Juppí, végre találtunk egy államot, amely őrültebb, mint Irán, kiszámíthatatlanabb, mint Kína és elszántabb, mint Morvai Krisztina. És igazoltan atomfegyvere van.

Ez itten, kérem, már nem hidegháború. Ezek nem elismerést akarnak, nem a nemzetközi embargó feloldását, nem buksisimogatást és ENSZ-tagságot. Hanem vért.

"North Korea often test-fires missiles at times of regional tension" vagyis "Észak-Koreának gyakorta szokása rakétateszteket végrehajtani, amikor feszültté válik a helyzet a régióban" - próbál nyugtatni minket a BBC. De higyjük el, ők sem nyugodtak. Ezután minden petárdából világhír lesz, ami Phenjantól délre pukkanni merészel.

Kim Dzsong Il most már nyugodtan meghalhat. Elérte élete célját: icipici országa eldurrantott egy icipici atomrakétát, és az egész világ a gatyájába csinált. Nem lennék most dél-koreai, de tényleg nem.

"Diplomats said they were seeking "tough measures", including further sanctions." - folytatja a porhintést a BBC. Azaz: a(z ENSZ-)diplomaták azt ígérik, ezúttal keményen odacsapnak: talán még újabb szankciókkal is sújtani merészelik a sokat szenvedett Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. Sújtsátok, gyerekek. Amikor odaát milliók halnak éhen, nem biztos, hogy ajkukon az "Oh, we love you, United Nations" szózattal lehelik ki a lelküket.

Hogy mit lehet tenni ilyenkor? Boldogabb időkben egyesek bombázni szoktak országokat (Jugoszlávia, Irak) vagy csöndben elteszik láb alól a pártfőtitkárt (számtalan, kevéssé propagált esetben). Hogy itt melyikre fog sor kerülni, nem tudhatjuk. De ha dél-koreai lennék, eléggé várnám, hogy valamelyik verzió megvalósuljon.

Ne feledjük, a világ még mindig jó úton halad.