Miközben hazánk újonnan megválasztott miniszterelnöke hosszú távú és kőkemény válságkezelő-megszorító intézkedéscsomagját ismertette az országgal, Budapest végre normális európai városként viselkedett egy tavaszi vasárnapon.
Előtte persze ez történt szombaton. De velük most tényleg nem foglalkozunk. Kár a bötűért.
Délelőtt: városvédő futóverseny a Margitszigeten és a fél Duna-zónában (most először - ha jól tudom - a legrövidebb távon már két futamot kellett indítani: egyet a budapestieknek és egy későbbit a vidékről érkezőknek). Családok, kisgyerekek, idősek és élsportolók is rajthoz álltak, együtt kocogtak és száguldoztak: volt, aki az egészséges életmód jegyében, mások a legjobb idejüket akarták megjavítani, megint mások talán a város élhetőségére is gondoltak egy futó pillanatig, ahogy végigrobogtak az autómentesített utcákon és sétányokon.
Délután: Critical Mass, az Index szerint harmincezer résztvevővel. A mindenkori bringásünnep, ami ezúttal a babakocsis anyukákat és a közelgő Föld Napját is integrálta, láthatóan bárkit képes kivinni az utcára, aki két keréken közlekedik (a szomszédaim például az egész szombatot azzal töltötték, hogy letisztítsák és fényesre fújják a télen berozsdásodott vázakat). Remélem, nem csak én érzem úgy, hogy ez az esemény is kezdi elveszíteni kezdetben kissé ellentmondásos jellegét ("autósok vs. biciklisták"; "politikai üzenet vs. örömbicikli"), és fokozatosan euforikus kerékpár-fiesztává minősül. (...nem titkolt kívánságom egyébként, hogy a következő hasonló alkalom a Gay Pride felvonulás legyen.)
Valamivel később: az Élet Menete. Erről szívesen beszélnék, de nincs mit mondani. A csöndes séta, a fáklyák és az emlékezés a leghangosabb melldöngetésnél is többet mondanak. Budapestnek ez az alkalom még mindig úgy kell, mint egy falat kenyér.
És még mindig vasárnap délután: tízezer ember a Kincsem Parkban, lerobbant veterántól az elegáns dámáig, Farkasházy Tivadartól Orbán Viktorig, nagytudású lószerelmesektől a lelkes laikusokig mindenki egy lóra várt - aki végül nem is okozott csalódást, és ezer méteren óriási futással verte a mezőnyt. Ha Overdose nem is csodaló (bár a szemébe nézve ebben nehéz kételkedni), egy csodát már biztosan tett: összehozott egy lóversenyért lelkesedő közönséget (amelynek nem elhanyagolható része "Dózi" futása után nem rohant azonnal a kijárat felé, hanem az utolsó futamot is végignézte)
És egy ilyen budapesti vasárnapon ennek nem csak a bukmékerek örülnek.
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Kifordított ország 2009.04.20. 09:51:59
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.