Az ember leleményes. Minden helyzetben feltalálja magát nemtől, kortól, társadalmi helyzettől függetlenül. Mindent meg tudunk oldani "okosba". Példák végeláthatatlan sorát írhatnám ennek bizonyítására, de most egyet szeretnék kiragadni: a börtöncsetet.

Budapesten a Maglódi úton található büntetés-végrahajtási intézet előtt mindig népes csapat tartózkodik. Látogatási időn kívüli üzengetés zajlik, ami külső szemlélőként mindenképpen érdekes, ugyanis a szeretteiket ilyen módon "látogató" hozzátartozók sajátos módszereket dolgoztak ki a kapcsolatteremtésre. Az 1.0-ás verzió a kiabálás, de ez meglehetősen ritka. A rutinos csetelők saját jelrendszert dolgoztak ki, amivel némán, pusztán kézjelekkel tudatják a bent lévőkkel az otthoni helyzetet. A módszer egyszerű: valamilyen jól látható tárgyat (általában fehér papírt) ragadnak kezükbe és érdekes jeleket (valószínűleg betűket) rajzolnak vele a levegőbe. Láttam ránézésre 16 éves lányt, aki egyik kezében cigarettát, a másikban a babakocsi fogóját szorongatta, majd elpöckölte a csikket és folytatta a levegőbe rajzolást, de volt 8 fős család, párok, egyedülállók. Mindenki üzent valamit. Mivel levéltitkot nem akartam sérteni, meg sem próbáltam dekódolni az üzeneteket, de valahogy mégis megindító volt a látvány. Percekig néztem ezeket az embereket és közben azon tűnődtem, hogy hogy lehet így élni. Persze nekem szokatlan, de ahogy láttam, ezeknek az embereknek ez megszokott, ha úgy tetszik természetes. A szokott időben kimennek, üzennek, majd hazamennek. Férfiak, nők, gyerekek, felnőttek. Nem haragszanak azokra, akik - feltehetőleg - valós bűncselekmény miatt vannak bent. Sőt! Biztosítják őket arról, hogy otthon minden rendben van és nagyon várják haza.

Lehet, hogy téves következtetés, de azt gondolom, hogy ezeknek az embereknek nem igazi büntetés a börtön. Nem visszatartó erő. Persze jobb, ha legközelebb nem fogják meg őket, de ha igen, akkor majd kinéznek az ablakon és üvegen keresztül tartják a kapcsolatot a külvilággal. Megdöbbentő, hogy vannak, akik így rendezik be életüket.