Kedves barátaim megnyugodhatunk, mert megbizonyosodhatunk, végre kimondhatjuk, van cigányünőzés.

 

Mi lenne erre nagyobb bizonyíték, minthogy tegnapra virradóra, cigányok gyilkoltak meg egy szőrös talpút (sicc) román állampolgárt. Egyszerű a korreláció. Cigányok gyilkoltak, ez bűnözés, mivel cigányok csinálták bizonyíték arra, hogy a cigányok bűnőznek, tehát van cigánybűnözés.

 

Marian Cozma is boldogan hallhatott meg, én tudom, és most elmondom nektek, hogy halálában arra gondolt, végre kiderül az igazság. Ezért ennek szelemében kell cselekednünk. Gyűlöljük a cigányokat, akik itt járnak közöttünk, akik boltosként dolgoznak, akik felsőoktatásra járnak, akik zenélnek, akik becsületesek. Ne, ne alkalmazunk, ne keresünk lehetőséget arra, hogy megkülönböztessük őket a tolvajoktól, rablóktól és a gyilkosoktól. Ne hagyjuk, hogy a közösség részének érezzék magukat, hiszen cigányünőzés van.

 

Ébresztő!

 

Ha megkülönböztetnénk azokat, akik magyarnak vallják magukat, dolgozni és tanulni akarnak, mi lenne, kit gyűlölnénk? A zsidókat? Nem ezt én nem akarom, hiszen magam is zsidó származású vagyok. Ezért szükség van a cigánybűnözés kifejezésre.

 

Szükség van rá, hiszen lehetőséget adnánk a cigány közösség boldogulni akaró részének arra, hogy kiközösítse ezeket az embereket.

 

Szükség van rá, hiszen így állásában tarthatunk olyan csalókat, mint Kolompár Orbán, akivel aztán bizonyíthatunk, mint dísz cigány vezető.

 

Ne hagyjuk, tartsuk meg e szép magyar szót és építsük be a köznyelvbe, ez most a legégetőbb problémánk, hiszen ezzel elterelhetjük egy időre a figyelmet arról, hogy mi is mindenapjainkban piti bűnőzök vagyunk, és élvezzük, ha átverjük az államot.

Elterelhetjük arról a figyelmet, hogy nincs közbiztonság, nincs működő igazságszolgáltatás.

 

Én azt gondolom ez így helyes.

 

Szebb jövőt bajtársi üdvözlettel: Weisz Manfréd Huba