A pokol szélén ülök, nehéz estém volt a zombitámadás és a vérfarkasok kitartó ostroma után, most kicsi manók basszák szét a fejem.

Mint említettem a pokol szélén ülök, mert csak itt van wifi Kapolcson. A Csipszer-kertet megszállták a humanisták, csapataink harcban állnak.

Bár nincsenek sokan, tök üres az egész művészet, mintha egy tereskova-képet látnék, Elton John zenei aláfestésével. Persze eddig csak 3 pesti zombival találkoztam akit ismerek, de már az is fájt. Kijelenthető, hogy ez a fesztivál rendelkezik a legkisebb átlagéletkorral, csak úgy repkednek a 16-17 éves lányok. Így történt tegnap is a Kistehén koncertjén, ami egy olyan zenei élményt jelentett, ami bizonyosan nem fogja meghatározni egyik kisleányzó pubertáskori fejlődését se. A vérfarkasok utána támadtak, de erről kicsit később. A „Védegylet Blues Band” már inkább, de abban se lesz köszönet, ahogy a kihűlt virslimben se mustár nélkül.

Az egészre a legjellemzőbb, hogy nincsen zsemle, csak egykor lesz, és a virslim mellé nem adtak mustárt.

Majd megpróbálok összefüggő gondolatmeneteket is írni, most nem megy.