, csupán őt nevesítik meg, hanem az egész roma és nem roma értelmiségnek, önkormányzatnak és minden roma kérdéssel foglalkozónak. Mert senki ne higgye, hogy ártatlan a kormány, a főváros, a városok, a községek és falvak vezetése a kialakult helyzetért, de bűnös minden polgár is, aki egy esetet nem a helyén minősít, és általános következtetéseket von le. Ilyen például az utóbbi pátkai eset. Molotov koktélt dobott három polgárőr három roma házba, ahol negyvenen éltek, köztük húsz gyerek. A tettesek bevallották bűnüket, mégis, a pátkaiak ötszázan aláírták azt a peticiót, amelyben szolidarítást vállaltak a tettesekkel. Ezzel az aláírók maguk is bűnrészessé váltak. Régi sebek szakadtak fel, az ok keresése nyomán. Felmerül a kérdés: ez a jó megoldás?
 

(Befejező része következik)