Tegnap elmentük, megnézni a chartát, meg a cigányokat és gondoltuk beleszisszentük a szabadság téri esti paprika showba is.

A charta teljesen érdektelen, még egy választási nagygyűlés is izgalmasabb. Barna eső, új fasiszták, neonnyilasok és gonosz Fidesz, foglalhatnánk össze a beszédek mondanivalóját. Talán Vitányi Iván emelkedett ki, mert ő a fentieken kívül beszélt még a szegénységről, és a gazdasági válságról is.

Viszont elkaptuk, Konrád Györgyöt, aki láthatóan inkább a chartán kívül sétálgatott, gondolom beszélni nem hívták annyira nem fontos, csak a neve kell. Vele csináltunk egy interjút, amit majd láthattok, a blogon. Ízelítőül egy mondatott: „Én nem alapítottam volna chartát”.

A Kossuth tér vértanuk tere sarkán állt két fiatal, a kezükben egy chartát elitélő transzparenssel, velük is csináltunk videót, a lényeg annyi, hogy a rendezők a saját biztonságukra hivatkozva erélyesen megkérték őket, hogy ne menjenek a saroknál tovább. Ezután jöttek a Rendőrök, akik igazoltatták őket, és az egyiküket bevitték, mert nem volt nála személyi (amatőr).

A mi transzparensünk elveszett a tömegben, nem figyelt rá senki, de az éjszakát legalább Nagy Imre lábánál töltötte.

Aztán elbringáztam a Bajcsyra megnézni Torockayék vonulását, de gyorsan visszafordultam, amikor azt skandálták Fehér Magyarország, tudniillik nem szeretek hányni.

Mire visszaértem a többiek már belevetették magukat, a háborús tudósításba.

Az oszlatást egy szélsőközepes sráccal a Hazatérés temploma mellől, a kordon békésebbik oldaláról néztem, ott ahol a beszari széljobberek voltak. Harsányan ÁVH-ztak, biztos tudatában annak, hogy a rendőrök semmit se csinálhatnak velük, közben pedig a kordon túloldalán a haverjaikat oszlatták. De sajnos innen gyorsan el kellett mennem, mert akadt egy kis konfliktus:

Egy jól szituállt néni elkezdet magyarázni, hogy ezek a rendőrök nem emberek, mert megálltak a Szabadság téri templom előtt (ja, nem löktek be könnygázgránátot, én legalábbis nem láttam) ahova bemenekültek az emberek. Mire én mondtam, hogy csak a dolgukat végzik, ez a munkájuk, parancsot teljesítenek. „De ezek nem Magyarok”-kaptam a választ a rendőrökre utalva. Mire a velem lévő Szélsőközepes srác közölte halkan, hogy bezzeg akik molotovot dobnak meg macskakövet azok igen. Ebből még nem lett volna semmi probléma, de öt perc múlva elmosolyodtam, ami hiba volt. Mivel ezt az aprócska metakommunikációs gesztust meglátta egy atyafi, és odajött hozzám azzal a kérdéssel, hogy vajh én mit csinálok itt, mert magyar ember ilyen helyzetben nem mosolyog?

Mondtam, hogy nézelődők.

Mire visszaválaszolt, hogy menyek inkább a saját fajtám közé.

Meg is tettük, tovább álltunk embereket keresni.

Bementünk a Szabadság térre ahol már alig voltak tüntetők, azok is 6-7-en Puzsér Róbert körül, aki előadást tartott nekik államelméletből. Amikor én odaértem épp azt magyarázta egy bácsinak, hogy a bácsi bizony bolsevik. Puzsérékal felszerelkezve továbbmentünk a templomhoz, ami előtt már nem álltak rendőrök, de az emberek mégse mertek kijönni.

Csöndben vártak, csak a harangok zúgtak.

Úgyhogy Robert belemerült a kólás flakon rugdosásba, én pedig hazaindultam.

Épp jókor, mert akkor jött szembe 300 rohamrendőr, akik a szabadság térre tartottak.

Videók nemsokára Chartáról, Konrádról, a két srácról, oszlatásról, a mi transzparensünkről.

A kormány a helyén van, de csapataink harcban állnak, mindörökké, ámen.