Kezdésnek nézzünk egy pár tényt! Magyarországon - hivatalosan - demokrácia van. Tagjai vagyunk az Európai Uniónak. A törvényhozásban 386 képviselő tevékenykedik, őket demokratikus úton választják, általában 4 évente. Van egy alkotmányunk. Írott. Vannak törvényeink. Vannak vallási és etnikai kisebbségeink. Élnek az országban melegek. 

E fenti tényeket azért írtam le, hogy mindenki memorizálni tudja és ne felejtse el e cikk végéig. (És ha lehet, akkor utána is emlékezzen rá!)

A rendszerváltáskor a nagy tömegek demokráciát akartak. Olyan demokráciát, amiben nem figyel minket semmiféle titkosrendőrség, nem fenyegeti életünket a hatalom. Ahol szabadon dönthetünk arról, hogy melyik országban szeretnénk élni, ahol a civil szféra érdekaggregációs és érdekartikulációs tevékenységet folytathat, ahol nincs cenzúra. Ezt többé-kevésbé el is érte Magyarország. Több párt is aktívan tevékenykedik, sőt, a nagyobbak a törvényhozásba is bekerülnek. Úgy is mondhatnánk, hogy Magyarországon többnyire valóban demokrácia van. Sőt! Azt is ki merem jelenteni, hogy hacsak nem történik valami a világban, ez így is fog maradni.

A demokrácia azt is jelenti, hogy a különböző érdekek és értékek megjelenhetnek. Természetesen ennek velejárója az is, hogy ezek az érdekek ütköznek. Sőt, lehet, hogy összeegyeztethetetlen különbségek alakulnak ki bizonyos csoportok között. A szembenálló felek - mivel demokráciában élünk - szabadon kinyilváníthatják véleményüket. De meddig terjed a véleménynyilvánítás szabadsága? Addig, amíg a törvények engedik. Addig és nem tovább.

Mostantól kicsit konkrétabban. Mindenki szabadon eldöntheti, hogy mit gondol a buzikról homokosokról  melegekről. A törvény még azt is biztosítja a számukra, hogy - ugyanúgy ahogy a melegek - ennek a nyilvánosság előtt hangot is adjanak. Azt viszont egyik demokrácia sem fogja megengedni, hogy fizikailag bántalmazzák ezeket az embereket, mert ha a törvények ezt engednék, akkor nem beszélnénk demokráciáról.

Paradox módon pont a magát rendszerváltónak nevezők, a nagy antikommunisták nem veszik észre ezt a színtiszta összefüggést. De nem csak ez a baj. Számomra az a legérthetetlenebb, hogy mi a célja a fenyegetésnek, a kődobálásnak, a molotov-koktélozásnak, fizikai attrocitásoknak. Ugyanis ettől nem fog változni semmi. (Most röviden emlékezetem a kedves olvasót arra, hogy demokráciában élünk, ami nem fog megváltozni a közeljövőben). Tehát lehet (de nem szabad) dobálózni, verekedni, lövöldözni és gyújtogatni, de hiába. Hiába, mert így a célok is ledegradálódnak a primitívség szintjére. Pedig a demokráciának pont az lenne a lényege, hogy jogi kereteken belül minden fél próbálja meg érvényesíteni az érdekeit. De ha valaki elfelejti a jogi kereteket, akkor bűnözővé válik. Még akkor is, ha azt hiszi, hogy egy magasztos eszméért teszi. Tehát kedves kődobáló honfitársaim, nem csak bűncselekményt követtek el, de a célotoktól is egyre messzebb táncoltok. Pedig lehetne ezt demokratikus keretek között is művelni. Ja, hogy nincs komoly társadalmi bázisa a radikális eszmének? Sajnálom, ilyen a demokrácia.