Elszomorító, hogy minden értékünk kiüresedik. Ez itt most nem a kis magyar siránkozás, ez most a nagy, globális siránkozás. Emlékszem, amikor kis tökösként ültem a tévé előtt és Darnyinak drukkoltam. És Egerszeginek (de ne politizáljunk!). Bár akkor még nem tudtam felfogni az olimpiák jelentőségét, de mégis valami ünnepélyes, büszke érzés fogott el, amikor felcsendült a magyar himnusz és felvonták a nemzeti trikolorunkat.

Nem, nem az zavar, hogy nem nyertünk még aranyat Pekingben. Az zavar, hogy az olimpia számomra elvesztette a fényét. Megkopott, megfakult. Az eredményhajhász, pénzsóvár sportolók (nem mindenki, de rengetegen) tönkreteszik az eszmét. Itt már rég nincs fair play, sem tiszta játék. Elcsépelt, tudom, de nagyon bántó, hogy a szerekről, a WADA elleni védekezésről szól már csak a sport. Emiatt persze ha egy magyar áll fel a dobogóra, ugyanúgy azt érzem, hogy ő is csak egy doppingos. Pedig nem biztos. És az sem, hogy aki a dobogó legfelső fokán áll, az doppingolt. De már az egész hivatásos sport meg lett fertőzve.

Sajnos nem csak a sportra igaz ez a nem túl szép, de mindenképpen emberi magatartás. A dopping olyan, mint a kiskapuk. Mint az adócsalás, a fiktív számlák, a "benemjelentett" alkalmazottak, lógás a BKV-n, indokolatlan mozgáskorlátozott matrica az autón, lefizetett parkolóőrök. Mert mi, emberek mindent meg tudunk csinálni "okosba".

Merre tart az emberiség? Mit kezdünk apáink örökségével? Eltűnik az erkölcs? Lehet, hogy egy kicsit fellengzősek ezek a kérdések, de engem mindenképpen érdekel a válasz.