Lassan, de biztosan közelednek a téli ünnepek: télapó és karácsony. A Tesco polcain már békésen mosolyognak a piros "ruhába" csomagolt kis télapók, sőt a tehetősebb vásárlók igazán exluzív, lila ruhában tetszelgő ajándékhozót is vásárolhatnak szeretteiknek ezen a verőfényes októberi pénteken. Nincs is ezzel baj. A társadalom differenciált. A baj azzal van, hogy sok esetben elfelejtjük a hagyományokat. Bár reprezentatív felmérést nem végeztem a témában, mégis erős a gyanúm, hogy lényegesen kevesebb 10 év alatti tudja ma megmondani, hogy ki is volt Szent Miklós, mint mondjuk 10-20 évvel ezelőtt. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez csak feltételezés!

No és mi van a karácsonnyal? Mára teljesen elterjedt az a gyakorlat, hogy év végén a zsebünkbe kell nyúlni, mert a karácsony bizony egy nagy ünnep és nincs annál kellemetlenebb, mint amikor egyik szerettünk új autónk kulcsát adja át egy kis csomagban, míg mi egy pár kesztyűt ajándékozunk neki. Ezért ilyenkor mindenki elkölti a 13. havi fizetést, nyugdíjat, tartalékot, dugipénzt. Mások még hitelt is felvesznek, ugyanis ma már házhoz megy a pénz cirka 400%-os THM-ért cserébe. Nem mondom, kis tökösként én is örültem a hatalmas G. I. Joe repülőnek, ami egy kisebb repülőt is ki tudott lőni, de akkor is! Biztos, hogy a szeretet ünnepének erről kell szólnia? Igen, sajnos erről, mert én is nehezen tudnám megmagyarázni a - nem létező - fiamnak, hogy ő miért "csak" egy kirakós játékot kapott, amíg az ovistársa egy Play Station 4-et a Véres Férgek nevű játékkal. Ördögi kör.