Miközben hazánk újonnan megválasztott miniszterelnöke hosszú távú és kőkemény válságkezelő-megszorító intézkedéscsomagját ismertette az országgal, Budapest végre normális európai városként viselkedett egy tavaszi vasárnapon.

Előtte persze ez történt szombaton. De velük most tényleg nem foglalkozunk. Kár a bötűért.

Délelőtt: városvédő futóverseny a Margitszigeten és a fél Duna-zónában (most először - ha jól tudom - a legrövidebb távon már két futamot kellett indítani: egyet a budapestieknek és egy későbbit a vidékről érkezőknek). Családok, kisgyerekek, idősek és élsportolók is rajthoz álltak, együtt kocogtak és száguldoztak: volt, aki az egészséges életmód jegyében, mások a legjobb idejüket akarták megjavítani, megint mások talán a város élhetőségére is gondoltak egy futó pillanatig, ahogy végigrobogtak az autómentesített utcákon és sétányokon.

Délután: Critical Mass, az Index szerint harmincezer résztvevővel. A mindenkori bringásünnep, ami ezúttal a babakocsis anyukákat és a közelgő Föld Napját is integrálta, láthatóan bárkit képes kivinni az utcára, aki két keréken közlekedik (a szomszédaim például az egész szombatot azzal töltötték, hogy letisztítsák és fényesre fújják a télen berozsdásodott vázakat). Remélem, nem csak én érzem úgy, hogy ez az esemény is kezdi elveszíteni kezdetben kissé ellentmondásos jellegét ("autósok vs. biciklisták"; "politikai üzenet vs. örömbicikli"), és fokozatosan euforikus kerékpár-fiesztává minősül. (...nem titkolt kívánságom egyébként, hogy a következő hasonló alkalom a Gay Pride felvonulás legyen.)

Valamivel később: az Élet Menete. Erről szívesen beszélnék, de nincs mit mondani. A csöndes séta, a fáklyák és az emlékezés a leghangosabb melldöngetésnél is többet mondanak. Budapestnek ez az alkalom még mindig úgy kell, mint egy falat kenyér.

És még mindig vasárnap délután: tízezer ember a Kincsem Parkban, lerobbant veterántól az elegáns dámáig, Farkasházy Tivadartól Orbán Viktorig, nagytudású lószerelmesektől a lelkes laikusokig mindenki egy lóra várt - aki végül nem is okozott csalódást, és ezer méteren óriási futással verte a mezőnyt. Ha Overdose nem is csodaló (bár a szemébe nézve ebben nehéz kételkedni), egy csodát már biztosan tett: összehozott egy lóversenyért lelkesedő közönséget (amelynek nem elhanyagolható része "Dózi" futása után nem rohant azonnal a kijárat felé, hanem az utolsó futamot is végignézte)

És egy ilyen budapesti vasárnapon ennek nem csak a bukmékerek örülnek.