Van nemzeti jegyzéke a szellemi kulturális örökségeinknek.
Éljen, új kategória láthatja el a bürokrácia és a csinovnyikok dolgos és kicsiny táborát.
De üres volt a lap, úgyhogy rögtön fel kellett tenni pár dolgot a listára, persze megfontoltan, átgondoltan, a közösség és nem a saját érdekeinket nézve. Dolgoznak a bélyegzők, kattognak a billentyűzetek, munkához lát az ezerfejű sárkány, és kiötli, mi kerüljön fel a listára, ezer fej tanakodik, ezer fej javasolja saját taraját, és végül kiötlik a fontosat:
Busójárás!
Mert mi is lenne nagyobb szellemi, kulturális teljesítménye hazánknak, mint 200 félrészeg paraszt beöltöztetése a tavaly megdöglött kecske bundájába és a fejükre húzni egy Gyurcsány álarcot, majd odaállni a német turisták elé és alkoholtól tüzes leheletükkel belehányni a képükbe.
Valószínűleg az ezerfejű sárkánynak is a tüzes hányás tetszett, mert még nem fogyott el a gorbacsovi peresztrojka idejéből maradt importált vodka mennyiség, amit pont a mohácsi polgármester hozott anno.
Tudjuk nagy múltú az esemény, történelmi vagy népszokásnak szokták mondani.
Persze mi, felvilágosult 21. századi europinerek tudjuk, népszokások pedig nincsenek, ezzel a marhasággal ellentétben viszont tudjuk azt mondani, hogy vannak turisztikai látványosságok és népszokások, utóbbi szellemi örökség, előbbi viszont nem.
Arról, meg szó se essék, hogy báránybőrbe bujt emberek kergették ki a törököket Mohácsról.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.