Válság van, csökken a kereslet, csökken a termelés. A termelôcégek próbálják csökkenteni a költségeiket, a fix költségeiket vizsgálják, szolgáltatásokat mondanak le, és bizony, csökkentik a bérkiadásaikat. Ez természetes, a cég túl akar élni, veszteséget minimalizálni, elküldenek mindenki, akinek a pótlása könnyen megoldható, ez pedig leginkább azokat érinti, akik eddig is egy ipari robot, vagy egy pársoros számítógéprutin munkáját helyettesítették, vagy sokak által birtokolt képesítésük van, vagy a munkakörük nem igényel különösebb betanulást. Leépítés, csökkentett (vagy sok helyen nulla) termeléshez csökkentett személyzet elegendô, és amíg a know-how a cégnél megmarad, addig a válság múlásával újra be tudják tanítani az embereket, a helyüket megmutatják, a gombokat és sorrendjüket rögzítik, a többit meg majd termelés közben.
Az elbocsátott emberek jobb esetben munkanélküli segélyben részesülnek, rosszabb esetben abban sem, aki minimálbéren volt bejelentve és borítékban kapta a javadalma javát, az most jön rá, hogy ami jó idôkben teljesen jónak tûnt, az szûkös idôkben bizony hátrány. Az állam ha nem kapott, most nem ad.
Természetesen a szociális érzékenység felhorgad, milyen dolog lenne az, hogy az eddigi adócsalás eredményét azok ússzák meg, akik csak részben vettek benne részt, bezzeg a karvalytôke. Persze a karvalytôke nem azért fizet zsebbe, mert a magyar állam esküdt ellensége, hanem azért, mert annyiért, amennyit tud fizetni, nem kap munkaerôt, annyiért amennyibe kerülne, meg nem kell neki, mert nem lesz versenyképes. Moralizálni lehet, meg el lehet menni.
Mi lesz most azzal a 10-80-100 ezer emberrel, és családjaikkal?
Legyen itt a Kettôs Mércéhez illôen pár verzió:
Liberális gonosz:
Semmi kéremszépen, semmisem lesz. Olcsóbbak lesznek az ingatlanok, mert ôk most -némi kesergô eléneklése után- szabadulni próbálnak a hitelre vett ingatlanjaiktól, lemegy a szinte új használtautók ára, a Vatera meg tele lesz korábban létfontosságúnak tûnô kütyükkel. A minimálbér (vagy magasabb, de mindenképpen kevesebb, mint a korábbi valós elkölthetô pénzmennyisége) alapján kapott álláskeresési támogatás ahhoz talán elég, hogy egyenek, de azon túl nemigen.
Szociálisan érzékeny:
Ezeket az embereket az államnak meg kell segíteni, mivel önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe. Államilag garantált segélyhiteleket vehetnek fel, amiket 99 év alatt kell visszatörleszteni, a késôbb kapott bruttó fizetésük legfeljebb 6%-át kitevô törlesztôrészlettel. A maradék adófizetô pedig örül ennek, mert lám, máris tudjuk mire megy az adónk.
Populista:
Feltesszük a kérdést, vajon miért van az, hogy Magyarországon az állam és a szakszervezetek miért hagyják szó nélkül a leépítéséket? Miért nem tiltja meg a cégeknek a Párt, hogy embereket bocsájtsanak el ilyen vészterhes idôkben? Ahelyett, hogy a kormány munkahelyeket teremtene, hagyja, hogy polgárok ezrei százezrei süllyedjenek a nyolcvanas évek szintjére? Az állam állitsa vissza a munka becsületét, teremtsen munkahelyet, és adjon munkát azoknak akik akarnak dolgozni. Jah, és engedje be a polgárok gyerekeit a Margitszigetre!
Abszurd.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.