Játékkonzol, internet, microchip, mobiltelefon, gyorsétel, gyorsélet, nincstávolság, msn, chat, :), újbeszél, darkmetal, emo, facebook, blog, szkepszis. Egy generáció, amelyik úgy tűnik, hogy megváltoztatja a világot. Születésüket 1982-re datálják, bár kétlem, hogy ilyen erős vonalat lehet húzni. Egy generáció, amelyik nem követi az eddig megszokott törvényszerűségeket. Miért nehéz őket megérteni? Kiknek okoz problémát a megértésük? Merre viszik az emberiséget? Bár jós nem vagyok, az általam ismert adatokból kiindulva ezekre a kérdésekre próbálok válaszokat keresni és adni a teljesség igénye nélkül.

A tudomány és a technika rohamos fejlődése olyan távlatokat nyitott az emberiség előtt, amire senki sem gondolhatott akár 50 évvel ezelőtt. A fantáziákkal tarkított utópiák közül bár sok nem valósult meg a XXI. század elejére (időutazás, csillagkapu, lebegő autók, teleportálás, stb..), mégis elmondható, hogy rengeteget fejlődött a világ. Tény az is, hogy a technológiai vívmányokból a világ lakosságának egy igen kicsiny része részesül. Bangladesben, Etiópiában (és még sok més országban) például 200-300 lakosra jut 1 internetelőfizetés. Ezzel szemben Japánban 100 lakosból nagyjából 80 rendelkezik internetkapcsolattal.

Tehát – ha az Y generáció definiálásakor a technológiai fejlettséget is alapvetőnek tekintjük – elmondható, hogy az Y generáció nem csak életkorban, de földrajzilag is meghatározható. Sőt, még ezzel sem szabad megelégednünk, hiszen ugyanilyen fontos az egzisztenciális szempont. Könnyen belátható, hogy nem képezi szerves részét az Y generációnak a létminimum alatt élő amerikai család gyermeke sem. Azt hiszem, hogy eljutottunk a kerethez, melyen belül élő fiatalokat nevezhetjük Y generációnak. Ők azok a 14-27 éves fiatalok, akik valamelyik fejlett társadalomban élnek és a társadalmi egyenlőtlenségek rendszerének középen, vagy attól feljebb foglalnak helyet.

Talán pont ezért annyira fontosak, hiszen az említett adatokból az is látszik, hogy belőlük fognak kikerülni a későbbi közép- illetve felsővezetők. Ők fogják a lakossági fogyasztás tetemes hányadát kitenni pár év múlva. Családot fognak alapítani. Önállóak lesznek. Politizálni fognak. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy mindezt máshogy fogják tenni, mint szüleik.

Az Y generáció meglehetősen sokszínű. Nincsenek egyértelmű törésvonalak a világnézteik között, nem lehet egyértelmű sémákat rájuk húzni. Lényegesen kisebb közösségeket alkotnak mint azt fiatalabb korukban a most idősebb generációk tették. Gondoljunk csak például a zenei sokszínűségre napjainkban. A grunge, a metal (gótikus, hardcore, death, nu, trash, stb..) a trance a techno, a dance, house, rave, goa, drum&bass stílusokra, melyek a régi stílusok mellett, azokat kiegészítve jelentek meg a 90-es évektől fokozatosan. De nem csak a zene, az életvitel, a hobby, az értékrend is nagyot változott az elmúlt 15 esztendőben. Dessewffy helyesen állapítja meg, hogy „A stílus, az imázs, a divatosság egyre fontosabb a modern társadalmakban”. A szerzőt kiegészítve viszont mindenképpen megjegyzendő, hogy a „stílus”, az „imázs”, illetve a „divatosság” a mai fiatalság számára nem egyértelmű definíció, hiszen minden egyes szubkultúrának megvan a saját imázsa, divatja, stílusa. Grandpierre szerint „Az atomizálódó társadalomban az egyes ember egyedül, önmagában tehetetlen a társadalmilag intézményesített természet-, társadalom- és emberellenes erőkkel szemben.” Ez az a felismerés, ami véleményem szerint megkülönbözteti az Y generációt a többitől, ti. ez az első generáció, amelyik felismerte az összefogás szükségességét. A többnyire pacifista, „zöld”gondolkodású ifjúság már nem rendelkezik mindent elsöprő forradalmi hevülettel mint szüleik, sokkal inkább egy új dimenzióban képzelik el társadalmunkat. Politikai értelemben hátat fordítanak az eddig megszokott sémáknak és olyan igényt támasztanak a világ felé, amire a mai elit nincs felkészülve. Természetesen itt nem csak a politikai, de legalább ugyanennyire a gazdasági elit is felkészületlen az „újítók” követeléseivel, törekvéseivel szemben. A zöld mozgalmak fokozatosan erősödnek, az egymást nem ismerő fiatalok az internet, illetve a mobilkommunikáció segítségével flash-mobokat szerveznek, vagyis olyan rögtönzött megmozdulásokat, amelyek egy jól körülhatárolható ügy mentén szerveződnek. A mai Y generáció politikai értelmben a középutat választja az „ősidők” óta rivalizáló pólusokkal szemben. Többségük nem tagozódik be a régi kliséket folyton ismétlő pártokba, politikai tömörülésekbe. Ahogy belépnek a munkaerőpiacra, rögtön meg is változtatják azt. Teljesen új elvárásokat támasztanak a munkáltatóval szemben: nekik a munka legyen szórakozás is. A munkahely többé nem „kötelességek ellátása fizetésért” elv körül szerveződik, mint inkább az önmegvalósítás „szentélye” lesz. Az előző generációkhoz tartozó vezetők felelőssége tehát meglehetősen nagy. Nem csak a feladatok kiosztásakor, de a humánpolitikai stratégia kidolgozásakor is komolyan fontolóra kell venniük ezeket a tényeket. A fiatalok jól akarják érezni magukat a munkahelyükön, kihívást keresnek. Értik a modern tudomány vívmányainak működését és jobban, gyorsabban használják azokat idősebb munkatársaiknál. Nem éreznek tradicionális kötődést cégekhez, márkákhoz, ez pedig nem csak a munkaerőpiacot, de az egész fogysztási struktúrát átalakíthatja és hiszem, hogy lassan át is fogja alakítani. Úgy gondolom, hogy a specializáció lesz a meghatározó a XXI. század első felében. A most felnövő generáció új szabályokat fog teremteni, ledöntve ezzel a kapitalizmus olykor kizsákmányoló attitűdjeit. Nem, vagy csak alig lehet őket megszólítani a hagyományos marketing eszközeivel.

Én csak várok és figyelek...