Még a teszetosza politikai elit is elment fesztiválozni, Balin, Pekingben vagy Malagán múlatják az időt hosszú combú kurváikkal (Deutsch Tamás nyilván azóta a ki tudja, hanyadik feleségével/barátnőjével, whatever), mindenki pörög a doppingon, meg, hogy hány aranyérmet szerzünk. A fiatalok elmentek fesztiválozni, ami gyakorlatilag egyenértékű lett azzal, hogy kitombolhassák a magukban lévő feszültséget részegen, vagy beszívva és odabaszkodhassák a sörösüveget/műanyag söröspoharat a földhöz.

Senki sem figyel oda arra, hogy a tavaszi-koranyári lángolás (melegfesztivál, Gárda-vonulások, stb.) óta még mindig ott parázslik a hamu alatt valami, ami igen gyorsan lángra lobbanhat, ahogy ősszel mindenki visszajön Pekingből és belekiabál a nyilvánosságba.

Esetleg 'gusztus 20-án, az új kenyér ünnepén, amikor a Margitsziget fortyogó katlanná, alkotmányozó nemzetgyűléssé, szittyamagyar gyűlöletgombóccá alakul. A hirtelen programkínálatban azt se tudom, hova menjek: hallgassam-e a Zsírtáltost a Hősök terén (ki engedi meg annak a hazaárulónak, besúgónak, hogy minden évben a Hősök terén lengesse a karját? Mi, mindannyian!), vagy a Margitszigetre Vona Gábort hallgatni.

Tomcat nem tervez valami látványosat? Géppisztollyal mászkálni a Nyugatinál, esetleg egy újabb vödör szart borítani a kopasz, kivagyi, szerepelnvágyó fejére?

Hogy az ország kényszerpályán mozog már régóta, az jelenleg senkit sem izgat fel.

A nyilvánosságot olyanok tartják kezükben, akinek eszükben sincs igazat mondani - még távolról sem -, mindenki csak önös érdekében szeretné befolyásolni az embereket. Az ország állapotáról valódi információkkal rendelkezőknek eszükben sincs ezeket bárki mással megosztani.

A társadalmilag-gazdaságilag fontos ügyek elsikkadnak azon, ki doppingol, hol menetel a gárda, mit mondott OV az oroszokról (hogy lehet ezt a grúz helyzetet egyátalán '56-hoz hasonlítani, mecccsoda baromság...), csalt-e valaki Gyurcsány fiának érettségién (attttya isten), stb., stb., stb. Sorolhatnám az eseteket. De mindenki ismeri őket.

A közbeszédben, valszeg senkit sem érdekel, nincs szó arról a hihetetlen gyűlölteről, agresszivitásról és feszültségről, ahogy a magyar ember viszonyul a magyar emberhez (a kört annyiban tágítom, hogy a cigány és a zsidó is magyar ember, szomorú, hogy ezt egyátalán hozzá kell tennem). Ettől függetlenül, ha te éppen szőke vagy és kék szemű, akkor is büdös cigány leszel, ha a nálad láthatóan erősebb, vagy létszámfölényben lévő - ergo felsőbbrendű - magyaroknak nem tetszik, amit éppen csinálsz. Mondjuk, annyi elég, ha nem adod át a helyed, nincs bérleted, véletlenül rálépsz valakinek a lábára, vagy megnézed a szilikonozott macáját.

Hogy társas kapcsolataink, főleg ismeretlenekkel olyanokká váltak, ahogy az Index osztja az észt, vagy ahogy a pártok egymással beszélnek. Az újbarbárság kora köszöntött Kelet-Európára. Mindent szabad! Éljen a szabadság! Le a társadalmi normákkal! Le minden szabállyal! Vesszen az együttélés! Aki gyenge: szívjon! Aki erős: túlél! És annak mindent szabad.

Észre se vesszük, ahogy a gazdasági elit nyomja a demagóg dumáját, ahogy a politikai elit nyomja a demagóg dumáját, közben nézhetjük, ahogy a sztárok egymásnak főznek. Vagy amikor az Aktív, vagy a fenetudja melyik okos kereskedlemi csatorna okos műsora felteszi a kérdést: foltos lesz-e a baba bőre, ha az anyuka sokat napozik terhesen.

Közállapotainkat "az erősebb kutya baszik"-elv uralja. Aki hangosabb, nagyobbat mer mondani, erősebbnek tudja mutatni magát, az nyert. Ez manapság a siker deffiníciója. Ez az elv irányítja jelenleg a magyar társadalmat - és sajnos, teljesen direkten, nyilvánvalóan.

Nem tudtunk élni a rendszerváltással ránk köszöntött demokráciával, szabadsággal. A szocializmusnak kikiáltott államkapitalizmus uralmát átvette az anarchia és a nyers, fizikai erő uralma.

Aki több embert tud a Turulhoz hívni, az nyert, az az erősebb. Senkit sem érdekel az Építési Hatróság, vagy a Magyar Köztársaság "független és pártatlan" Bíróságának ítélete, hogy le kell bontani. Szarunk a szabályokra. Szarunk a szomszédra. Szarunk mindenkire. Szarunk a közre, a közérdekre. Majd a másik alkalmazkodik.

Közben a piacon a néninél, akitől a mézet vesszük, ott a Magyar Hírlap, amely a szerkesztőség-váltás óta még egy valós infromációt nem közölt le úgy, hogy ne értelmezte volna a saját szája íze szerint. A "cigánybűnözés" szót sikerült bevinni a mainstream médiába, pedig egy európai kultúrember ilyen szót a szájára nem vesz. A rasszizmus körülbelül annyira elfogadott, mintha a harmincas években járnánk, a múlt században. "Az erőszak velejárója a rendszernek, látja, elnyomnak!" (Ez a Gyaloggaloppban vicc volt. A 2008-as Magyarországon valóság. Borzongató valóság.)

"Most mit hőbörögsz? Így megy ez!" - mondják erre az ismerőseim. "Minek izgatod magad? Ne is foglalkozz vele!"

Igen, többféleképpen viszonyul ehhez a többség: becsukja a szemét-fülét-száját és olyan lesz mint a három majom: nem lát, nem hall, nem beszél. Vagy bedől a pártok propagandájának és odaáll az egyik hazugság oldalára. Vagy bedől a gazdasági elit "fejlődjön a gazdaság, legyen minden piac"-elvének (Index, Hírszerző) és akkor majd eljön a kánaán. Vágjuk vissza a szociális kiadásokat, mer' attól majd jól fejlődik a gazdaság. Legyünk mi is Latin-Amerika! A szólamokban már régen alattuk vagyunk. Valahol Afganisztán és Észak-Korea között.

A valóság elborzasztó.

Na, elhallgatok, átadom a helyem a "Zene mindenkinek"-rovatnak. Ne gondolkozzatok! Menjetek, igyatok vizezett sört a Szigeten! "Tied az ország, magadnak építed!"

Cirkusz is lesz?