Mostanában sokat hallom, hogy fogyasztás, így a fogyasztók úgy, mintha a fogyasztás tehetne a magyar morálról, és nem a magyar morál a fogyasztási kultúránkról.

Néha még azt is halom, hogy bizonyos szervezetek, csoportok, úgy definiálják magukat, mint fogyasztás ellenesek. Ezt két hete halom például a Vasárnapi újság című rádióműsorban ahol az egyházakat úgy definiálják, mint fogyasztás ellenesek.

De mit jelent a fogyasztás?

Ki fogyaszt Magyarországon?

Mi ellen kell küzdenünk?

A fogyasztást (csak gondolom) ezek a csoportok, a legrosszabbnak a mételynek állítják be, pedig a túlzott fogyasztásról akarnak beszélni. Mert valljuk be az, ha alapvető élelmiszereket veszek, vagy háztartási cikkeket azzal nincs gond, sőt szerintem a napi csokimmal sincs. Általában a fogyasztás bűnét az alsóbb osztályokhoz és a kis keresetűekhez szokták kötni. Sokat néznek tévét, könnyen manipulálhatóak, mondják.

Pedig tudjuk, hogy a reklám célja nem a fogyasztás elősegítése, hanem az adót kategórián belüli Brand felépítése. Magyarul, a Pepsi célja nem az, hogy több kólát fogyassz, hanem az, hogyha kólát veszel, akkor Pepsit vegyél.

Persze kivéve a presztízs kategóriákban, mint például a mobiltelefon. Ami bizonyos korosztályban a coolság mutatója. De itt is inkább probléma a szeretett elárusítása, az emberek a munka mellett nem tudnak időt fordítani a szeleim kikapcsolódásra és a gyermeknevelésre, nem magyarázzák el Pistikének mért lényegtelen az új mobiltelefon, inkább megveszik neki, mert egyszerűbb. Így szeretik őt, viszont ehhez a szeretetthez többet kell dolgozni, így törődésből megint csak kevesebb jut Pistinek. De ez már egy más sztori.

Magyarországon a túlzott fogyasztás inkább az úgynevezett plazmatévé csoportra jellemző, akik majdnem kizárólag presztízs vásárlok. Ők azok, akiknél a családi költségvetés fejenként 200 ezer forint körül van, így tudunk spórolni és hitelt felvenni, ezeket a hiteleket pedig fogyasztási cikkekre költik. Erre lenne jó egy új tulajdonosi szerű program, ami meghonosítaná a modern befektetési, megtakarítási töke kultúrát, ami talán Nyugat-Európában működik, és hosszabb távú életpályát vetít elő az embereknek egy mindent most szemlélettel szemben.

(Sokan a fogyasztás eluralkodásáért az MSZP-t okolják, pedig a Fidesz volt az, aki 98 és 2002 között egy fogyasztás alapú adóstruktúrát akart bevezetni.)

Magyarországon a tudatos fogyasztásért kell küzdeni, induljon ez akár zöld, magyar, pénztárcabarát vagy egészséges életmód alapokról, egy racionális alapú megtakarítás befektetés és pozitív fogyasztáskultúra kell, hogy a cél legyen.

Ezt viszont kormányrendeletekkel nem, csak civil vagy egyéni alapon lehet megoldani.

Azt se felejtsük el, hogy a fogyasztás az egyetlen eszközünk a multinacionális vállalatok ellen, lásd Fair Trade, Danone.