"A rendszeres segélyben részesülők számára előírnának három hónap alatt 120 óra közmunkában való részvételt - vagyis nem havi öt napot, mint az eddigi hírekben szerepelt, Török Zsolt szerint ugyanis így rugalmasabbá válna a rendszer, amelynek lényege az lenne, hogy - a kormány szándéka szerint - "együttműködést  <sic!> teremtsenek az önkormányzatok és segélyezettek között".

Itt jönne bele az eddig nem létező szankcionális elem a szabályozásba: "azoktól, akik tudnának dolgozni, de nem akarnak, meg lehetne vonni a segélyeket" - mondta Török Zsolt, hozzátéve, hogy aki nem tud dolgozni, természetesen a jövőben is megkapná a támogatásokat. "

- írja a Hírszerző

"Mosonmagyaróváron törvényesen már februárban nekiláttak a segélyezés szabályozásának, miután azt tapasztalták, hogy a segélyben részesülők közül többen a közeli Ausztriában dolgoznak feketén. Így a Fidesz–MDF vezetésű város képviselő-testülete egyhangúlag fogadta el, hogy a segélyek kifizetését évente legalább harmincnapnyi közmunka teljesítéséhez kötik."

- írja a Magyar Nemzet

Hogy a havi átlagosan 40 órát miért nem lehet szabadon választott alkalmi munkaként kiadni, ahogy az sok helyen történik, az látszólag rejtély. Akárcsak az, hogy a megalázó erőszak és a segély fejében végzett ingyenmunka miféle lehetőséghez segíti a munkanélkülieket, azontúl, hogy időt vesz el tőlük, szintén. De az biztos, hogy azokat a helyi önkormányzatokat, amelyek ily módon ingyen munkaerőhöz juthatnak, melyeket - ismétlem - nem kell kifizetniük, hiszen a segély eleve megilleti őket, azt az önkormányzat azért kapja, hogy nekik adja, egyszóval az önkormányzatok, azok jól járnak. Hiszen a közérdekű munkáért miért kellene fizetni, érvelnek sokan, az a mi közös ügyünk, a munkás is érdekelt benne. Nyilván a többi közszolga is, becses politikusaink és polgármestereink is segély fejében dolgoznak. Vajon egy munkanélküli polgármesternek is elküldhető közmunkába, vagy a kaszálás és a vécépucolás között lehet választani? Azok után, hogy polgártársaink ezrei (mindazok, akiknek nincs lehetőségük legálisan dolgozni, de még így sem keresnek annyit, hogy a tébét fizetni tudják) estek ti a társadalombiztosítási rendszerből, a társadalmi szolidaritás egy újabb alapvető demokratikus intézménye vérzi el. Ha jól értem, a "monoki modell" törvényerőre emelésével lesznek olyanok, akiktől megtagadható a segély. Lesznek nem elítéltek, akiket akaratuk ellenére karhatalommal lehet majd közmunkára hajtani, mert nincs bejelentett állásuk. Hiszen arról ők tehetnek. Nem "dolgozni" bűn. Az állam helyi helytartói jogot kapnak, hogy emberek szabadideje felett rendelkezzenek, hogy megítéljék, "alkalmasak-e" munkára, vagy sem. Hogy eldöntsék, akar-e "dolgozni" és milyen "munka" való neki. Hogy milyen alapon válik majd "alkalmassá" bárki az ingyenes dolgoztatásra, nem tudom. Nyilván a munka természetétől függ. Van, amire mindenki alkalmas. Vajon azt lehet, hogy valakit segély fejében pl. ingyenes szervdonornak alkalmaznak? Berúgják az ajtaját és kikapják a veséjét, mint a Monty Python-filmben, az Élet értelmében? Ezek után hol lesznek az emberi méltóság és sérthetetlenség tiszteletben tartásának a határai? Megint egy nappal kiszolgáltatottabbak leszünk. És a többség azt hiszi, neki attól lesz jobb az élete, ha azoknak, akiknek esélyük sincs jobb életre, azoknak még rosszabb. Hogy ez a "megoldás" - gyakorlatilag törvényen kívül helyezni, kiírni a politikai közösségből mindenkit, aki nem termel profitot, és egyre többeket. Fogy a magyar.

Nade nem teszek úgy, mintha csodálkoznék.
Nem csodálni jöttem Monokot, csak a derültségemet megosztani.

Ezt láttam ma:

Segélyért közmunkára leszünk küldhetők.
Gyertek ki tüntetni.
A köztársaságért.
A demokráciáért.
A szabadságért.

Mi a faszomért...?