Mély sebek fognak felszakadni rövidesen, legalábbis ebben bízhatunk. Ha minden igaz, a Kenedi-bizottság munkájának köszönhetően jelentős fejlemény várható az úgynevezett "ügynökügyben", amelynek dokumentumai közül többek közt itt lehet szemezgetni:

• Hack Péter az ügynökkérdésről (MaNCS, 2005.03.31.)
• Kenedi János és Varga László történész az állambiztonsági iratok átvizsgálásáról (szintén MaNCS, 2007.08.02.)
• Máris botrány... (Hírszerző, 2007.08.02)
• Index-fórum

Nyusztay Máté ugyanis ma végre így írhat a Népszabadságban:

Végéhez közeledik a máig titkos pártállami állambiztonsági iratok után kutató bizottság munkája. A Kenedi-bizottság a kormánynak jelent, így remélhetőleg kiderül, miért rejtegetnek máig húsz-ötvenéves ügynökaktákat a titkosszolgálatok, s hogy sikerült-e leszoktatni őket e régi szokásukról.

Várhatóan legkésőbb augusztus végéig elkészül a jelentés, amelyről "a kormány dönt majd, illetve ennek ismeretében nyújthat be törvényjavaslatokat az SZDSZ, illetve a kabinet". Nyusztay röviden kitér Fodor Gábor elkötelezettségére az ügynökkérdés rendezése mellett, majd hozzáteszi:

a szabályozási tervekről egyelőre csak annyit tudni, hogy megkönnyítenék az iratok kutathatóságát, többek közt digitalizálnák, és az interneten hozzáférhetővé tennék az állambiztonsági dokumentumokat, ide értve az ügynöklistákat és a jelentéseket is.

Töretlen optimizmussal bízom abban, hogy a jelentés, majd azt követően az állambiztonsági iratok (egy részének) felszabadítása hozzájárul majd az évtizedek óta húzódó konszolidációhoz. Optimizmusomat igazából csak a titkosszolgálatok együttműködésének totális hiánya tudja beárnyékolni. Kínos látni, hogy az államapparátus egy részének még mindig érdekében áll egy ilyen feltáró munkát akadályozni.

Persze azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az ügynöklisták nyilvánossá tétele rengeteg etikai és személyiségi jogi kérdést vet fel. Biztos, hogy súlyos konfliktusok várhatók. Rengetegen fogják rávetni magukat az iratokra, némelyek nyilván ártó szándéktól vezérelve. Különösen "jó hír", hogy mostanában divatba jött mások személyes adataival visszaélni, így semmi garancia nincs rá, hogy a listán szereplők ne találkoznának már másnap lakcímükkel vagy telefonszámukkal az interneten.

Mégis úgy gondolom, hogy ezt az árat meg kell fizetnünk a szembesülésért. Nem tudok egyetérteni azzal az állásponttal, hogy "felejtsük el, ami a múltban történt", sem azzal, hogy "akkoriban minden másképp működött, ezt ma már nem érthetjük". Példaként sokadszor is Németországot lehet felhozni, amely a második világháborús rémtettekkel éppúgy képes volt szembenézni, mint a pártállami múlttal - jelentősen csökkentve ezzel az elhallgatások és félelmek okozta frusztrációt.

Nem mellékesen, a rendszerváltás utáni generáció számára különösen fontos, hogy ne a múlt árnyékában éljen. Ítélkezni nem a mi feladatunk, de jogunk van hozzá, hogy tisztábban lássunk. Hack Péter idézi a szlovák átvilágítási törvény egyik fontos mondatát:

"Aki nem néz szembe a múltjával, arra ítéltetik, hogy megismételje azt."

Ahogy mondtam: őszintén remélem, hogy a bizottság jelentése és az azt követő változások segítenek majd ebben a szembenézésben.