Minden reggel hatkor kelek, mert az igaz magyarok nem lusták.

Fittségemet (és szagomat) egy kis igazi magyar pálesszel, lilahagymával és zsíroskenyérrel kezdem. A zsidó barátnőmnek odavetek némi maceszgombócot, hadd rágódjon rajta. Akkor se gyalázhatja meg az igaz magyar hagyományainkat! Asszimilálódás, kacagnom kell.

Eztán a net elé ülök, hogy rákeressek a nevemre. Érdekel, hány bejegyzés született rólam. Oda mind kommentelek, hogy a kiscsicskák tugggyák, hogy figyelem őket. Mindet. Különben is, ha hatalomra kerülünk, betilcsuk mind a zsidó-cigány internetes oldalakat, csak igaz magyar pornóra lehet majd recskázni az igaz magyar interneten. 

Eztán megírom az aznapi blogbejegyzésemet, ezt is most innen a cellámból, Sodi hozott nekem laptopot az előzetesbe, még mindig nem tanult meg magyarul beszélni szegénykém, de jó fiú. Néha azért őt is megrakom a zsidó barátnőm mellett, igaz magyarok egymás között, tudjátok, hogy van ez. Bár most, ahogy körülnézek itt a sittesek között, lehet, hogy ez a laptop se lesz meg sokáig és engem raknak meg mindjárt...

A buzikat azért utálom, csak meg ne tudják, hogy néha magam is tangát hordok, persze, férfitangát. A barátnőm szereti, szerinte a sörhasam se látszik akkorának benne.

Vissza a témához: napirend. Rend a lelke mindennek. A netes invázió után kipucolom a bakancsom, nagy példaképem, a Mesterségem a halál főhöse is mindig ezzel kezdte. Ez úgy magabiztosságot ad az embernek a hősi, tragikus harcban a Szent Föld, a Világ Szívcsakrájának felszabadításában a zsidó karvajtőke alól. Persze, én nem vagyok antiszemita, dehogy. Nem utálom MINDET. Itt van például a barátnőm: őt nem utálom. Csak néha, amikor megver. Olyankor, elismerem, MINDET UTÁLOM. A Dunába velük, meg az orkokkal is. Mert kultúrmagyar nem cigányozik. Mekkora poén már, orkok. Heheh. Mekkora büszke vagyok magamra, ezt is én találtam ki. Szavakat találok ki a szélsőjobbnak az igaz magyaroknak.

A bakancspucolás után világmegváltó terveken töröm a fejem, példázul a tojásdobáló gépemet tökéletesítem. A legújabb fejlesztésem egy olyan szemüveg, amin keresztül látni lehetne, hogy valaki körülmetélt-e, vagy sem. 

Nem lenne nagy változatosság a látványban, úgyis egész nap faszokat nézek ezeken a jobbikos tüntetéseken...

Délben mangalicát ebédelek, tokaji bort iszom hozzá és jól kitunkolom igaz magyar veknivel. Látszik is az alakomon, szépen kerekedik a hájfejem. 

A délutánt kis fejborotválással kezdem, meg jól meg is vaxolom, szeretem, ha csillog. Így a búrám úgy néz ki, mint egy szakállas tojás, csillog, mint Salamon töke... hupsz, az is zsidó, mindegy... de oda se neki: az igaz magyarok ilyentet hordanak. 

Miután a kopaszság trendin megvan, átugranak a haverok, gyártunk csőbombát, savas tojásokat, célbalövünk az anyuék hátsó kertjében. Béluska, az egyik köcsögöm pajeszt is csinált a bábuknak, de nem azért, mert mi antiszemiták vagyunk, hanem mert így poénos. Mi nem is vagyunk antiszemiták, mi igaz magyarok vagyunk. De a zsidók dögöljenek meg. 

Este felhívom Gábort, hogy megy a Gárda. Meg gyűjtjük a trágyát, tervezgetjük, melyik mocskos libsit öntjük le legközelebb. Bedobjuk a zsidó barátnőmet a közösbe, hadd érezze az igaz magyar őserőt, úgy is ezt szereti az a cafka. Esetleg a telefonjáról fenyegető hívásokat bonyolítok le.

Áhh, azok a szép napok, amíg be nem vittek... nem baj, meg Grespik kimagyaráz. 

Most abba kell hagynom, mert egy nagydarab kölcsönkérte a laptopot, hadd nézze meg ő is az e-mail-jeit. Remélem, visszakapom, ha lepippantom...

Hajrá magyarok, hajrá Magyarország!

Ezúton is üdvözlöm Magyarország Első Számú Primadonna-Terroristájának letartóztatását. Drukkolok neked Tomicica! Vigyázz a popsidra...