A Tisztelt Házban röviddel ezelőtt megszavazták, hogy Bajnai Gordon, ex-gazdasági miniszter (igen, már a gazdaság is "ex") legyen a Harmadik Köztársaság új miniszterelnöke. Mandátuma nagyjából egy évre szól, a következő parlamenti választásokig (ki tudja, pontosan mikor lesznek - Sólyom László útjai kifürkészhetetlenek).

A szavazást megelőző vita cinikus, ám kulturált hangnemben zajlott. Bajnai megpróbálta meggyőzni a Parlament két szárnyát (szerintem ezúttal a balt is meg kellett), hogy nem ő a legnagyobb rossz, ami most Magyarországgal történhet. Bár a Kossuth téren tüntető kétezer ember (és úgy tűnik, az ország szavazóképes lakosságának nagy része) szerint a legnagyobb jó sem.

A jobboldalról véleményem szerint Navracsicsé volt az egyetlen értékelhető felszólalás: ha eddig érvekre vártam, hogy úgy gondoljam, lassan ideje lenne kis hazánkban előrehozott választásokat tartani, az Országház David Beckhamje most bőségesen ellátott velük. Legitimitási problémák, Bajnai eddigi pályafutása (pontosabban az a nem elhanyagolható tény, hogy már egy éve Magyarország gazdasági minisztere) és a konzervatív értelemben vett, demokratikus jó ízlés... nos, elgondolkodtató.

Ellenérv: a FIDESZ elsöprő győzelme az esetleges előrehozott választásokon. Talán kétharmados többsége a Parlamentben. Navracsicsnak igaza van: a baloldal és a liberálisok valóban ettől félnek. De ahogy ma elnéztem Semjén Zsolt önelégült fejét, miközben felolvassa a "népakaratot" (a "civil szervezetek" által a Hősök terén aláírt kiáltványt); végighallgattam Varga Mihályt, akire ezúttal is a karaktergyilkos jól kidolgozott szerepét osztották; rápillantottam Kelemen András képviselő úr fejére, aki a Kossuth téri tüntetők előtt szólalt fel, ahelyett, hogy a munkahelyén (a Parlamentben) dolgozott volna, és belegondoltam, hogy a maroknyi - általam tisztelt és korrektnek tartott - jobboldali politikus mellett ezek a pöcsök is alkotmánymódosítási jogot kaphatnának hónapokon belül... ettől joggal tart a baloldal. Én sem lennék nyugodt.

Bár úgy gondolom, ezt is megérdemelnénk. Ahogy Gordont is megérdemeljük. Most már csak reménykedhetünk.

És Budapesten most megdördült az ég. (Tényleg.)