Kissé megelégelve az állandó csúsztatást (mi ugyanis a legritkább esetben "rasszistázunk" vagy "nácizunk", és olyankor is csak nagyon nyomós indokkal), úgy gondoltam, ideje tételesen elemezni a Jobbik EP-választási programjának cigánykérdésre vonatkozó fejezetét. A szempontom merőben szubjektív, és az antipátiámat sem rejtem véka alá, de végeredményben ez tűnik az egyetlen, valóban korrekt eljárásnak. Az eredeti szöveget semmilyen formában nem szerkesztettem.
Íme:
"A cigányság és a többség együttélése: a bűnözés elleni szigorú fellépés megkerülhetetlen"
Ez ugyebár egy programpont címe - tehát nagyon nem mindegy, hogy mit hova teszünk. Cigányság-többség-együttélés-bűnözés-szigorú: egyértelműen ezek a hívószavak. Nekem az első három bőven elég lenne. Oké, egy "rendpárti" alakulattól elvárható, hogy a közbiztonság javítását is zászlajára tűzze, de miért nem lehet ezt a fejezetet teljesen elkülöníteni az etnikai problémáktól?
Politikai hovatartozástól függetlenül mindenki egyetért abban, hogy a magyar-cigány együttélés kérdése a magyar társadalom egyik, talán a legsúlyosabb problémája. A sajátos magyar helyzet azonban az, hogy a megoldás felé vezető úton az elmúlt két évtizedben még az első lépéseket sem tettük meg, sőt sok szempontból hátrafelé haladtunk. Egy betegség gyógyítása során az első lépés mindig a megfelelő diagnózis felállítása lenne, hiszen annak hiánya vagy rossz megválasztása esetén a beteget szinte biztos, hogy félrekezeljük. Sajnos nálunk ezt az első lépcsőfokot sem sikerült megmásznunk, a közélet szereplői még a valós diagnózis felállításával is adósak.
Ezzel a résszel a legteljesebb mértékig egyetértek.
Ennek számtalan oka van, de három, a helyzet tisztázását akadályozó jelenség kiemelhető:
- A cigánykérdésről általában tilos beszélni, és ha ez valamilyen ok folytán már nem tartható, akkor pedig az érdemi vita válik teljes mértékben lehetetlenné. A cigánykérdéshez kritikusan hozzáálló vitapartner homlokára ugyanis ilyenkor azonnal rásütik a rasszista bélyeget, így az illetővel a "politikailag korrekt" szereplőknek már szóba sem kell állniuk.
Ez egyszerű hiszti, és ráadásul nem is egészen világos. Hogy lehet pl. a "cigánykérdéshez kritikusan hozzáállni"? Mindegy, a lényeg: a cigánykérdésről (amíg a magyar-cigány együttélés lényeges kérdéseit értjük ezalatt) nyilvánvalóan nem tilos beszélni. A gonosz, Politikai Korrektség nevű vérszívó pedig arra szolgál, hogy senkinek az emberi méltósága ne sérüljön az ilyen viták során. Ha pedig valaki nem tudja a véleményét politikailag korrekt módon megfogalmazni, akkor általában azzal is probléma van, amit mondani akar. (Hú, ezért mit fogok kapni.) Persze, a Jobbik pont azért radikális párt, hogy ezeket a kereteket feszegesse. De akkor azt is vállalják fel, hogy a méltóságukban megsértett emberek visszalőnek (verbálisan, természetesen).
- A második nehezítő tényező az előzővel szorosan összefügg. A rasszistáktól megtisztított vitapartnerek ugyanis ezután már boldogan és akadály nélkül folytathatják a cigány-magyar kérdés rózsaszínűre mázolását. Ezzel azonban, akaratuk ellenére – egyesek szerint akaratuk szerint – csak súlyosbítják a helyzetet, hiszen az általuk felvázolt kép teljes ellentmondásban van a társadalmi tapasztalattal. A történelme során bizonyítottan befogadó magyarság felfogásának alapja ebben a kérdésben sem az előítélet, hanem a tapasztalat.
A rózsaszínre mázolás ellentéte a démonizálás - egyik hibába sem kéne beleesnie a magyar politikai közbeszédnek, mégis mindkettőbe rendszeresen beleesik. Az említett "társadalmi tapasztalatra" hivatkozni éppen ezért öngólnak tűnik: a jobboldal vesszőparipája, hogy a média folyamatosan manipulálja a közvéleményt - akkor most mitől vált mégis ennyire megbízhatóvá "a köz" ítélete? (Nyilván azért, mert most azt mondják, amivel szavazókat szerezhetünk.)
- A diagnózis felállításának harmadik akadálya, hogy a jelenlegi politikai elit képtelen az önkritikára, képtelen szembenézni és kimondani a tényt, hogy a két évtizede folytatott cigánypolitika csődöt mondott. Bíró András alternatív Nobel-díjas polgárjogi aktivista ekként fogalmazott: „hiányzik a többségi társadalomból a problémákkal való szembenézéshez és a kibeszéléshez szükséges bátorság. Arra, hogy nem merjük nevén nevezni, ami pedig tény: hogy a cigányság többsége esetében egy premodern társadalmi struktúráról van szó, egy specifikus kultúráról és embercsoportról, amely – hogy csak a leglényegesebb specifikumait említsem – évszázadokig nem járt iskolába, ezért kívül maradt az írásbeliségen, és ezért nem alakult ki írásos kultúrája. Ez kemény történelmi tény… Ráadásul – banális ugyan, de – közismert, hogy a roma téma a választások előtt úgy jön elő, hogy „hány kiló lecsóért vásároljuk meg a cigány szavazatokat”. Mert így kezeli a politikai elit a cigányság ügyét. Ezek után miért csodálkozunk, hogy prostituálódik a roma elit egy része, hogy lefekszik a pártoknak?”
A probléma valós, a Jobbiknak pedig új politikai szereplőként minden alapja megvan rá, hogy a jelenlegi politikai elit mulasztásait ostorozza. Kérdés, hogy az alternatíva, amelyet "az elmúlt húsz év cigánypolitkájával" szemben fel tudnak mutatni, elfogadható-e a társadalom egésze számára. (Válasz természetesen - még - nincsen.)
Bíró Andrásra hivatkozni kitűnő húzás (hiszen ő a sokat emlegetett "liberális jogvédő" - és lám, lám, még ő is ki meri mondani az igazat). Az idézet vitaindítónak tényleg kitűnő, de egy politikai program megalapozására alkalmatlan - kivéve, ha az a program éppen a társadalmi vita generálását tűzi ki célul: a Jobbik ilyesmit nem nagyon feszeget. Határozott elképzelésük van, és azt senkivel nem tervezik megvitatni.
A Jobbik, történelmi áttörést hozva, és egyúttal persze hihetetlen mértékű, elfogadhatatlan boszorkányüldözést kiváltva, kimondta, amit mindenki tud, csak az említett „politikai korrektség” jegyében el hallgattak: létezik a bűnözésnek egy sajátos, a többségi társadalomhoz tartozók bűnelkövetésétől jellegében és arányában eltérő formája, a cigánybűnözés.
Nem értek egyet és nem fogadom el. Tudom, hogy ez a Jobbik "trademark"-ja, de én tűzzel-vassal küzdeni fogok ellene. Egy nép nevének összekovácsolása a bűnözéssel - ez ugyanolyan szégyenteljes semmibevétele az ember és a társadalom ártatlansághoz való jogának, mint az "arab terrorista" (pedig azt a magyar nyelv külön írja). Ez a cigány Benes-dekrétum, akárhogy is próbál a Jobbik csiszolni rajta.
Ennek megállapítása és dokumentálása természetesen nem jelenti sem a cigányság kollektív megbélyegzését, sem rasszizmust, hiszen a jelenség mögött nem genetikai meghatározottságot, hanem sajátos szocio-kulturális hátteret jelölünk meg.
Cukik vagytok, de emberi jogi és társadalmi szempontból ez még mindig ugyanolyan problémás. Lehet javítani a közbiztonságot, de szálljatok le az etnikai háttérről.
A Jobbikot mindezek kimondásáért pont azok bélyegezték szélsőségesnek, akik a maguk szélsőségesen neoliberális gazdaságpolitikájukkal a foglalkoztatás olyan mértékű csökkenését idézték elő, hogy a cigányság felnövő generációi egyre kevésbé láthatják a munkát elsődleges megélhetési forrásnak.
Apróbb birtokos-birtok egyeztetési probléma (helyesen: a maguk [...] gazdaságpolitikájával), de ennyi belefér. Hogy mennyire a neoliberális gazdaságpolitika felelős a munkahelyek megszűnéséért... nos, elismerem, ehhez én nem vagyok elég felkészült. Csak azt tudom, hogy a "neoliberális" is hívószó: azt jelenti, hogy az SZDSZ a hibás.
Annyit azonban elértünk, hogy ma már egyre többen – egyes médiumokat is beleértve – vállalják annak kimondását, hogy a cigánybűnözés valóban létezik.
Köszönjük, Magyar Hírlap, köszönjük, Bayer Zsolt.
Ehhez azonban szomorúan hozzá kell tennünk, hogy több, a társadalmat felkavaró, cigányok által elkövetett, súlyos bűntett is hozzájárult. A megoldást keresve a következő feladatokkal mindenképpen foglalkozni kell:
- A hazai cigányságról készüljön egy átfogó és megfelelési kényszerektől mentes felmérés. Ez választ kell, hogy adjon a legfontosabb kérdésekre: hány cigány ember él Magyarországon, mekkora az a demográfiai dinamika, amellyel lélekszámuk nő, milyen a valós anyagi, szociális helyzetük, a népességüket milyen arányban érinti a kriminalizálódás, milyen érzelmeket táplálnak a többségi magyar társadalommal kapcsolatban, él-e a cigányság egészében őszinte szándék az integrációra és a normakövető életmódra?
"Ön milyen ütemben szaporodik?" "Bűnöző-e Ön?" "Akar-e Ön őszintén integrálódni a társadalomba és normakövető életmódot folytatni?"
- A jelenlegi szociális támogatás rendszerét át kell alakítani. Természetes, hogy egy európai, modern társadalom szükségét érzi a szociális gondoskodásnak. A rosszul kitalált és annál is rosszabbul működtetett segélyezés azonban amortizálja a cigányságnak a munkához való hozzáállását és újratermeli a bűnözést. A rendszeres szociális segélyt egyrészről közmunka-kötelezettséghez kell kötni, másrészt a segélyt vagy annak egy részét nem készpénzben, hanem alapvető szükségletek – élelmiszer, ruha, gyógyszer, iskolai felszerelés stb. – kielégítésére fordítható jegyekben kell folyósítani. A családi pótlék kapcsán pedig meg kell fontolni, hogy az csak két vagy három gyermekig járjon, afelett pedig adókedvezmény formájában lehessen igénybe venni.
Jó, a jelenlegi rendszer tényleg nem működik megfelelően. Tessék normális, etnikai felhangoktól mentes társadalmi vitát kezdeményezni.
- A cigányság integrációja a többségi társadalomba való beilleszkedést jelenti, amit már kis gyermekkorban el kell kezdeni, az óvodában, az iskolában. Ezen a téren a feladat teljesítése érdekében indokolt lehet az oktatási intézmények célzott és ellenőrzött támogatás. Végre azonban egyezségre kellene jutni, hogy mi a szükséges külön foglalkozás, és mi a káros szegregáció – mert ma a kisebbségi jogvédők minden esetben vádlón a szegregációt kiáltják világgá, és tévesen, minden esetben követelik az integrációt. Holott számos közelmúltbeli iskolaügy mutat rá arra, hogy az integráció vakbuzgó és adott körülmény mérlegelésétől független erőltetése mind a cigányság érintett tagjainak, mind a többségi magyarságnak is rossz. Emellett az iskoláknak hathatós szakmai támogatást és pénzügyi eszközöket kell adni ahhoz, hogy az oktatásban való részvétel alkotmányos jogát a helyi viszonyok figyelembevételével tudják érvényesíteni. Elfogadhatatlan az összeférhetetlen gyerekek problémájával küzdő önkormányzatoknak, iskoláknak a szegregáció vádpadjára ültetése és bírságolása, a megoldás lehetőségének biztosítása helyett. Tehát a teljes tanulási-képzési folyamatot végig kell gondolni, hogy minél több cigány fiatal jusson el a munkaerőpiacon keresett képzettséghez.
Na, ebbe a területbe kéne a legtöbb energiát fektetni. Ha egy kicsit hanyagolnátok a "cigánybűnözést", és az integrált iskolarendszer reformjára koncentrálnátok, abból talán hasznos dolgok is kisülhetnének. Persze, tudom, érdemi javaslatokkal nehezebb kampányolni.
- A cigányságnak magának kell megtalálnia a vezetőit, mert a kisebbségi önkormányzatát irányítók többszörösen bizonyították alkalmatlanságukat és hiteltelenségüket. Lehetséges megoldás a hagyományaikra épülő vajdarendszer visszaállítása és jogrendünkbe illesztése.
Valóban, a cigányságnak magának kell megtalálnia a vezetőit. Ha idiótákat és csalókat választ önkormányzati képviselőnek, akkor idióták és csalók lesznek az önkormányzati képviselői. Ebbe a többségi társadalom nem igazán szólhat bele.
- A cigánybűnözés elleni szigorú fellépés megkerülhetetlen. A bűnüldözés eredményessége – és ezzel közvetve a bűn megelőzés érdekében – a cigány bűnözéssel különösen sújtott területeken speciális, az elkövetés szociokulturális hátterét, módját, a potenciális elkövetői kört, a nyomozás célszerű útját ismerő, arra kiképzett rendőrségi csoportokat indokolt felállítani.
A normális rendőrség, több járőr, hatékonyabb fellépés jogos igény. De ebbe továbbra sem szabadna belekeverni az etnikai hátteret - na persze, az ismét az üzenet rovására menne.
Az Európai Unió a cigánykérdés tényleges megoldását nem kezeli súlyának megfelelően. A kisebbségi jogvédőkhöz hasonló egyoldalúsággal várja el minden területen a pozitív diszkriminációt.
A pozitív diszkrimináció minden kisebbség esetében jogos igény.
A cigányság integrációja a többségi társadalmakba összeurópai probléma, a megoldás érdekében közös, szigorúan ellenőrzött programokra és megfelelő forrásokra lenne szükség a való élettől elidegenedett, szépen hangzó frázisok és egyes országok megbélyegzése helyett.
Programok és források, nincs vita köztünk. Csak ez a kicsit sértett, Morvai Krisztinás hangvétel zavar a mondat végén.
A megoldáshoz az út a közösségi normák betartására való nevelésen, az oktatáson, a szakképzésen és a munkahelyteremtésen át vezet.
Most tegyetek pontot, és rábólintok.
Ezzel egyidejűleg azonban a büntetési tételek szigorítására, a pozitív diszkrimináció megszüntetésére van szükség, hogy a könnyebb megélhetés törvénysértő útja lezáruljon.
Nem jött össze.
Általánosságban szólva: ez a fejezet tartalmaz szimpatikus kezdeményezéseket a magyar-cigány együttélés problémáinak megoldására, elsősorban a munkapolitika és az oktatásügy terén, amelyeket kellő odafigyeléssel és társadalmi kontrollal talán keresztül is lehetne vinni.
Ugyanakkor a Jobbik láthatóan nem csak a politikai korrektség barikádjait akarja ledönteni a kérdésben (bár ez már önmagában is kockázatos), hanem olyan lépésekre is hajlandó lenne, amelyek az etnikumok közti társadalmi egyensúlyt egyértelműen a többségi társadalom javára billentenék el.
Nem csodálkozhatnak, ha ez sokaknál kivágja a biztosítékot.
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Potentially problematic... 2009.06.24. 10:13:35
Trackback: Sárdobáló 2009.06.23. 22:01:16
Trackback: Sárdobáló 2009.06.23. 22:00:07
Trackback: Magyarország21 2009.06.23. 21:48:20
Trackback: MALAC NEWS 2009.06.23. 21:20:29
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.