most sajnos nem voltam kinn (melóztam), ezért megítélni nem tudom, de látatlanban nem értek egyet hubával, amit a demokratikus charta antirasszista tüntijéről írt. tüntetés a rasszizmus ellen, szerintem ez kibaszott egyszerű, bárki is szervezi. (ráadásul most nem is volt pártrendezvény.) egy köztársaság életének fontos szimbolikus eseménye. akik néhány hónapja lelkes rendőrállam-dicshimnuszokat és szegényellenes tirádákat írtak, most egyként dobják a megunt gumicsontot a sarokba, majd utána bölcsen rámutatnak, hogy ez bizony gumicsont volt, egy pillanatig sem tévesztett meg minket. és elkezdik rágni a következőt. de közben az emberek, akikről néhány hónapja szó volt, továbbra is ott vannak a helyükön, a molotov-koktélok továbbra is hullanak a szegények putrijaira, a gettók továbbra is betonbiztosan állnak, a legtöbb településen (és már a nagyobb városokban is) félfasiszta milíciák, "polgárőröknek" nevezett önkéntes lincsbizottságok tartják fenn a "rendet", a gyerekek továbbra is éheznek, a zsaruk továbbra is verik a hajléktalanokat és a cigányokat, az önkéntesen alulról szerveződő politikai nyomásgyakorló szervezeteket továbbra is teljesen értelmetlenül és állandóan vegzálják a hatóságok, ésatöbbi, a példákat a végtelenségig lehetne sorolni - csak most már nem érdekes. legyen bárkinek a fizetett ügynöke, sajnos nem tud iványi gábor ojan szörnyűséget mondani, ami ne lenne igaz. csak mindennek semmi valóságalapja a forradalmi hevületben égő diák és egy kávéházban a laptopját verő polgári publicista számára, akinek nemrég még élet-halál kérdése volt, hogy a kérdés kapcsán megfricskázza a szomszéd kávéház lakóját. most éppen el kell felejteni mindezt, hogy leleplezzük benne a múlt erőinek szemfényvesztését, akiket mi le akarunk váltani.
huba, ez okoskodás. jószándékú, de felszínes és szerintem kártékony.
nem vagy jobb a konrád györgynél, akit pont mi próbáltunk provokálni kicsit ősszel. akinek nem teccett a fasiszták stílusa. megállapítod, hogy gyenge a zene és hazamész.
ebben az országban sosem arról fojik késhegyre menő vita, hogy hogyan reagájjunk egy problémára, hanem hogy tudomásul vegyük-e egyáltalán. sosem merül fel, hogy mi a valóságalapja bárminek, csak hogy ki vette elő a kérdést. de túl a kávéházakon, egyetemi tanszékeken, és még a kollégiumi büféken is, ott, ahol az elnyomás nem retorikai fogás, hanem mindennapi tapasztalat, az emberek nagyrésze számára nem babra megy a játék. és lehet, ezek az emberek még életükben nem láthattak internetet, ezért nyugottan lehet róluk harmadik szeméjben beszélni itt, de az ő problémáikkal kapcsolatos állásfoglalás (amennyiben erre bármijen mód van - lásd fent) nem pártpolitikai kérdés - fel sem merülhet, hogy az - hanem lelkiismereti.
ha pedig tudod, hogy közhely amit írsz, kár vele fáradni.
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: http://Aulasdeinglesporskype.com.br/ 2018.02.04. 11:42:07
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.