Egy korszakos legenda.
Én a politikával 2000 környékén kezdtem el foglalkozni, családilag jött Gyuri bácsi és a klub rádió. Ott volt egy műsor az „Addig jó, míg kádár élt”, ennek a műsornak köszönhetem, a Bizottságot, a Kontroll csoportot és Szolzsenyicint.
Ivan Gyenyiszovból:
„Az őrség parancsnoka odakiabál:
-Száznégyes brigadéros
Tyurin fél lábbal kilép
-Jelen
-A tieidből senki nem maradt ott a hőerőműnél gondolkozz
-Nem
-Jól gondold meg a fejedet veszem érte
-Nem pontosan tudom
Közben Pavlóra sandít: nem aludt-e el valamelyikük ott a habarcskeverőben?
-So-ra-kozz! Brigádok szerint: -kiabál az őrség parancsnoka
Eddig össze-visszaálltak ötösével, ahogy jött. Most az egész tömeg zajongva nyüzsög. Ott kiabálnak: „hetvenhatos ide hozzám” Amott meg: „Tizenhármas ide!” Amarra meg: „Harminckettes!”
A 104-esek úgy is maradtak egy csoportba verődve. Látja Suhov: a brigád ott áll teljes létszámba üres kézzel, annyira belemerültek a munkába ezek az ostobák, hogy egy forgácsot se szedtek össze. Csak két embernél van egy vékonyka köteg.
Ez a játék napról napra folyik.”
Szolzsenyicin tudta mi az a sztálinizmus, tudta mi az a Gulág, amit manapság néhányan elfelejtenek, akik vissza kívánják Kádár elvtársat.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.