Olvasgatom ma a Magyar Nemzetet (amit viccesen polgári napilapnak szoktak hívni), és a Vélemény rovatban ilyen főcímet találok benne: Mengele unokái játsszák szerepüket. Persze rögtön kedvet kaptam az elolvasásához. Németh György cikke egyébként, és a tankötelesség betartatásáról szól, Mengele unokái pedig nem mást takarnak, mint a balliberális értelmiséget, ahogy azt előre gondoltuk.

A címtől és a cím alapját képező különös metaforától eltekintve (igyekszik az ember) egyébként izgalmas a cikk: Bita Dániel Segélykiáltás című pulicisztikájára reagál, amely a zoom.hu-n jelent meg, és a monoki polgármester népszavazási kezdeményezéséről szól. Ezek a kérdések:

Egyetért-e ön azzal, hogy a tanköteles korú gyermekek után járó támogatás és kedvezmények megállapításának feltétele a tankötelezettség teljesítése legyen?

 Egyetért-e ön azzal, hogy a munkaképes korú munkanélküli személy szociális segélyt közérdekű munkavégzés teljesítése ellenében kapjon?

Bita Dániel szerint a kérdések inhumánusak és "gyaníthatóan alkotmányellenesek", merthogy

...az első népszavazási kezdemény a gyereket büntetné a szülők szabályszegéséért, ami megengedhetetlen. Az Alkotmány leszögezi, hogy minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.

Hozzáteszi:

Persze helytelen, ha a ruháztatásra, étkezésre és iskoláztatásra szánt forintokat apu, anyu a nyerőgépbe dobja, s az is, ha feleseket vesz belőle nagy tételben. Tenni ugyan nehéz ellene – ha lehet, akkor leginkább odafigyeléssel, szociális munkásokkal, a támogatás elköltésének felügyeletével.

A monoki javaslat viszont, noha népszerű, embertelen. A szülőt ugyanis ma is megbüntetik, ha nem járatja iskolába gyermekét. Akit amúgy épp elég hátrány ér ezzel, nem helyes, ha éhen is hal mellé.

Németh György az első felvetésre kérdéssel válaszol: vajon szabad-e az "odafigyelőknek (...) az iskolalátogatásra felszólítani a szülőket", vagy ezzel "a paternalizmus bűnébe esnének", amely "a liberálisok szerint a legnagyobb bűnök közül való"?

Magát liberálisnak valló állampolgárként válaszolnék Németh Györgynek: igen, szabad. Paternalizmusról a cikkben szó sem volt, legfeljebb arról, hogy a segélyek megvonása a gyerekeknek jobban árt, mint amekkora hatása a szülőkre van.

Erre (pontosabban Bita második felvetésére) Németh György ismét kérdéssel reagál: "A tankötelezettségi törvény előírás, de a törvény be nem tartásáért járó büntetés antihumánus?" (Természetesen itt sem a büntetés embertelen voltáról van szó, hanem a gyermek után járó segély megvonásáról, amivel részben a gyermeket veszélyeztetik.) Majd folytatja:

El tudjuk képzelni azt a szülőt, aki gyermekét két szóval megmenthetné az éhhaláltól: "Menj iskolába!" De nem mondja, inkább hagyja éhen halni?

Ha jól értem, Németh György szerint helyes (de legalábbis törvényileg megokolható) egy gyermeket az éhhalál szélig juttatni (itt persze egy túlzás eltúlzásáról van szó), ha a szülő ezzel rávehető a gyermek iskolába járatására.

Szerintem nem helyes és nem megokolható. És nem hiszem, hogy én volnék inhumánus.

A "Mengele unokái" megtisztelő címet egyébként azzal érdemelte ki a balliberális értelmiség, hogy a kisebbség és a gyengék védelmét, illetve a humanizmust csak szavaiban vállalja, de tetteiben nem. A következetesség hiánya, a tettek és a szavak kettőssége tehát a legkiválóbb humanistából is tömeggyilkost csinál - legalábbis Németh György szerint.

A mai Nemzetben egyébként a Turulhoz szervezett ellentüntetés kapcsán szerepel a következő fordulat is:

Információink szerint a (...) Societas [a Fiatal Baloldal utódja] nem volt hajlandó más helyszínt és más időpontot keresni az ősi magyar szimbólum elleni tevékenységéhez.

Nem elég, hogy humanizmusról papolnak, még ősi magyar szimbólumok ellen is tevékenykednek. Mindig öröm "polgári" napilapot olvasni.