"Azé' van, hogy a szegény embereknek meg legyen teremtve." Ez is lehetne egy jó válasz, de azért mégsem. A kérdés ennél egy kicsit bonyolultabb, de nem vészes. Itt is vannak olyan sarokpontok amikben meg kell állapodni, aztán azon belül mindenki gondol amit akar.

A nacionalizmus alapszabályai 

1. Nem helyezhető el a jó-rossz tengelyére, tehát pusztán a létezése még nem lehet jó, vagy rossz. A nacionalizmust is a megjelenési formája alapján kell megítélni.
2. A nacionalizmus esetében sem szerencsés túlzásba esni. De hoppá! Jön a kérdés: mi az, hogy túlzás?! A kérdés jogos. Mindenkinél máshol van a határ. Nálam az erőszak az, ami nem védhető.
3. A nacionalizmus NEM fasizmus, NEM nácizmus, NEM kirekesztés, NEM gyűlölködés, NEM hivalkodás, NEM kivagyiság, NEM divatirányzat és NEM lehet a boltban megvenni.
4. Akinek nem fontos a nacionalizmus, az ettől még NEM lesz egyből zsidó, hazaáruló, idegenszívű, ingyenélő, rohadtszemét.

Ha ezeket a pontokat sokszor átolvastuk, akkor tovább is léphetünk. A magyar történelem vitathatatlanul meghatározta a Magyarországra jellemző nacionalizmust, ahogy az ír történelem az ír nacionalizmust, vagy az amerikai történelem az amerikai patriotizmust. De maradjunk itthon. A mi nacionalizmusunk leginkább két történelmi esemény köré szerveződik:

1. Trianon
2. Szovjet megszállás 

Mindkét meghatározó történelmi eseményre sajátságos válaszokkal él a magyar nacionalizmus. Trianon esetében a valamilyen módon kikényszerítendő revízió a cél, a szovjet megszállás esetében pedig a valamilyen szintű elszámoltatás. A magyar nacionalizmus - úgy hiszem - azért tud ekkora méretet ölteni, mert mindkét esetben elmaradt egy meghatározható tömeg "kielégítése". Így a fő kérdésekre még mindig várja a választ több százezer, vagy akár 1-2 millió ember, akik között vannak hangosabbak és halkabbak. Amíg az előző rendszer kegyeltjei békésen koccintgatnak december 1-én a román delegációval, addig béke itt nem lesz. Akár tetszik ez valakinek, akár nem.