Ismét eljött a zavargások szezonja, hölgyeim is uraim, hazánk egy ideje legelső turisztikai látványosságáé. A nemzeti vágta, vagy vesszőfutás folytatódik. Favoritunk, Fletó, tökéletesen a hatása alatt van már annak az eredetileg a szélsőjobboldali összeesküvéselméletek műhelyében farigcsált elbeszélésnek, mely szerint a Demokratikus Charta az MSzP és az SzDSz hatalmas lagzija volt, s mivel tudja, hogy a történelem először dráma, utóbb komédia, nem bírja nem kihagyni a lehetőséget, hogy koalíciójuk felbomlását ne hasonló módon ülje meg. Egyre többen adnak hangot azon véleményüknek, miszerint a Demokratikus Charta ezúttal felülről történő felállítása nem szolgál egyebet, mint a hadiállapot fenntartását Budapest utcáin, mely a kormányfőt a demokrácia megmentőjének dicsfényébe állíthatja - más módon már nem őrizhető meg a kormány minden eresztékében foszló legitimitása. A Charta tartalmával persze nincs is gond, magam is aláírtam. Sőt, tulajdonképpen jó volt hallgatni, mennyire elkötelezettek egyesek aziránt, hogy egyértelműen szankcionálják a fasiszta beszédet, kár, hogy már magam sem tudom, hol lehetne ezt elkezdeni és hogyan. Alighanem sehogy. A vén ripacs Hegedűs D. Géza úgy szavalta Orbán Ottót, mintha Reményik Sándor lenne. Demszky Gábor arról beszélt, hogy Budapest akkor virágzott mindig, amikor libernyák multikulti volt. Ezt nem értettem, a virágzást, de mindegy. Vitányi Iván a beígért "politikamentesség" ellenére a megszorító intézkedések szükségességéről tartott kiselőadást, ami nem baj, csak az a baj, ha azt hisszük, a gazdasági kérdések nem politikai, hanem merőben technikai kérdések. Az autójavítás metaforáját volt szíves használni. Konrád György a magyar közéletben méltóságának tiszteletbentartását hiányolta, valamint a kifinomult stíluskritikát. Felszólalt Horváth Aladár is, aki a magyarság és a cigányság sorsközösségét hangsúlyozta, meg még sokan mások is, akiket alázatos elbeszélőtöknek már nem volt türelme végigállni. Gyurcsánynál kész volt. Jó volt látni az MSzP-s OCÖ-söket is, a kurucinfó ígérete ellenére nem rombolták le a várost. Az egy órásra hirdetett rendezvény jó alaposan elhúzódott, egyes rosszindulatú gyanúk szerint azért, hogy a demonstrálók még láthassák a nácikat, amint rombolnak a Szabadság téren. Tomicica menete a Hősök teréről indult, de állítólag már hamar elszabadult, az ő megemlékezése szerint is. ("A tömegben provokátorok dolgoznak. Közhely, de így van. A Nagymező utcánál egy színházi előadás mellett haladtunk el. Nem lett volna semmi baj, de valaki uszítani kezdte a tömeg csekély értemű részét, "Harcoljatok! Harcoljatok!" kiáltásokkal, azt terjesztve, hogy az ott a Gyurcsány-féle tüntetés, mások szerint pedig egy zsidó klezmerzenekar.") A kövér macsek egészen el is szomorodott ma este, sőt bejelentette távozását a huliganizmus-bizniszből, legalábbis ami a mai előadást illeti. Vajon az NBH-tól most nem kap prémiumot? Na jó, nem rosszalkodok. Úgy látszik, a maszopos nyuggereket leszámítva ma mindenki becsapva érezte magát, azok meg akkor sem éreznék így, ha kormány a monoki modell után újra bevezetné az első éjszaka jogát. A Hírtévé (oké, többnyire nem nézek olyan tévét, ami a melegeket "homoszexuálisoknak" nevezi, de most muszáj volt) riportere is úgy látta, Budaházy György tanácstalan kószált a Bajcsin. Szegény ember, nehéz a betyárok sora. A szokásos huligánok kihívó játékossággal kergetőztek a rendőrökkel a belvárosban egy ideig, a bátrabbak felgyújtottak egy-egy műanyag kukát. A kurucinfó híradása szerint 19:50-kor polgárháborús a hangulat, mely azonban 20:10-re alábbhagyott, mindenki összetaposta a sörösdobozt és hazament. Fáradt és fantáziátlan volt a mai meccs mindkét részről. Az SzDSz lassan nyomtalanul eltűnik, Gyurcsány sem húzza sokáig, Tomcat talán bolhacirkuszt nyit. Valami elveszett. Lám, én sem írtam semmi jót erről a szarról. A fogam is fáj, bassza meg.

Nézzetek képeket: